„A legnagyobb érték az emberi személy” – Tavaszi kampányára készül a 40 Nap az Életért mozgalom

Hajdani Józsefné Magdi főszervező rövid köszöntése után Papp Tihamér ferences pap házigazdaként üdvözölte a jelenlévőket.

Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa, a Jó, hogy vagy! Életvédők Szövetsége alapítója rámutatott az élet védelmének fontosságára a fogantatástól a természetes halálig. Kiemelte:

az életvédelem egyetemes sorskérdés,

és nemcsak az abortuszról szól, hanem a nemi átalakító műtétekről, a meddőségről, a közeli háborúról, az idősekről és a fogyatékossággal élőkről való gondoskodásról, a minden embernek kijáró végtisztességről – tehát az emberi méltóság védelméről. „A legnagyobb érték az emberi személy; a belvárosi plébániatemplom homlokzatára is e gondolat fog kikerülni” – zárta beszédét.

A 40 Nap az Életért mozgalom amerikai vezérigazgatója, Shawn Carney rövid videóköszöntőjét Robert Colquhoun nemzetközi igazgató videóüzenete követte.

„Magyarországon szerencsétek van: konzervatív keresztény kormány alatt szabad evangelizációt folytathattok, ellentétben például Angliával, ahol az imaszolgálatok gyakran ütköznek civil és kormányzati ellenállásba” – fejtette ki, majd így folytatta: „az abortusz a világ vezető halálozási oka, amelynek a ti segítségetekkel lehet véget vetni”. Mint mondta,

a folyamatos virrasztás csak a kezdet; ha imában fordulunk Istenhez, egyéni lelki megújulásban lehet részünk, és olyan változásokat okozhatunk környezetünkben, amely társadalmi szinten is lelki ébredéshez vezethetnek.

„Ez folyamatos harc élet és halál között; de egy gyermek megmentésével egy egész családot mentünk meg” – figyelmeztetett. Az amerikai eredmények után (Texasban a napi 365 abortusz hétre csökkent a mozgalom óta) kiemelte: minden állam és ország külön harcot vív; ebben a helyi szervezetek kulcsfontosságúak. „Minden abortusz egy tragédia; a pro life mozgalom legszebb része az abortusz utáni gyógyulás, amely során Isten széppé formálja sebeinket” – fogalmazott. Az ‘56-os forradalomra emlékezve így szólt: „a magyar nagylelkű és szellemű nemzet, a pro life mozgalom reménye”.

Eberlein Éva identitás coach legfontosabb üzenete: a szülőknek kell(ene) lenniük az elsődleges információforrásnak gyermekeik számára, akiket koruknak megfelelően, mielőbb meg kell tanítani arra: mindannyian Isten gyermekei, jók és értékesek; a test és a szexualitás öröme Isten ajándéka; az érzések elmúlnak, ezért nem építhetünk rájuk; és nincsenek egyedül: a szüleik és bizonyos szabályok betartása mellett biztonságban vannak.

Ádámszki Emília védőnő elmondta: kilenc évnyi Család- és Gyermekjóléti Szolgálatos (CSVSZ) munkája alatt 900 nő fordult hozzá az abortusz előtt előírt két látogatás keretében, jópáran ismételten, de senki nem saját akaratából. „A munkám semmit nem ér, ha nem tudom hova küldeni a kismamát” – emelte ki. Hozzátéve: a döntés akkor a várandós nőé, ha tudja, miről dönt, de ez beszűkült tudatállapotban nem lehetséges, ezért

van felelőssége mindenkinek a szűk családtól a társadalomig: az állami, civil és egyházi szervezetekig.

Pálinkás Éva (Várva Várt Alapítvány) üzenete: 2025-ben több mint 6 ezer alkalommal keresték krízisvonalaikat; 656 esetben tudtak adományt adni, 15 babának segítettek örökbefogadó szülőket találni; 2024-ben 30, 2025-ben 19 esetben sikerült megmenteniük terhességmegszakítás előtt álló anyák gyermekeit, idén a hat baba azért születhet meg, mert édesanyjuk segítséget kap az alapítványtól.

Kosár Gábor (Szombathely) a lengyelországi életvédelem nem túl derűs helyzetét ismertette.

A jelenlegi lengyel kormány deklaráltan életellenes intézkedéseket támogat: az abortusztablettát (amit a köztársasági elnök végül megvétózott), az in vitro eljárásokat, és számos más abortuszt könnyítő lehetőséget, mint terhességmegszakítás célzó külföldi utak reklámozását; tanácsadást nyújtó, törvényellenes „abortuszklinika” működését; miniszteri iránymutatást, ami alapján egy orvos támogatásával hivatkozhatnak a nők mentális egészségére – ez lett az abortuszok 99,5%-nak indoka, tizenkétszer több beavatkozást okozva.

György-Deák Anna az Oltalom Útja gyógyító lelkinapot, Csajági Ildikó üzenete a Ráhel Szőlőskertjét és a lelki adoptálást, Kovácsné Treer Mária a „Ne félj, nem ítéllek el” lelkigyakorlatot ismertette, melyek célja: felszabadítani az anyákat a magzatvesztés fájdalmából, kiscsoportos módszerekkel. Állítják:

az anya lelki gyógyulásának következtében a család is gyógyul, „az életben nincs visszajátszás, de Isten kegyelméből van gyógyulás”.

A Oltalom Útja a gyermeket (közbenjárását) helyezi fókuszba – imában arra kérik Jézust, keresztelje meg őt. A lelki adoptálás egy kilenc hónapos elköteleződés olyan magzatokért és családjaikért, ahol az abortusz veszélye fenyeget.

A nyolcgyermekes Fenyvesiné Gábriel Ágota szívszorító tanúságtétele igazolta: a terhességmegszakításról való döntés és a posztabortusz szindróma nagyon nehéz lelki teher, amely nemcsak a nőket (anyákat), hanem a férfiakat (apákat) is érinti, de Isten segítségével minden érintett gyógyulásra találhat.

Horvát István, az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség főtitkára szerint is: „Isten az, aki meg tud tisztítani bennünket”. Szervezetének két hajója hirdeti az evangéliumot, 2017 és 2020 között a Kiáltás az Életért Egyesülettel együtt egy kiállítással berendezett busszal több mint 100 iskolában 10 ezer magyar diákot értek el, akikkel szexuális felvilágosításról, a megelőzés fontosságáról beszélgettek.

A mozgalom horvát főszervezője, Petra Milković videóüzenetéből kiderült: 2014-ben hat fővel indultak, ma már 40 városban szerveznek imaszolgálatokat, közel 200 baba életét mentették meg. Minden vasárnapot kihasználnak a kezdeményezés bemutására a misék után, és létrehoztak egy ernyőszervezetet, amely összefogja a különböző életvédő kezdeményezéseket. Legközelebb 2026. április 18-án szerveznek nemzetközi konferenciát.

Kissevichné Toldi Hajnalka (Székesfehérvár) a 2023. évi Országos Életvédő Nap utáni egyházmegyei szintű, „imában jött” életvédő kezdeményezéseket sorolta fel: munkacsoport, előadások, workshopok, kiadványok, egyéb projektek (színdarab, játék, mese), ima, újszülöttmentő inkubátor, kórházi kiállítás, továbbképzés a Billings-módszerről, drogprevenció. 40 napos imaszolgálatuk 2023-ban indult 12 fővel; a helyi plébániákon minden nap misét mondanak értük.

Sréderné Devecz Valéria (Vác) elmesélte: az első 40 napos kampányuk alatt heti 15-ről heti 10-re csökkent az abortuszok száma; gyakran az arra sétálók kérnek imát, főleg meddőség miatt; sokan nem ismerik a kezdeményezést, de pozitívan fogadják.

Leinemann Katalin (Vác) a Steinbach Éva vezette Down Dada Szolgálattól kapott segítségről és a sérülten születettekkel kapcsolatos tévhitekről beszélt: „örök boldogtalanság” helyett örömteli, teljes életről.

Elhangzott Ferencz Péter szülész-nőgyógyász, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának (KOMT) elnökhelyettese személyes vallomása: a ‘70-es években napi 10 abortuszt végeztek a pécsi klinikán, bár az orvosok 98%-a gyűlölte a beavatkozást... Akkor még nem volt lelkiismereti szabadság, ő is a szakmai ranglétra bizonyos fokán dönthetett csak arról: többé nem vállalja. Tévhiteket említett, amelyek megdöbbentő módon orvosi körökben is tartják magukat, például hogy az öthetesnél fiatalabb magzatnak nincs szívhangja, így nincs szíve, vére, élete…

Dobó Dániel evangélikus lelkész (Vas vármegye) ismertette a Kiáltás az Életért Egyesületet, a Life International és SaveOne nemzetközi életvédő hálózatokat. Legvégül öt másik magyar városi szervező mutatkozott be: Bodnár Levente (Karcag), Kurgyis Zsuzsa (Kecskemét), Bálint-Szedmák Virág (Kistarcsa), Gyurisné Hutter Katalin (Szeged) és Kosárné Varga Anett (Szombathely).

Záróáldása előtt Papp Tihamér atya így szólt: „Keresztelő János már az anyaméhben felujjongott a várandós Mária jelenlétében – keresztényként tehát nincs is miről beszélnünk”. Javasolta: a terhességmegszakítás helyett az életmegszakítás szót használják – a várandósság nem teher: ajándék –; valamint a 40 napos imaszolgálat kiterjesztését 365 naposra. Bejelentette: az Aprószentek Imaközössége kéthetente együtt elmélkedik a női méltóságról, legközelebb február 13-án.

Elmondhatjuk, a főszervező szándéka megvalósult: résztvevők információhoz és megerősítő közösségi és lelki élményhez juthattak, és megbizonyosodhattak afelől: világszerte sokan tartják fontosnak az élet védelmét. A helyi szervezők megismerkedhettek egymással, megoszthatták tapasztalataikat és átérezhették: életvédő tevékenységükkel nincsenek egyedül.

Robert Colquhoun nemzetközi igazgató utólag írt köszönőlevele is ezt tükrözi: „Egyértelmű, hogy ez a konferencia (...) valóban a Lélek vezetésével valósult meg. (...) Magyarországon egy érett, integrált és reményteli életvédő mozgalom bontakozik ki.

Különösen megérintettek a megosztott kézzelfogható gyümölcsök – azok a gyermekek, akik azért születhettek meg, mert valaki igent mondott a segítségre és az együttérzésre. Ezek nem puszta statisztikák; ezek örök győzelmek.”

Szerző: Antal-Ferencz Ildikó

Fotó: Antal-Ferencz Ildikó és Hojdák Anka

Magyar Kurír