A Szent Város kapujában – Vörös Győző ókorkutató a Jeruzsálemi Magyar Akadémiáról

Szentföldi telefonbeszélgetésünkre a közel-keleti háború tizedik napján került sor, amikor Izrael ismét a rakéták becsapódása ellen óvó vaskupola oltalmába kényszerült. Jóllehet az Iránt célzó hadművelet szorításában a Szent Városban tavaly létrehozott Jeruzsálemi Magyar Akadémia ünnepélyes, „látványos” megnyitása még várat magára, a nagyra hivatott, kiemelt jelentőségű tudományos-kulturális intézményben már megkezdődött a munka.

– Nemrég, január 29-én a Pápai Régészeti Akadémia tagjai közé választották. Mit jelent az újabb vatikáni kitüntetése az ókorkutatói munkáját illetően? Szakmai lépcsőfok, vagy inkább szimbolikus pozíció, a megbecsülés, az eredményeire irányuló figyelem jele?

– Nehéz válaszolnom, mert váratlanul ért a vatikáni értesítés, hogy pápai akadémikus lettem. A Pápai Akadémiák 2020-as díját, majd pedig a Pápai Aranyérem 2022-es római átvételét követően ez a harmadik vatikáni visszajelzés a szentföldi munkámmal kapcsolatban. Amíg az előző két elismerés egyház- és államfői, pápai díj volt, Ferenc pápa gyönyörű személyes oklevelével, addig ez a mostani egy vatikáni testület titkos szavazásának az eredménye. A Pápai Régészeti Akadémia tagjai már régóta figyelték a Holt-tenger-parti munkámat. Annak idején ők terjesztettek fel a Pápai Akadémiák Díjára is. Névről sokakat ismertem a százhúsz tagú testületből, ahová csak kihalásos alapon lehet bekerülni (átlagosan ötévente van tagfelvétel), de személyesen csak nagyon keveseket. Ugyanakkor az alatt a három év alatt, amíg 2019 nyarától 2022 őszéig családostól a római Borgo al Vaticanóban élhettem, egyre több akadémikussal találkoztam személyesen is, főleg magánházakban, lakásokon, baráti együttléteken. Egy rendkívül zárt tudományos közösségről van szó, az ókori és a középkori, valamint a művészettörténeti kutatások római szellemi fellegváráról. Már két éve visszatértünk a Szentföldre, amikor 2024 őszén levelet kaptam itt, Jeruzsálemben az elnöküktől, a világhírű etruszkológus Maurizio Sannibale professzortól, a Vatikáni Múzeum főkurátorától, hogy 2024. november 29-én tartsam meg az akadémiájuk évadnyitó lectio magistralisát (díszelőadását) a vatikáni Cancelleria palota Sala dei Cento Giorni nevű emeleti termében, ahol havonta egyszer összejönnek meghallgatni valamelyik tagjuk tudományos előadását.

– Ez volt az az alkalom, amely után úgy döntöttek, hogy felveszik maguk közé akadémikus tagnak?

– Az egész egy nagyon meghökkentő történet. Jól emlékszem, pénteki nap volt, és délután öt órára hirdették meg az akadémiai összejövetelt. November lévén, délután háromnegyed öt tájban már naplemente körül voltunk. A technikusok már beállították az előadásom PowerPoint-adatállományát, amikor feltűnt, hogy Giorgio Vasari csodálatos, manierista stílusú freskói között alig lézengenek az emberek. Ekkor megjelent az akadémiai elnök, Sannibale professzor, és kissé komoran kérte, hogy kövessem. Az emeletről elindultunk lefelé. Az egész teljesen szürreális élmény volt számomra, miután nem mondta, hogy hová megyünk. Végül a reneszánsz palota Szent Lőrincről nevezett bazilikájában találtam magam. Mint megtudtam, ez a templom sokkal régebbi, mint a palota, Szent Damazusz pápa alapította a 380-as években, még az ókorban; ez Róma egyik legősibb bazilikája, és a későbbi palotát egyszerűen a templom fölé építették a reneszánsz mesterek. Itt, ebben a földszinti bazilikában találtam az akadémikusokat. Mindenki imádkozott, és a megérkezésünket követően szinte azonnal elkezdődött egy halotti mise. A halotti szentmiseáldozatot bemutató pap már a legelején arról beszélt, hogy a Pápai Régészeti Akadémia, amelynek Pomponio Leto humanista 15. századi alapítása óta már sok száz tagja volt, az elhunyt akadémikustársakért is felelősséggel tartozik. Imádkoznunk kell értük, hogy a Tisztítótűzből mihamarabb a Mennyországba juthassanak. A tagok pedig térden állva imádkoztak elhunyt akadémikustársaikért, mintha egykori mestereik és elődeik a szüleik vagy a nagyszüleik lennének. Ilyet korábban még nem láttam. Az előadásomat a halotti mise után, hat órakor kezdhettem csak el. Ott pedig már olyan érzésem volt, mintha a palotateremben az elhunyt akadémikusok is ott ültek volna közöttünk: a falakon lévő 16. századi freskók alakjai és a hallgatóság valahogy összemosódtak, és valamennyien egy napjainkban kétezer éves, heródesi királyi város, a Machaerus kiásott romjait figyelték. Időfeletti élmény volt.         

– Jóllehet előbb a covidvilágjárvány, majd az Izrael–Gáza-háború hátráltatta a Machaerus-erőd, pontosabban már a várhegy oldalának feltérképezését, feltárását, a kutatás nem szakadt meg. Úgy tudom, az elmúlt öt évben is több jelentős, érdekes épületrészletre, leletre bukkantak. Konkrétan melyek voltak ezek?

– Nem könnyű néhány szóban beszélni erről, hiszen a legutóbbi ásatási szezonunk 2026. január 15-én ért véget, és a kiértékelése jelenleg is tart. Azt azonban elmondhatom, hogy nemcsak a régészeti ásatások folynak nagy erőkkel immáron tizennyolc esztendeje, hanem a Machaerus júdeai történeti és régészeti kontextusba történő elhelyezése is komoly feladatunk. Említek egy példát. Alaposan tanulmányoztuk azt a római ostromgyűrűt, amelyet 3,5 kilométer hosszan Kr. u. 71/72 telén építettek fel Machaerus köré a X. (Fretensis) Légió katonái Lucilius Bassus júdeai prefektus parancsnoksága alatt, a zsidó háború végéhez közeledve. Ez az ostromgyűrű kétezer éve érintetlen, megfagyott az idő a sivatagi forróságban. Ugyanez a X. Légió, már Flavius Silva parancsnoksága alatt, Kr. u. 73-ban Maszada köré is épített egy nagyon hasonló, 4,2 kilométer hosszú ostromgyűrűt. Miután alaposan tanulmányoztuk e két római ostromgyűrű halott műemlékegyüttesének épített örökségét Machaerus és Maszada körül, elhatároztam, hogy ez alapján megpróbáljuk rekonstruálni Titus ostromgyűrűjét is, ami Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történt lerombolása előtt épült. Ennek a jeruzsálemi ostromgyűrűnek ugyanis Josephus Flavius megadta a pontos méreteit, de korábban senkiben sem merült fel az, hogy a machaerusi és a maszadai korabeli júdeai analógiák alapján ennek a helye pontosan meghatározható lehetne a jeruzsálemi geomorfológiai és topográfiai környezetben. Az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta! Kiderült, hogy Josephus Flavius pontos méretei alapján tökéletesen rekonstruálhatók Titus ostromgyűrűjének falai és erődei a jeruzsálemi történeti-régészeti helyszínen. Az erről szóló legfrissebb tanulmányom a napokban jelent meg Washingtonban, a Biblical Archaeology Review 2026-os tavaszi számában.      

– Alapító igazgatója lett a hivatalosan már 2025. július 1-jén megnyílt Jeruzsálemi Magyar Akadémiának. Mielőtt az intézmény jelentőségét és céljait firtatnám, utalnék A magyar millennium a Szentföldön (ca. 1025–2025) című tanulmányára, amelyben Magyarország és a Szentföld – ezen belül kiemelten Jeruzsálem – ezeréves kapcsolatát mutatja be. A történelmi, egyháztörténeti vonatkozásokat nézve – címszavakban – mik voltak legfontosabb szakaszok, állomások?

– Szent István királyunk a sógora, Szent II. Henrik német-római császár 1024-es halálát követően kezdte kiépíteni nemzetközi, önálló külpolitikáját, amelynek első lépése a jeruzsálemi és a római magyar zarándokházak megalapítása volt. Az utóbbi 1776-ig állt, de jogutódja ma is fogadja a római magyar zarándokokat. Jeruzsálem a történelem viharaiban sokszor ostromlott város volt, és ma is az: interjúnk idején is folyik a legújabb perzsa–zsidó háború. Nekünk, magyaroknak ezeréves kötődésünk van Jeruzsálemhez, amely kizárólag Rómához fűződő kapcsolatunkhoz hasonlítható. Amíg az utóbbi, az Örök Város a katolicizmus fellegvára, addig Jeruzsálem, a Szent Város, a kereszténység spirituális központja. A Magyar Kormány ennek az ezeréves kapcsolatnak az emlékére, a Római Magyar Akadémia 1927-es megalapításának mintájára hozta létre a második, külföldön létesített magyar akadémiát: a Jeruzsálemi Magyar Akadémiát. És ahogy Róma esetében annak idején az ott élő és tanító kiváló magyar műtörténészt, Gerevich Tibor professzort kérték fel alapító igazgatónak, úgy száz évvel később Jeruzsálem esetében is egy honfitársunkat keresték meg ezzel: egy egyszerű ókorkutatót. Arra gondoltak, miután én már tizennyolc éve Jeruzsálemben tanítok a Pápai Biblikus Egyetemen, és a Holt-tenger partján – a Magyar Művészeti Akadémia színeiben – vezetem a szentföldi magyar ásatásokat, annyi akadémiai-egyetemi emberrel vagyok kapcsolatban, hogy ezt érdemes lesz „intézményesíteni”, mielőtt majd velem együtt a sírba száll. Mondanom sem kell, óriási megtiszteltetésként éltem meg a kormányzat felkérését, örömmel vállaltam el az akadémia felállítását és vezetésének első öt évét, 2030-ig.

– Hogyan, mikor merült fel a Jeruzsálemi Magyar Akadémia ötlete; és a terv milyen metamorfózisokon ment keresztül a megvalósulásig?

– Igazolható, hogy már az Osztrák–Magyar Monarchia idején, az 1890-es években nagyon komoly tervek voltak egy jeruzsálemi akadémia felállítására, de végül a 20. században erre nem kerülhetett sor. Az első világháborút követően ugyanis a Szentföld brit felségterület lett, ahol az Osztrák–Magyar Monarchia ingatlanjait és ingóságait egyszerűen annektálták és elkobozták. A második világháborúban a britek még a szentföldi magyar szerzeteseket és papokat is koncentrációs táborokba zárták, ahogyan német ajkú és olasz testvéreinket is. Izrael Állam 1948-as megalapítását követően pedig hiába vettük fel idősebb testvéreinkkel a diplomáciai kapcsolatokat, a szovjet birodalom utasítására 1967 és 1991 között azok megszakadtak. Antall József azonban új alapokra helyezte a kétoldalú kapcsolatokat, és az elmúlt másfél évtizedben Magyarország és a Szentföld viszonya nemzetközileg is egyedülálló barátsággá fejlődött. Tavaly, az alapításunk évében, nemcsak a jordán király, de az izraeli miniszterelnök is hivatalos állami látogatásra utazott Budapestre. Ilyen a tavalyi évben sehol sem történhetett meg Európában! Eljött tehát a régóta várt pillanat, hogy a Magyar Kormány hivatalos határozati döntésével újraalapíthassa ezt az ezeréves, szellemi-lelki jeruzsálemi magyar végvárat, és végre kitűzhessük a Szent Városban a nemzeti lobogót. Jeruzsálemben az akadémiai körök a legnagyobb szeretettel fogadtak be bennünket, úgy, mint akiknek ezer éve saját jogon van helyük e rangos nemzetközi közösségben.  

– A megfelelő helyszín keresése, kiválasztása is sok egyeztetést kívánó, hosszú folyamat volt. Jeruzsálemben hol kapott végül otthont, szentföldi központot az intézmény?

