Életünk célja, hogy Krisztust hordozzuk – Katolikus cigány közösségek zarándoklata Máriapócsra

A regisztrált zarándokok már a szeptember 14-én tartott lelkigyakorlattal készülhettek az ünnepi Szent Liturgiára.

„Egy putriban születtem. Nyolcan voltunk testvérek, édesapám egész életében alkoholista volt, börtönben élte életét. Édesanyám próbált eltartani bennünket, nagyon nehezen ment. Szakadt gatyában, kócos hajjal mentem iskolába” – kegyetlen valóság rajzolódott ki a kétnapos cigánybúcsú szombati lelkinapján Orsós Zoltán celldömölki plébános előadásaiból és a napot indító Szent Liturgia prédikációjából.

Álom az Isten címmel az életéről beszélt a Szombathelyi Egyházmegye cigánypasztorációs referense. A cigánysága miatt bántalmazott, lenézett, kitaszított gyermek, Zolika szeretetlennek érezte magát az emberek között és Isten előtt is. Állami gondozásban nevelkedve minden idegenhez odaszaladt: „Leszel az anyukám?” A kirekesztettség és elhagyatottság csak egy-egy pillanatra oldódott fel, hiszen büntetésként élte meg, hogy cigány.

A gyógyulás nagyon lassú folyamat volt. A szívében felhalmozódott bosszúvágyat egy kármelita pap segítségével tudta legyőzni. Isten – aki igazából sosem volt álom – valósággá vált számára, és papságra hívta. Orsós Zoltán így fogalmazott cigány testvéreihez szólva: „Tartozom nektek az evangéliummal, s mindazzal, amit kaptam.”

Ezt követően nemcsak saját múltjáról, hanem a cigányok jelenéről, identitásválságáról is beszélt, és irányelveket és útmutatást adott hallgatóinak. „Ennek a századnak az irgalmas szamaritánus századának kellene lennie, mert különben elpusztulunk.” A celldömölki plébános, amint elmondta, a cigányok prófétájaként a cigányság becsületén akar javítani, a szív forradalmára biztatva roma testvéreit.

Délután kiscsoportos beszélgetésekbe kapcsolódhattak be a résztvevők; közben a gyerekek és fiatalok külön foglalkozásokon, játékkal töltötték az időt: a fiatalabbak a tuzséri tanodából Tóth Tiborné és Andrea, a nagyobbak Grunda Dávid atya vezetésével.

A több mint nyolcvan lelkigyakorlatozó közül sokan az esti szertartásokba is bekapcsolódtak. Gyertyafényes áhítat és tábortűz melletti éneklés zárta a napot.

*

Szeptember 15-én, vasárnap esküvői szertartással kezdődött a reggeli istentisztelet. A nyírkátai pár már régóta egy családként él felnőtt gyermekekkel, unokákkal, ám a szentségi házasság hiánya megakadályozta őket abban, hogy áldozzanak vagy bűnbocsánatot nyerjenek. Zoltán és Katalin ettől a naptól újra részesülhetnek a szentségekben. Példájuk sokakat sarkallhat arra, hogy Isten színe előtt kössék össze életüket, hogy az Oltáriszentség előtt ne csak áldást várva hajtsanak fejet.

Ezt a nem titkolt szándékot Szocska Ábel püspök és Szabó Tamás pasztorális helynök is megerősítette, akik a házasságukat rendezni szándékozó párokat már most meghívták a jövő évi cigánybúcsúra, ahol ígéretük szerint – e hagyományteremtő első alkalom folytatásaként – szintén lesz lehetőség akár egyszerre több pár házasságkötésére is.

A szertartás elején Szocska Ábel püspök is szolgált; a jegyesoktatással, gyónással felkészített házasulókat Papp Tibor főhelynök adta össze.

Az oltárhoz vezető útról és saját személyes istenkereséséről tett tanúságot az esküvői szertartás után a házaspár egyik gyermeke, Nagy Zoltán.

