Az alábbiakban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottságának összefoglalóját közöljük.
A Pastoral Care of Roma in Europe – Experiences, Challenges, Perspectives (A romák lelkipásztori gondozása Európában – Tapasztalatok, kihívások, perspektívák) című rendezvényt az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) Társadalmi Lelkipásztori Bizottságának Migrációs Szekciója szervezte, a Szentszék Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának Dikasztériuma közreműködésével – azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsenek az európai egyházak tapasztalatainak megosztására, és közös gondolkodásra hívjanak a roma közösségek lelkipásztori kísérésének lehetőségeiről.
A webináriumot Luis Okulik atya, a CCEE Társadalmi Lelkipásztori Bizottságának titkára moderálta.
Nem róluk, hanem velük együtt
A találkozót megnyitó beszédében Alessandra Smerilli szalézi szerzetesnővér, az átfogó emberi fejlődés szolgálatában álló dikasztérium prefektusa a remény és az együtt haladás fontosságát hangsúlyozta. Az Egyház feladata, hogy figyelmesen meghallgassa az embereket, különösen azokat, akiknek hangja ritkán jut el a társadalom és az egyházi közösségek középpontjába. A dikasztérium szolgálni és kísérni kívánja a helyi közösségeket, hogy az egyetemes Egyházban is hallhatóvá váljanak a peremre szorult emberek tapasztalatai – mondta a szerzetesnővér.
A roma közösségek lelkipásztori gondozásával kapcsolatban különösen fontosnak nevezte, hogy ne csupán róluk beszéljünk, hanem velük együtt gondolkodjunk és cselekedjünk. Alessandra Smerilli kiemelte a roma családok erős összetartozását és családszeretetét is, amely olyan érték, melyből az egész Egyház tanulhat.
A cél az, hogy mindenki megtapasztalhassa: az Egyházban otthonra találhat.
Nyitóbeszédet mondott Anders Arborelius OCD svéd bíboros, a CCEE Társadalmi Lelkipásztori Bizottsága Migrációs Szekciójának felelőse is, arra hívva fel a figyelmet, hogy Európában sokszor nem hidak, hanem falak épülnek az emberek közé. Az Egyháznak ezért különösen fontos feladata, hogy eljusson azokhoz, akik a társadalom peremén élnek, és jelenlétével reményt adjon nekik.
Svédországi tapasztalataiból egy olyan roma katolikus fiatal történetét idézte fel, aki lehetőséget kapott jogi tanulmányai elvégzésére, és ma már bíróként dolgozik. Az ehhez hasonló életutak azt bizonyítják, hogy lehetséges olyan társadalmat építeni, amelyben az emberek származásuktól függetlenül kibontakoztathatják képességeiket. A svéd bíboros arra biztatott, hogy
vegyük észre és becsüljük meg a remény mindennapi jeleit.
A nyitóbeszédeket követően Cristina Simonelli, a Katolikus Nemzetközi Bizottság a Cigányokért (CCIT) elnöke tartotta meg a webinárium főelőadását.
A helyi jelenlét ereje – európai tapasztalatok
A program következő részében három ország: Spanyolország, Írország és Magyarország képviselői mutatták be a helyi egyházak roma közösségek körében végzett szolgálatának tapasztalatait és jó gyakorlatait. A különböző társadalmi és egyházi környezetből érkező példákban közös volt a személyes jelenlét, a hosszú távú kísérés és a bizalomépítés jelentősége.
Az ír tapasztalatokat Paul O’Driscoll atya ismertette, aki az ír utazó közösség helyzetéről és tagjainak mentális egészségéről beszélt.
A magyarországi kezdeményezéseket Szerző Rita Judit szerzetesnővér mutatta be, aki Arlón szolgál a Szent Ferenc Kisnővérei rend tagjaként. Előadásában kitért a hazai roma közösségek történelmi és társadalmi helyzetére, valamint azokra az egyházi programokra, amelyek a fiatalok tanulmányait, lelki fejlődését és társadalmi boldogulását segítik. Rámutatott, hogy a roma lakosság jelentős része Északkelet-Magyarországon él, sokan pedig továbbra is nehéz körülmények között vannak. Az integráció komoly kihívást jelent: az általa ismertetett adatok szerint ennek mértéke mindössze 15 százalék.
Judit nővér
az egyházi szolgálatot magvetéshez hasonlította. Ez a munka türelmet, kitartást és személyes elköteleződést kíván, hiszen a bizalom kialakítása hosszú folyamat.
A segítségnyújtásnak nem csupán az aktuális szükségletekre kell válaszolnia, hanem olyan lehetőségeket kell teremtenie, amelyek képessé teszik az embereket saját életük alakítására.
Ennek jegyében számos hazai kezdeményezést mutatott be. Szólt a tíz intézményből álló Egyházi Szociálpedagógiai Hálózat Szövetség (ESZPH), a zsámbéki Premontrei Nővérek szolgálatáról, a piarista Jelenlét Házról, valamint az arlói jezsuita Jelenlét Pontról. Bemutatta a budapesti, miskolci és egri roma szakkollégiumok tevékenységét, továbbá a Szent Ferenc Kisnővéreinek szolgálatát is, akik 1994 óta vannak jelen Arlón.
Kiemelte az Elfogadlak Alapítványt, amely 2003 óta működteti nyitott ház programját. A hétvégi foglalkozások, táborok és ösztöndíjak révén az iskolás gyermekek támogatást kapnak tanulmányaik folytatásához és képességeik kibontakoztatásához. A kezdeményezés szemléletét a „halat adni helyett halászni tanítani” elve foglalja össze.
A programokban a tanulmányi segítségnyújtás mellett a lelki nevelés és a közösségi élmények is fontos szerepet kapnak. Zarándoklatokat és lelki alkalmakat szerveznek, miközben arra is ösztönzik a fiatalokat, hogy megismerjék és megőrizzék saját kulturális hagyományaikat.
A szolgálat egyik legfontosabb gyümölcse, hogy egyre több fiatal jut el magasabb szintű tanulmányokig, és vannak, akik az Egyházzal való találkozásban találják meg életük új irányát. Judit nővér hangsúlyozta, hogy a fiatalok számára különösen fontos megtapasztalni: értékesek, fontosak, és helyük van a közösségben.
A szolgálók szemléletét egy személyes hangvételű gondolattal foglalta össze:
„Tudom, hogy jó vagy, mert ismerem őt, aki teremtett téged.” Ez a hozzáállás az emberi méltóság és az Isten által minden emberbe helyezett jóság felismeréséből indul ki.
Kérdésekre válaszolva biztató eredményekről is beszámolt a szerzetesnővér. Elmondta: egyre több roma fiatal szerez képzettséget és él a számára megnyíló lehetőségekkel. Felidézte egy fiatalember példáját is, aki a közösség támogatásával tudott megszabadulni a drogfüggőségtől. Ezek a történetek azt mutatják, hogy
a személyes figyelem, a kitartó kísérés és a közösség megtartó ereje valódi változást hozhat.
A roma kultúra ajándék az Egyház számára
A webinárium záróbeszédében Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, a CCEE Társadalmi Lelkipásztori Bizottsága társadalmi kérdésekkel foglalkozó szekciójának felelőse megköszönte a szervezők és a roma közösségek között szolgálók munkáját.
Hangsúlyozta: alapvető fontosságú, hogy a romák ne kívülállóként, hanem Isten családjának tagjaiként élhessék meg az Egyházhoz tartozásukat. „Ti vagytok az Egyház szíve” – fogalmazott a főpásztor.
Majd három fontos szempontot emelt ki: elsőként a szegények és a társadalom peremére szorultak iránti különleges figyelem szükségességéről beszélt – arra figyelmeztetett, hogy ha közösségeinkben nincs hely a szegények számára, akkor Jézus számára sincs hely. Hangsúlyozta továbbá, hogy a roma közösségek Európa jelentős etnikai közösségét alkotják, ezért jelenlétüket nem problémaként, hanem olyan értékként kell fogadnunk, amely gazdagíthatja az egész társadalmat. Harmadik gondolatában a roma kultúra sajátos értékeire irányította a figyelmet. Kiemelte a romák érzelmi kifejezésének közvetlenségét, a zene és a művészet iránti érzékenységüket, valamint különleges Istenre nyitottságukat.
Az Egyháznak ezért nemcsak a roma közösségek támogatására kell törekednie, hanem kulturális örökségük megismerésére és megbecsülésére is.
Székely János püspök kitért az identitás megőrzésének fontosságára is. Magyarországi kutatásokra hivatkozva elmondta, hogy sok roma ember igyekszik elszakadni saját gyökereitől, mert szégyelli származását és múltját – ez az önazonosság elvesztéséhez és lelki nehézségekhez vezethet. Ezért is fontos, hogy a fiatalok megismerjék saját történelmüket, hagyományaikat és dalaikat, és pozitív módon kapcsolódhassanak kulturális örökségükhöz.
Egy fiatal roma férfi példáját is megosztotta, aki az akolitusi szolgálat vállalásán keresztül jutott el önmaga elfogadásához. A főpásztor szerint a fejlődés három fontos pillére az iskola, a munka és a keresztény hit, amelyek egymást erősítve segíthetik az emberi kiteljesedést. Különösen fontosnak nevezte ezért az iskola utáni programokat és a kollégiumokat, amelyek a fiatalok számára tanulási és előrelépési lehetőséget biztosítanak. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a romákkal szembeni előítéletek a munka világában is komoly akadályokat jelentenek.
Beszéde végén Székely János meghívta a résztvevőket Szombathelyre, ahol – Szent Márton városában – 2027. április 8–9-én nemzetközi, testvéri találkozót rendeznek a romák pasztorációjában szolgálók számára.
A webinárium Anders Arborelius bíboros imádságával zárult. A svéd főpásztor azért fohászkodott, hogy a párbeszéd és a kölcsönös közeledés által egyre inkább felismerjük: mindannyian ugyanahhoz a családhoz tartozunk.
A találkozó egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a roma közösségek lelkipásztori gondozása nem csupán a segítségnyújtásról szól.
Az Egyház akkor tölti be igazán küldetését, ha nemcsak befogadja a hozzá érkezőket, hanem felismeri az általuk hordozott értékeket is, és lehetőséget ad nekik arra, hogy saját ajándékaikkal gazdagítsák az egész közösséget.
Forrás és fotó: MKPK Caritas in Veritate Bizottsága
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