– A város egyik legarisztokratikusabb dombján, az óvárosi Jaffa-kapuval szemben, a King David Szállodától kétszáz méterre, a keresztény YMCA mellett találtuk meg a végső helyszínt. Ez elsősorban Szentgyörgyi Zoltán izraeli magyar nagykövet úr kiváló jeruzsálemi kormányzati kapcsolatainak volt köszönhető. Abban bízunk, hogy a második szentföldi évezredünkben már végleg itt is maradhatunk.     

– Ismét utalnék a korábban emlegetett, a Magyar Szemlében (is) megjelent jeruzsálemi tanulmányára: a magyar kormány döntése történelmi jelentőségű volt, mert – az 1927-ben alapított Római Magyar Akadémia mellett – ez a második, külföldön létrehozott, magyar zászló alatt működő, állami fenntartású akadémia. Ez minden tekintetben különleges státusz…

– Valóban az, és némi magyarázatot is igényel. A Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Külgazdasági és Külügyminisztériummal közösen, fenntart ugyanis további huszonhat állami magyar kulturális központot, New Yorktól Tokióig, szerte a világban. Jeruzsálemben azonban a kultúra speciális helyzetű, hiszen a Szent Város – Rómához hasonlóan – egy vallási központ. Az amerikai, francia, brit, olasz, német évszázados jelenlét is elsősorban ókortudományi, régészeti és biblikus intézetek és akadémiák révén manifesztálódik, azokon keresztül valósul meg. A tudomány mellett mi nagyon fontosnak tartjuk a magyar kultúra képviseletét is, ezért egész Izraelben szervezünk magyar vonatkozású tudományos és kulturális eseményeket. A Jeruzsálemi Magyar Akadémia tehát egy olyan állami magyar kulturális intézmény, amely gróf Klebelsberg Kuno szándékai szerint elsősorban tudományos profillal rendelkezik. Talán felesleges is mondanom, hogy a tudomány a kultúra szerves része. A vallás azonban ezek fölött áll.

– Indulásként létrehozta az akadémia angol nyelvű folyóiratát; már meg is jelent a Jerusalem HAJJ első, 2026-os száma. Mit takar a beszédes betűszó, illetve milyen tanulmányok szerepelnek e bevezető kiadványban?

– Valóban, egy legalább évenként kiadott tudományos periodika nélkül nem is vennék komolyan Jeruzsálemben az intézményünket. Ez itt kötelező, egyfajta intézményi névjegy. A francia állami akadémiai intézetként is elismert jeruzsálemi dominikánus egyetem (École Biblique et Archéologique Française) évenként négy folyóiratszámmal is jelentkezik (ez a negyedévenkénti Revue Biblique). Az első, 2026-os kötetünk háromszázhúsz oldalas, egyfajta történelmi beköszöntő, amely megismerteti az olvasóval Magyarország és a Szentföld évezredes kapcsolatát, olyan kiváló szerzőkkel, mint Veszprémy László vagy Várnai Jakab OFM professzorok, de bemutatkoznak a II. Géza királyunk által alapított magyar stefaniták is. Ezzel egyidejűleg fontos jeleznünk, hogy közel négyszázezer magyar ajkú, a Kárpát-medencéből emigrált magyar zsidó honfitársunk, illetve azok leszármazottai élnek ma Izraelben. Ez a szám körülbelül azonos a francia zsidókéval. A folyóirat egyik tanulmánya kizárólag az izraeli magyar diaszpórának lett szentelve. A Jerusalem HAJJ név és cím  intézményünk és folyóiratának angol megnevezése (Hungarian Academy in Jerusalem Journal), illetve annak kezdőbetűiből áll, ami arabul, törökül (és sok más nyelven) azt jelenti: zarándoklat. A szó a héber „jeruzsálemi ünnep” (hag) szóból származik.    

– Az intézmény igazgatójaként most milyen előkészítő feladatai vannak, illetve a tervezett vállalások tekintetében hogyan fog működni a szentföldi magyar akadémia?