Orosz István Imréné, a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs referense, a lelkinappal egybekötött búcsú főszervezője örömmel hallgatta a hitvalló cigány testvérek egymást is buzdító konfesszióit az előző napi tábortűz körül. Elmondta: a megindító élettörténetek megérintették a hallgatóságot, s ezeknek is köszönhető, hogy egyre többen vállalják krisztusi küldetésüket.

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepi Szent Liturgiáját Szocska A. Ábel megyéspüspök vezette; homíliát mondott Székely János szombathelyi megyéspüspök. Az oltár körül álló lelkipásztorok a cigánypasztorációs feladatok tevékeny ellátói szerte a görögkatolikus metropóliában, sokan közülük egyházközségük cigány zarándokcsoportját vezetve érkeztek Máriapócsra.

A liturgia előtt köszöntőt mondott Szakács Ferenc Sándor, a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának egyházi és civil ügyekért felelős koordinátora, valamint Seszták Oszkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűlésének elnöke.

A búcsúra készülő cigányközösségekben meghirdetett kreatív templomépítő pályázatra érkezett alkotások mellé állva mondott szentbeszédet Székely János püspök, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője.

Homíliája elején a főpásztor a romák ősi, Indiából hozott nyelvén köszöntötte a zarándokokat. „Krisztus keresztjét ünnepeljük, melyen kitárt karokkal adta oda értünk az életét, a keresztet, melyen átölelte az egész világot. Ma Jézus egy fontos üzenetet szeretne átadni: Vegyétek fel keresztjét, kövessétek őt, döntsetek mellette!” – biztatott a szónok.

A tízparancsolatra és Jézus evangéliumi szavaira hagyatkozva olyan döntéseket sorolt fel, melyeket ettől az ünnepnaptól kezdve is megfogadhatnak a hívek: „Hűséges leszek hitemhez; soha többé nem hagyja el számat káromkodás; tisztán készülök a házasságra; minden vasárnapot megszentelek; az ártatlan, épp csak megfogant életet nem pusztítom el, csak azért mert az kényelmesebb nekem; becsületes maradok.”

Életünk célja, hogy Krisztust hordozzuk, befogadjuk, hogy szeretetben éljünk: legyünk akár gazdagok, szegények, egészségesek, betegek, éljünk akár egészséges vagy megsebzett családban. „Ne csak akkor legyél keresztény, amikor könnyű” – kérte a jelenlévőket Székely János püspök.

Az utolsó történet, melyet elmondott a szombathelyi megyéspüspök, egy zenészről szólt, tanulságát pedig így fogalmazta meg: „Arra születtünk, hogy a szeretet dallamait játsszuk, akkor is, ha ennek ára van. Krisztus keresztje is erre hív: vedd fel a magad keresztjét. Te is tudd odaadni életedet.” Székely János rövid imával zárta szentbeszédét: „Urunk, Jézus Krisztus, hálát adunk, hogy Szent Kereszted által megváltottál minket, átölelted ezt a világot. Taníts minket is a szeretet útjára, töltsd el ezzel a szeretettel családjainkat, egész életünket, aki élsz és uralkodsz. Ámen.”

A szertartás végén Szocska Ábel püspök egyik hűséges pócsi ministránsát, aki szintén nehéz sorsú cigányként tartotta meg hitét gyermekkora óta, új ministránsöltözékkel ajándékozta meg.

A főpásztorok szenteltvízzel hintették meg a híveket és a kegytárgyakat.

Az ünnepség közös ebéddel folytatódott, majd a cigány testvérek produkcióikkal ajándékozták meg a szentségi házasságra lépett Zoltánt és Katalint, akik egy-egy szelet tortával kedveskedtek a búcsúi sokadalomból lett násznépnek.

A sok ezer cigány ember különféle indokokból érkezik minden évben Máriapócsra: van, aki az ellátás miatt; van, aki a társaság kedvéért; van, aki a Szűzanyát köszönti, van olyan is, aki azért jön, mert a sajátjának érzi ezt az alkalmat.

De – miként Orsós Zoltán atya fogalmazott – ez egy megimádkozott hely, melynek kegyelme akkor is éri az ide érkezőt, ha az nem is akarja.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír