Jövőformáló a romák és a keresztény egyházak párbeszéde – Vitaest a Párbeszéd Házában

Segítség, szakkollégiumok, együttműködés, közösségépítés, hitélet, összetartás – ezeket nevezte a keresztény egyházak legfontosabb feladatának a romák társadalmi felemelkedésének támogatásánál a Jezsuita Roma Szakkollégium által szervezett vitaest nagyobbrészt fiatal romákból álló közönsége. 

A kerekasztal-beszélgetésen a romapasztoráció eredményeit, kihívásait és jövőbeli lehetőségeit vitatta meg Durkó Albert, az Országos Pünkösdi Cigánymisszió vezetője; Káli-Horváth Kálmán író, A cigányok pasztorációjának teológiája című könyv szerzője, a RefoRom Református Roma Szakkollégium igazgatója; Makkai László görögkatolikus pap, pasztorálpszichológus, a Miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium igazgatója; és Oláh Zsolt, a magyar jezsuiták romaügyi delegátusa, a Jezsuita Roma Szakkollégium igazgatója, Szigeti Szabolcs közgazdász-szociológus moderálásával.

A vitaest elején a mintegy hatvan résztvevő először pár percben szomszédjával osztotta meg tapasztalatait, elképzeléseit a romapasztorációval és a többségi társadalom hozzáállásával kapcsolatban.

Eredmények a romapasztorációban

Az egyházak eddig elért eredményeiről Durkó Albert azt mondta,

az utóbbi évtizedekben az egyházak belátták: feladatuk van a romák felé, hiszen az evangélium üzenete épp az elesettekhez, perifériára szorultakhoz szól,

akihez nem lehajolni kell, hanem melléjük állni, ahogy Isten is megtette ezt velünk. Makkai László hangsúlyozta, hogy az örömhír megosztása, a gyermekek és családok tanítása csak akkor hiteles és eredményes, ha a munka szívből, valódi hivatástudatból és Isten erejéből születik. Oláh Zsolt kiemelte, már az is óriási eredmény, hogy az egyházak aktívan bekapcsolódtak a romapasztorációba.

Sok roma hisz, de nem kötődik szorosan felekezethez, ezért az egyházak feladata, hogy utat találjanak hozzájuk is.

Káli-Horváth Kálmán szerint minden felekezetben jelen voltak olyan „szent őrültek” és próféták, akiket Isten küldött e területre, ezek a magok növekedtek és ma már nem kérdés: az egyháznak dolga, helye van a romák között, sőt, erőforrása ez a közösség.

Azzal kapcsolatban, hogy történt-e már áttörés a romák pasztorációjában, Makkai László sok sikerről és gyümölcsről számolt be, példának hozta, amikor a roma szakkollégium egykori diákjai esküvőkre, keresztelőkre hívják, keresztény óvodai felvételihez kérnek ajánlást gyermekeiknek. Ugyanakkor szerinte

a valódi áttörés még időt és elkötelezettséget kíván.

Oláh Zsolt a roma szakkollégiumokat tartja mérföldkőnek, de a cigányokért végzett egyházi szolgálat még az út elején jár, ott várat magára az áttörés. Megemlítette, hogy a közeljövőben a középiskolások felé is nyitnak majd a roma szakkollégiumok. Durkó Albert azt emelte ki, hogy sok roma közösségben tapasztalta, amikor Krisztussal találkoztak, életük radikálisan megváltozott, és elkezdtek felemelkedni, ma pedig már több száz pünkösdi gyülekezet működik, és a helyi vezetők többsége maguk közül való cigány. Káli-Horváth Kálmán szerint az áttörésnek az lesz az igazi pillanata, amikor az egyház felismeri Krisztust a roma közösségekben.

Nem várni kell, hanem odalépni

A beszélgetésben szóba került a települések és az ott élők mozgosításának lehetőségei is, miként lehet elérni, hogy elkezdődjön a változás. Makkai László szerint

az egyházaknak nem rövid projektekben, hanem legalább egy emberöltős elköteleződésben kell gondolkodniuk, hiszen a lelki áttörés sosem azonnali.

Oláh Zsolt szerint a történelmi egyházaknál is szükség volna nagyobb nyitottságra és a közösségépítés új formáira; saját tapasztalata, hogy a pünkösdiek személyesen jelen voltak a telepeken, és nem azt várták, hogy a közösség magától bemenjen a templomba. Káli-Horváth Kálmán szerint

a gyülekezeteknek kívülről is rá kell nézniük magukra: magukra zárják-e az ajtót, vagy beengedik a „friss levegőt”, hisz sokszor egyetlen cigány család hosszú távú támogatása többet jelenthet, mint nagy, de felületes projektek.

Durkó Albert hozzátette: a siker egyik kulcsa, hogy a közösségek vezetői a sajátjaik közül kerülnek ki, mert ők tudnak hitelesen hidat építeni a közösség tagjai és az egyházak között.

A beszélgetés végén hangsúlyos téma volt

az elfogadás és a méltóság – a vitaesten jelen lévő romák elsősorban ezt várják a többségi társadalomtól.

Káli-Horváth Kálmán úgy fogalmazott: az lenne a normális, ha nem különleges teljesítmény lenne, ha egy roma fiatal továbbtanul, hanem természetes lehetőség. Makkai László az identitás szerepéről beszélt, és példaként emelte ki, hogy a cigányság számára elsődleges érték a család, ami a többségi társadalomban már nem él, ezért a szakkollégiumok egyik szerepe, hogy segítsenek megőrizni, újraépíteni a romák identitását. Oláh Zsolt rámutatott, hogy a roma identitás sokszor sérült,

az egyházak segíthetnek abban, hogy a romák felismerjék: Isten gyermekei, akiket nem a külső előítéletek és kirekesztettség érzése határoz meg.

Durkó Albert összegzésképp hozzátette: az egyházak közös hivatása, hogy az egész cigányságot Krisztus tanítványává tegyék, hiszen valódi és fenntartható felemelkedés csak együtt jöhet létre a keresztény közösségek aktív támogatásával és a többségi társadalom őszinte elfogadásával.​

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Janka György

Magyar Kurír