– Már nagy erőkkel folyik a munka. Hogy egy példát mondjak, éppen a jelenlegi perzsa–zsidó háború kitörése előtt tért haza épségben a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatói delegációja, Szabó Csaba professzor úr vezetésével. Egy tíznapos tudományos zarándoklat során járták végig az összes olyan izraeli levéltárat, ahol magyar vonatkozású anyagok találhatók. A legrégebbi levéltári dokumentum, amelyet láthattunk, egy 1230-as pápai levél volt, amit már az 1229-ben újra visszahódított Jeruzsálembe címeztek. Ne felejtsük el, hogy 1217–1218-ban az ötödik keresztes hadjáratot – III. Ince pápa kérésére és III. Honoriusz pápa uralkodása alatt – a magyar II. András királyunk vezette. A szóban forgó pápai levél a Szentföldi Ferences Kusztódia levéltárában található, ahol további huszonöt kilométernyi archív dokumentumot őriznek. Itt a Jeruzsálemben élő Várnai Jakab ferences atya közbenjárására fogadtak bennünket, és megnyitották a féltve őrzött történeti levéltárat a majdani magyar kutatók előtt. De jártunk a jeruzsálemi Örmény Ortodox Patriarchátus levéltárában is, ahol a palesztinai nagykövetünk, Diczházi Gábor érte el, hogy a pátriárka személyesen fogadja a magyar küldöttséget. Itt is jelezték, hogy mostantól megnyitják a magyar levéltárosok előtt a féltve őrzött archívumaikat. Ezenkívül több mint egy tucat izraeli levéltárban járhattunk, magyar vonatkozásokat keresve. Megint a római példára hivatkoznék és a klebelsbergi alapokra: a kulturális kapcsolatok a történelmi bilaterális dimenziókban a legmélyebbek. Fraknói Vilmos püspök is a vatikáni levéltári kutatásokkal indította el a római magyar tudományos jelenlétet, 1895-ben.  

– Hol tart a szentföldi szent helyek feltérképezésében? És mi várható a zarándokcélpont Machaerust, „Keresztelő Szent János golgotáját” illetően?

– Idén, február elsején kezdtem meg a harmincharmadik évemet a Levantéban. Tíz év Egyiptom és öt év Ciprus után tizennyolc esztendővel ezelőtt végül a Szentföldön telepedtem le feleségemmel és a kisfiunkkal, aki akkor ötéves volt, ma pedig már a Jeruzsálemi Héber Egyetem mesterképzős egyetemi hallgatója. A kislányom pedig, aki egy ammani muszlim kórházban született a machaerusi ásatások ötödik évében, azóta tizenkét éves lett, és a Jeruzsálemi Amerikai Iskola hetedikes diákja. A feleségem és a gyermekeim támogatása nélkül nem végezhetném itt a Szentföldön a munkámat. Amikor 2009-ben aláírtam a húsz évre szóló ásatási szerződésemet a Királyi Műemléki és Régészeti Hivatalban, Ammanban, azt vállaltam, hogy 2029-ig itt maradok és dolgozom, ennek szentelem majd a legszebb férfiéveimet. Kevesen vállalnak el egy ilyen horderejű döntést harminchét éves korukban, de a feleségem ebben is sziklaszilárdan támogatott. Hűséges típus vagyok, és amit elvállaltam, becsületesen végigcsinálom.  Ne feledjük, XVI. Benedek pápa volt az, aki 2009-ben a szentföldi zarándokútján arra kérte a jordán uralkodót, II. Abdallah király őfelségét, hogy az akkor még katonai határzónában lévő Holt-tenger-parti Machaerust nyissák majd meg a nemzetközi keresztény zarándoklatok előtt, hogy felkereshessék annak az egykori tragikus kimenetelű születésnapnak a történelmi helyszínét, ahol Salome hercegnő táncolt. Engem erre a pápai kérésre szerződtetett le a jordán királyi udvar. Munkámat a megboldogult Ferenc pápa is nagyon fontosnak tartotta, ahogyan ezt a maga különleges módján, gyönyörűen kifejezte. Boldog vagyok, hogy az Égiek eszköze lehettem ebben a szép misszióban.  Makovecz Imre a Magyar Művészeti Akadémia védjegyét adta mögém 2009-ben, jelenleg pedig már hivatalosan is Magyarországot képviselhetem Jeruzsálemben, a koronás címer és a magyar zászló alatt. És ez a Gondviselés különös ajándéka.

Fotó: Vörös Győző archívuma; portré: Merényi Zita

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2026. március 22-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.