A teremtésvédelem középpontjában az ember áll – Folytatódott az Átfogó ökológia című fórumsorozat

Rosta Gergely előadása elején képeket mutatott a megjelenteknek. Az egyiken Tuvalu külügyminiszterét látjuk, térdig vízben állva, aki a skóciai klímacsúcsra azért így jelentkezett be, hogy jelezze, országának két szigetét már teljesen ellepte az óceán. Egy másik, felülről készült kép a chilei Atacama-sivatagban készült, ezen egy egész hegynyi eladatlan ruhát láthatunk. Az indonéziai Citarum folyón annyi a szemét, hogy a vizet már nem is láthatjuk. Egy másik fotón konténerek: Sri Lanka visszaküldött az Egyesült Királyságba 3 ezer tonna szemetet, amit eredetileg újrahasznosítható hulladékként szállítottak a dél-ázsiai országba, ám kiderült, hogy a konténerek valójában veszélyes anyagokat tartalmaznak. Mindezek a példák is jól mutatják, hogy a szegénység és az ökológiai kérdések összefüggenek.

„Egy igazi ökológiai megközelítés mindig szociális megközelítéssé válik” – írja Ferenc pápa az Áldott légy! kezdetű enciklikában. Majd így folytatja:

Minden ökológiai felvetésnek szociális perspektívát is tartalmaznia kell, amely figyelembe veszi a leghátrányosabb helyzetűek alapvető jogait.

A Szentatya szerint „a környezetkárosítás legsúlyosabb következményei a legszegényebb embereket sújtják”. Rosta Gergely arra is rámutatott, hogy a pápai körlevél a problémák megoldására irányuló javaslatokat is megfogalmaz, melyek tudományos adatokon alapulnak. Az enciklika szerint ugyanaz vezet a globális felmelegedés tendenciáinak a megfordítására, mint ami a szegénység felszámolását is eredményezné. Könnyebben megtalálnánk a megoldásokat, ha a környezetre globális közjóként tekintenénk.

Az ENSZ által megfogalmazott Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals) között elsőként szerepel a szegénység felszámolása, második az éhezés megszüntetése. E szerint 2030-ra fel akarják számolni a mélyszegénységet, a szegénységben élők arányát pedig a felére szeretnék csökkenteni. Egészen 2019-ig sikerült ebben eredményeket elérni, ám a járvány ismét visszaesést eredményezett.

Napjainkban minden ötödik gyermek mélyszegénységben él és a világ népességének 55 százaléka nem részesül a szociális védelem semmilyen formájában.

A szegénység leginkább Afrikát és Dél-Ázsiát sújtja. Ráadásul a szubszaharai országokban még növekedett is a szegények számaránya. A kutatások szerint a klímaváltozás a jövőben a legszegényebb országok bruttó hazai termékét, azaz GDP-ét fogja majd kedvezőtlenül befolyásolni.

Rosta Gergely szociológus szerint Magyarország a környezetszennyezésre visszavezethető halálozás tekintetében az Európai Unió átlaga alatt áll, ugyanakkor a szegények száma az utóbbi 15 évben csökkent, mint ahogyan a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya is kevesebb lett. Magyarországon a szegényebb rétegek sok helyen nem jutnak vezetékes vízhez, de az is látszik, hogy a környezetszennyező tüzelési módszereket is – például autógumik elégetése – a szegényebbek kénytelenek alkalmazni.

„A szegénység szót tulajdonképpen eladtuk. A szegénység valami olyasmi, amikor valakinek valami hiányzik. A magyar nyelvben a nyomorúság adja jobban vissza azt, amiről beszélünk, amit meg szeretnénk szüntetni. A szegénységnek értékrendje, kultúrája is lehet, míg a depriváltság, a megfosztottság azt jelenti, hogy a hiány miatt az ember elveszti a jövőképét” – kezdte előadását Vecsei Miklós. A szociálpolitikus is képekkel szemléltette előadását. A nyomorúság sokkal jobban öröklődik, mint bármilyen genetikai állomány. A roma népesség területi eloszlása azt mutatja, hogy Magyarországon ők a legszegényebbek.

Vecsei Miklós a háromszáz legszegényebb település felzárkóztatásáért dolgozik. Mint elmondta, ezekben a községekben a születések száma kétszer akkora, mint a magyarországi átlag, az első gyereket itt átlagosan húsz éves korban szülik az anyák, míg az ország más területén harminc évesen. Az egyik képen egy karon ülő gyereket látunk.

A roma anyukák gyerekei sokat vannak kézben, ennek többek között az az oka, hogy az életkörülmények miatt nincs hova letenni őket. Pedig a gyereknek szüksége lenne arra, hogy a földön mászva fedezze fel a világot, ennek hiánya későbbi életére is kihatással lesz.

Ha odadobunk egy labdát annak, aki annak idején tudott mászni, az elkapja vagy elhajol a labda elől, míg a másikat eltalálja, és sírni kezd. Ennek megfelelően felnőtt korban az egyik megoldja a problémát – vagy elhajol előle –, a másik viszont ütni fog. Ezek a gyerekek az első ezer napban olyan hátrányt szenvednek, amit utána már szinte nem lehet bepótolni.

Vecsei Miklós előadásában arra is rámutatott, hogy ezeken a településeken nem lehet a máshol megszokott, bevált eszközöket és módszereket alkalmazni, e helyett helyi értékű megoldásokra van szükség. A szociálpolitikus kiemelte az itt dolgozó védőnők, pedagógusok áldozatos munkáját. A szabálytalan áramvételezésnek, mely sok helyen előfordul, az is következménye, hogy rendkívül pazarló a felhasználás. Ezeken a településeken az is jellemző, hogy az adományba kapott ruhákkal fűtenek be.

A felzárkózás annyit jelent, hogy gyorsabban haladunk, mint a többiek. A kiegészítő, maradékokat juttató rendszerrel nem lesz felzárkózás. Rosszul segíteni pedig bűn.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a felzárkóztatásra példákat is mutatott. Igyekeznek a fűtéskorszerűsítésben segíteni, de a parlagon heverő földterületek megművelését is támogatják. Az iskolai órákat is sokszor másként, gyakorlatiasabban, a körülményekhez alkalmazkodva tartják meg.

A pápai enciklika fontos tanítása, hogy a teremtésvédelem középpontjában az ember áll. Nem a bálna vagy a gorilla. Viszont ha az ember kerül az első sorba, a többi élőlénynek is sokkal jobb sorsa lesz

– fejezte be előadását Vecsei Miklós.

Az előadások után kerekasztal-beszélgetésre került sor Rosta Gergely, Vecsei Miklós, Benedek József és Nevelős Gábor SJ részvételével.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír