Menedékhely történelmi viharokban – Megemlékezés a petróleumlámpás szemináriumról Hejcén

A plébániatemplomban szentmisén vettek részt, majd a síremlék megáldásával és imádsággal folytatódott az ünnepélyes megemlékezés. Ezt követően a kastélykápolnában papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak.

A hejcei polgármesteri hivatal közösségi termében tartalmas előadásokat hallgathattak meg a jelenlévők; majd agapéval zárták a napot – írta az ünnepélyes eseményről szóló rövid beszámolójában  Zsova János atya.

*

A Zemplén nyugati lábánál fekvő település, Hejce barokk kastélyában hatvan évvel ezelőtt államilag elismert hittudományi főiskola működött. Kevesen élnek már azok közül, akik ebben az intézményben tanultak, ahol többek között olyan professzorok tanítottak, mint Gál Ferenc, aki később a Pápai Teológiai Bizottságnak is a tagja volt. Kuklay Antal nyugalmazott körömi plébános egyike azoknak, akiknek alma matere volt a hejcei szeminárium.

Kuklay Antal atyával beszélgetett Szerdahelyi Csongor újságíró 2012 júliusában a petróleumlámpás szemináriumról. Az alábbiakban részleteket közlünk a honlapunkon akkor közölt írásból.

A trianoni döntés nyomán az utódállamok létrejöttével a Kassai Egyházmegye két részre szakadt, ám az egyetemes egyházjog ezt a változást csak igen lassan követte, így a Magyarországon maradt rész, Zemplén és Abaúj továbbra is e püspökség fennhatósága alatt állt, amelyet önállóan kormányzott a felvidéki városból elűzött Madarász István püspök.

Miután Madarász István püspök 1948-ban meghalt, az egyházmegye magyarországi részét – mintegy száz pappal – Tost Barnabás kanonok, káptalani helynök irányította. A kassai Szent Erzsébet-székesegyház egykori plébánosa Hejcén lakott az Eszterházy Károly egri püspök által 1774-ben építtetett nyaralókastélyban. Titkára Brezanóczy Pál, későbbi egri érsek, a kassai teológiai főiskola jogász tanára volt. Mivel ebben az időben az egyházmegye papnövendékei – a Rozsnyói Egyházmegye hazánkba szakadt részének kispapjaival egyetemben – Budapesten, Vácott vagy Szegeden tanultak, a püspöki titkárnak az az ötlete támadt, hogy hozzanak létre teológiai főiskolát és szemináriumot a kétemeletes nyaralóban.

Az intézmény vezetésére két kassai jezsuita teológust, Dombi Józsefet és tanítványát, a fiatal Bálint Józsefet kérték fel, oktatónak pedig azokat a tanárokat – köztük  Gál Ferencet és Densz Gézát –, akiket elűztek a kassai teológiáról, és a környéken, Göncön, illetve Vilmányban voltak lelkipásztorok.

A mennyekbe felvett Szűzanya oltalmába ajánlott intézmény 1950. október 1-jén kezdte meg működését.

„Összesen tizennyolcan voltunk kispapok az öt évfolyamon. Én voltam az első évfolyam ötven százaléka – emlékezett vissza a hejcei szemináriumra az egykori diák, Kuklay Antal atya. – Az oktatás úgy ment, hogy külön voltak az alsósok, az első–második osztály, és a felsősök, a harmad-, negyed- és ötödévesek.” 

Mint minden nagyobb szemináriumban, a főtárgyakat – dogmatikát, jogot vagy erkölcstant – itt is úgy oktatták, mint a falusi elemi iskolában a kántortanító: így például a filozófia az első–másodéven közös volt, ahogy az egyháztörténet és a biblikum is; csak a kisebb tárgyakat tanulták külön. Tankönyveik nem voltak, legfeljebb latin nyelvűek. Filozófiából Bálint József SJ készített tanítványai számára jegyzetet. „Kezünkbe adták a forrásokat, mindenekelőtt Aquinói Szent Tamás Summáját. Kitűnő módszer volt, hogy a jegyzeteket megtanultuk szóról szóra, ugyanakkor a kezünkbe kellett venni a forrásokat, így egészen mélyen bele tudtunk hatolni a teológiának a módszertanába, fogalomkészletébe és gondolkodásába” – idézte fel a nyugalmazott körömi plébános.

Arra, hogy mi szűrődött át a Szerencs patak partján álló püspöki kastély kertjébe az ötvenes évek nehézségeiből, így emlékszik vissza Kuklay Antal: „Hejcén védett környezetben voltunk, ideális hely volt. Onnan rálátásunk volt az egész világra.”

Dombi József dogmatikaprofesszor, aki szellemtörténettel is foglalkozott, egyesítette a biblikus teológiai gondolkodást a szociológiai, társadalomtudományi nézőponttal, az Egyház társadalmi tanításával, amit akkorra már kidolgoztak a francia és német teológusok, így a hejcei szeminaristák első kézből kapták a legtisztább, keresztény szentírási, teológiai, dogmatikai hagyományt és a legmodernebb szociológiai irányokat. „Hallatlan nagy ajándék volt ez számunkra” – mondta Kuklay Antal.

A jezsuita szerzetes irányításával olyan „posztgraduális továbbképzés” jött létre az illegalitásban lévő rend tagjainak közreműködésével, amelyet prófétaiskolának neveztek. A csoport egy, a keresztény társadalomtudományi teológia alapján álló világrendet dolgozott ki, a világszolidarizmust, amit a hatalom titkos szervezkedésnek minősített az államrend megdöntésére, és Dombi atyát és társait összeesküvés vádjával letartóztatták, és összesen 25 évre ítélték a hatvanas években.

Hejcén a szeminaristák ellátása – a kor viszonyait ismerve – fejedelminek volt mondható. A kastélyhoz tartozó háromhektáros kertben gazdálkodtak, a kispapok közreműködésével. Sertést és pulykát tenyésztettek, így vasárnaponként nemegyszer sült malac került az asztalra. Az épületbe nem volt bevezetve a villany, sötétedés után petróleumlámpát használtak. A tűzifát is maguk a szeminaristák termelték ki, aprították és fűtötték vele a kastély gyöngyszemeinek számító copf stílusú cserépkályhákat.

A jó életnek azonban hamarosan vége szakadt. Az egyházüldözés egyik állomásaként összevonták a szemináriumokat és csökkentették a vidéki teológiai főiskolák számát. 1952 tavaszán az intézmény diákjait fölpakolták két teherautóra, és Egerbe költöztették, ahol folytathatták tanulmányaikat. A legmodernebb teológiai szakirodalommal felszerelt könyvtárral rendelkező hejcei szemináriumból érkező kispapok a másfél év alatt magasabb szintű tudásra tettek szert egri társaiknál. „Szent Tamással való ismeretségünk lévén professzorok voltunk” – fogalmazott Kuklay Antal, kiemelve, hogy a hejcei intenzív, kiscsoportos skolasztikus képzésnek a mai napig nagy hasznát veszi: tud tájékozódni a középkori teológiai anyagokban, és akkor nyert jártasságot a formális logikában is.

Mi lett az 1952-ig szemináriumként működő épület sorsa? Mint annyi hasonló egyházi épületben, itt is szociális intézményt alakítottak ki, amely később kényszerlakhelye lett a székhelyüktől megfosztott püspököknek – írta a hejcei petróleumlámpás szemináriumról szóló összefoglalójában Szerdahelyi Csongor.

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír