Odaadni az életünket teljesen, másoknak – Könyvbemutató és Ambrózia-díj átadása a máltaiaknál

Az ünnepség kezdetén látható rövidfilmből is kiderült: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tevékenysége szinte az élet minden területére (egészségügy, idősek, fogyatékkal élők gondozása, szociális munka, hajléktalanok ellátása, romákkal való törődés, oktatás, nevelés, segítségnyújtás katasztrófák idején, stb.) kiterjed.

A megjelenteket Győri-Dani Lajos, a szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke köszöntötte, aki a máltai közösség legnagyobb vagyonának nevezte mindazokat, akiket szolgálnak, illetve azokat, akik a rászorulóknak szolgálnak.

A rendezvényen Szőnyi Szilárd, a magyarországi jezsuiták kommunikációs irodájának vezetője beszélgetett Kozma Imrével és a Szolgáló szeretet című könyv három szerzőjével, Romhányi Tamással, Solymári Dániellel és Tihanyi Gáborral.

A kötet az első segítő akcióktól kezdve mutatja be, hogyan formálódott az ország egyik legnagyobb, napi 13 ezer rászoruló emberről gondoskodó segítő szervezetévé a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, és eközben hogyan formálta maga is a szociális ellátást és a kiszolgáltatott emberekről vallott nézeteinket. A történelmi áttekintést eredeti fényképek, korabeli források és személyesen átélt történetek egészítik ki a 223 oldalas könyvben.

Szőnyi Szilárd kérdésére, hogy mi lenne az a három szó, amivel a legjobban ki lehetne fejezni a szeretetszolgálat tevékenységét a szeretet és a szolgálat szavak említése nélkül, Kozma Imre azt válaszolta: jelenlét, befogadás, kísérés. A különböző területeken csak akkor tudunk emberekkel találkozni, ha ott vagyunk. Csak ahhoz van közünk, akiket befogadunk az életünkbe, és ha ez megtörténik, akkor magától értetődik a kísérés, hiszen ez azt jelenti:

akiknek jelen vagyunk az életében, akiknek helyet adtunk az életünkben, azokkal együtt megyünk az úton.

Kísérés közben felismerjük, mennyivel többre van szüksége annak a másik embernek, mint amire gondoltunk a megismerkedésünk pillanatában.

Kozma Imre Istenes Szent János szavaira utalva úgy fogalmazott,

  aki Jézussal találkozott, az hatalmas ajándékot kap: látó szemét a szívébe helyezi. Szívvel látó szemmel észrevesszük, mire van szüksége a másik embernek.

Az alapító elnök leszögezte: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1990-es újjászületése egy hivatását tudatosító és azt a mindennapokban megélő keresztény közösség műve. Nem egyik napról a másikra indult újra, hanem érlelődött, mint a magzat az anyaméhben.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál három-négyezer ember dolgozik, az önkéntesek száma tízezer. A könyv három szerzője, Romhányi Tamás, Solymári Dániel és Tihanyi Gábor is régóta dolgoznak a segítőszervezetnél. Tihanyi Gábor már 1979-től, szinte kezdetektől fogva ott volt Kozma Imre mellett a zugligeti plébánián. A hazai szeretetszolgálat 1989-es megalakulása után, 1990. január 1-jén írta alá a felvételét Imre atya, 1996. szeptember 16. óta főállású munkatárs. Romhányi Tamás a szeretetszolgálat 975. sorszámú főállású dolgozója. Solymári Dániel pedig arra emlékezett vissza, hogy nyolc-kilenc éve volt már munkatárs, a többiek mégis úgy vélték, még fiatal kollégának számít.

A könyv megszületéséről Romhányi Tamás elmondta: a szervezetet Kozma Imre kívánságának megfelelően mindig jellemezte egyfajta szerénység; a tettek, az elért eredmények voltak a fontosak, nem annyira a dokumentáció. Ezért sokszor vért izzadtak, amikor megpróbálták összeszedni a régi idők történéseit. Solymári Dániel szavai szerint egyfajta monografikusságra, teljességre törekedtek, ami kutatói szinten is lehetetlen. A munkát főállás mellett végezték. A három szerző három látásmódot jelenít meg: Solymári Dániel rendszerezte az anyagot, Tihanyi Gábor sokat tudott a régi időkről, míg Romhányi Tamás történeteket írt le. Külön megemlítendő, hogy a könyv kronológiát is tartalmaz, 1985-től.

Tihanyi Gábor emlékeztetett: a ’90-es évek elején megjelent A szeretet önkéntesei című kötet a szeretetszolgálat kezdeti éveiről, amely „kötelező olvasmány” volt. Ez a mostani könyv pedig nagyon „ajánlott olvasmány”, mert azok, akik szeretnének a szervezet kötelékében dolgozni, képet kaphatnak a szolgálat eszmeiségéről, lelkiségéről, aminek ismerete nélkül lehetetlen ezt a munkát végezni.

Szőnyi Szilárd kérdésére, hogyan képzeli el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat működését harminc év múlva, Kozma Imre azt válaszolta: ő az Istenben hisz, és az elvégzett munkában. Ha előretekint, egyetlen lehetőséget lát. Minden azon múlik, mennyi szövetségese lesz Istennek. Csak azok vihetik tovább a máltai szeretetszolgálat munkáját, akik az isteni szeretetre koncentrálnak, ami az emberi cselekedetekben kell hogy megjelenjen.  – Át tudjuk-e adni az üzenetet, ami egyetlen mondatban így foglalható össze:

El tudjuk ajándékozni az életünket azok szolgálatára, akik nélkülünk nem tudnának emberhez méltó életet élni?

Én ebben látom a jövőt – mondta az irgalmasrendi szerzetes.

*

A beszélgetés után Kozma Imre elnök és Vecsei Miklós alelnök átadták az Ambrózia-díjat.

A díj névadójáról a segítőszervezet elnöke elmondta: Ambrózia nővér (1926–2017) a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend tartományfőnöke volt. Imre atya leszögezte: abban, hogy most a Batthyány téri épületben lehetnek, jelentős szerepe volt Ambrózia nővérnek, aki a világi erőkkel is szembeszállt, hogy az épület a máltai szeretetszolgálaté legyen. – Neki lelki hagyományai voltak, nekem lelki jövőképem – mondta az irgalmasrendi szerzetes. Felelevenítette:

Ambrózia nővér élete arra volt példa, hogy ha valaki valóban ráteszi az életét valamire, akkor az evilági erők kevesek lesznek a lelki erő előtt.

A máltai szeretetszolgálatnak ezt a lelki tőkét kell gyarapítania, mert különben elsodornak bennünket evilági célkitűzések, programok – magyarázta Imre atya, aki felidézte a múlt vasárnapi evangéliumot a szegény özvegyasszonyról, aki mindenét odaadta a két fillérjével. Ambrózia nővér is ilyen volt, mindent odaadott, másoknak. – Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem valamennyit adunk, hanem önmagunkat, mindent.

Kozma Imre azt kívánta a díjazottaknak és az egész Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, hogy ez a példa álljon előttük. – Ha ez jelen van a gondolkodásunkban, akkor többé-kevésbé mindenkinek sikerülhet. Egyúttal megköszönte a díjazottaknak, hogy „nekik valami sikerült. Isten éltesse őket!”

* * *

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta 2021-ben, szakmai munkakörben dolgozó munkatársként:

Bangó Ildikó, a Befogadás Háza Zuglói Családok Átmeneti Otthona gyermekgondozó munkatársa;
Gágó Istvánné, a görcsönyi Gondviselés Háza Harmónia Időskorúak Otthonának gondozó munkatársa;
Huszárné Kiss Beáta, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Marcali Gondviselés Háza terápiás munkatársa;
Kalóné Paczák Hilda, a miskolci Ápolási Otthon osztályvezető ápolója;
Minyóné Gercsó Zsuzsanna, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szegedi Egészségügyi Centrumának ápolója;
Nagy Tibor, az esztergomi Gondviselés Háza Zöld Fenyő Időskorúak Otthona ápolója;
Némethné Sárosi Tímea, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat miskolci idősek otthonának mentálhigiénés munkatársa és intézményvezető-helyettese;
Zupkó Gergely, a csenyétei Jelenlét program szociális munkatársa.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta 2021-ben, nem szakmai munkakörben dolgozó munkatársként:

Hernády Tamás, a Mosoly utcai Mosoda szolgálatvezetője;
Ráski János, a Máltai Szeretetszolgálat észak-alföldi tetőkommandójának koordinátora.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta 2021-ben önkéntesként:

Asbóth Mária, a szombathelyi csoport vezetője;
Jakus Edina, a Közép-Magyarországi Régió önkéntese;
Lenkei Elekné, a kecskeméti csoport önkéntese;
Szeles Lászlóné, a tatai csoport önkéntese;
Törsök Vámos Mónika, a Máltai Szeretetszolgálat önkéntese.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta 2021-ben, intézményvezető munkakörben dolgozó munkatársként:

Aradi Albertné Ildikó, a sátoraljaújhelyi Gondviselés Háza Hajléktalanok Nappali Melegedőjének intézmény vezetője;
Deákné Juhász Katalin, a Monori Gondviselés Háza Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat és a Tabán Jelenlét program vezetője;
Karácsony Zsolt Antalné, a fehérgyarmati Gondviselés Háza Fogyatékos és Szenvedélybeteg Személyek Nappali Intézménye vezetője;
Németh Rita, a győri Gondviselés Háza Fogyatékosok Napközi otthonának intézményvezetője.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját 2021-ben posztumusz kapta:

Váradiné Kicska Mária, a tarpai Biztos Kezdet Gyerekház vezetője, aki 63 éves korában, súlyos betegség után fejezte be földi útját. A díjat lánya, Váradi Ágnes vette át.

Az ünnepség végén a jelenlévők Kozma Imre atya vezetésével imádkoztak Váradiné Kicska Mária lelkiüdvéért.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír