A kenyai szegények missziós orvosa, Meggyes Bálint (1946–2023)

Testvérei és a zsámbéki-gödöllői premontreiek nevében szeretettel emlékezünk meg Meggyes Bálintról, Zsámbék szülöttéről, a szegények orvosáról és több mint két évtizedes missziós orvosi munkájáról. A csendben, szinte rejtettségben élő barátunkért a hálás zsámbékiak, távoli barátok, egykori iskolatársak, orvosok, premontreiek adtunk hálát szülőfaluja temetőjében. Szüleinek, a falu egykori áldozatos orvosainak sírján a felirat: „pro vobis”. Melléjük temettük 2023. március 10-én Bálint doktor megfáradt testét. Ideje, hogy halála után nyilvánosságra hozzuk élete titkát, mert erről a testvérei által fogalmazott nekrológ idézett részletei nem szólnak.

Szülei halála után, a nyolcvanas években premontrei szerzetes barátjának elárulta, hogy érettségije táján az egyházi szolgálatra érzett hivatást. Azonban szülei kérték, hogy várjon tervével, előbb végezzen orvosi egyetemi tanulmányokat.

Kiváló, lelkiismeretes orvos lett. Trabantjában mindig volt infúziós állvány és sürgősségi gyógyszerek; családorvosként is úgy szolgált, mint mentősként. Sokan szerették, számíthattak segítségére. Szívesen hallgattuk derűs történeteit a pannonhalmi atyákról, kedves példaképeiről, gyerekkori emlékeit a zsámbéki idős svábokról, cigányokról, szülei gondozottjairól. Mégis magányosan élt, mert nem mondott le eredeti vágyáról, a szerzetespapi életről. Amikor megnyílt a lehetőség, többfelé kerestük a lehetőséget, hogy sokrétű orvosi tapasztalatát valamelyik missziós rendben értékesítse. A zsámbéki-gödöllői premontreiek harmadrendjének tagja lett, és rendi jelöltnek tekintettük. Peruban Santa Clotildéban, a premontreiek őserdei orvosmissziójában kész hely várt rá a De Pere-i apátságban töltendő noviciátus után. Végül másképp döntött.

A kilencvenes évek közepén találkozott a magyar kamilliánusokkal. A rend olasz tartománya meghívta Kenyába, ottani kórházukba önkéntesnek, és az első látogatás után évtizedekre ott maradt. Itthon nem sokan tudták, hogy Bálint fizetés nélkül szolgált Tabakában, a kamilliánusok kórházában, rövidebb ideig pedig a Viktória-tó közelében, Karunguban, a másik kórházban.

A 23 évi szolgálatról, a hősies életről kevés hír érkezett. Kapcsolatunk az egymást támogató imádság volt, és néhány hazalátogatás, amikor összegyűlt egy kis összeg a repülőútra. Egy levelében elárulta, hogy az atyáktól kapott zsebpénze elmegy az őslakosok kórházi költségeire, de ezzel és aszkétikus remeteéletével nem dicsekedett. Boldogan, nyilvános fogadalom nélküli szerzetesként megtalálta hivatását. Talán egyszer majd levelezéséből rekonstruálhatjuk példaadó életét.

Két évvel ezelőtt, 75 évesen úgy döntött, hogy hazatér. Itthon a bürokratikus szabályok miatt nem kaphatott működési engedélyt, mert az AIDS és a trópusi betegségek tapasztalt gyógyítója, a kenyai szegények „fehér orvosa” 23 évi afrikai szolgálata alatt nem vett részt az itthoni kötelező továbbképzéseken.

Zsámbékon, a premontrei nővérek Szent Gertrud Idősek Otthonában volt egy szobácskája. Mindenki örült, hogy újra itthon van Bálint doktor, a régi öregek „Bálintkája”. Testvérei szerint hivatása „mártírja” lett. Egy lappangó trópusi májbetegséget hozott haza. Csendben viselte a terhet, kissé görnyedten rótta az utcákat az egykori családi ház, a templom és az otthon között. Egy este üzent, hogy másnap nem szeretne fárasztani valakit egy kórházi fuvarral. És azon éjjel betegsége szövődménye, egy talán rövid, de szó szerint véres szenvedés hirtelen kioltotta életét! (Ullmann Péter OPraem)

Részletek testvérei megemlékezéséből:

Dr. Meggyes Bálint 2023. március 1-jén, életének 77. évében elfogadta teremtő Urának hívó szavát, és követte Őt országába. Vele az önfeláldozás óriása szállt sírba, akitől semmi sem állt távolabb, mintsem hogy óriásnak tekintsék, mert szerény, segítő- és áldozatkész volt, megértést, tapintatot és szeretetet sugározott. (…)

1946. augusztus 4-én született Meggyes József és Sáfár Mária harmadik gyermekeként. Hitét szüleitől kapta.

Kisgyermekkorában felismerhető volt rendkívüli szellemi képessége. Egyéniségének kialakításában a családon kívül meghatározó volt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium. (…) Egyetemi éveiben segített orvos szüleinek Zsámbékon az ügyeletekben, és megtanulta édesapjától a jó diagnózisok felállítását. Zsámbékon, a Petőfi Sándor utca 33. alatt egy erős orvosi csapat működött, esténként orvosi konzíliumot tartottak. Bálint fejébe teljes vasúti menetrendek fértek bele, és kitartása, munkabíró ereje és különleges memóriája révén „summa cum laude” eredménnyel fejezte be az orvosi egyetemet… Éveket töltött a móri és székesfehérvári kórházak urológiai és sebészeti osztályain, sebészi szakképesítést szerzett. Sok éven át volt körzeti orvos, segítette a szegényeket és elesetteket. Gyermekkori álmát követve mentőorvos is lett. (…)

Igazából Afrikában találta meg családját, itt édesanyja gyermekotthoni munkáját követte, árva gyerekeket gyógyított Kenyában.

Betegei nagyon szerették, „fehér angyalnak” nevezték… Hazatérve érdekfeszítő módon mesélt esetekről, életmentésekről: volt víziló által megharapott fiatalember, törzsi háborúban szerzett nyílsérülés vagy növényirtóval elkövetett öngyilkossági kísérlet. A növényirtónak légzésbénító hatása van, de Bálint tudta, hogy a vegyszer a szervezetben bizonyos idő alatt leépül, és ha addig sikerül a légzést mesterségesen fenntartani, a beteg életben marad. Az aneszteziológus nem tudott segíteni, ezért Bálint a rendelkezésre álló nagyon egyszerű eszközökkel és rendkívüli fizikai erőbevetéssel több mint egy órán keresztül mesterségesen lélegeztette a beteget, aki később gyógyultan távozott a kórházból. Az ilyen kezeléshez nemcsak tudás, erő és kitartás, hanem hit is szükséges. (…) Bálint „a pályát befutotta, a hitet megtartotta”, életcélját, az embereken való segítést teljesítette. (Meggyes Tamás és Gábor)

Forrás és fotó: Gödöllői Premontrei Apátság

Magyar Kurír