Beszélgetés Major Balázs régésszel az egresi feltárások kapcsán

A 1220-as évektől kezdve II. András magyar király és második felesége, Courtenay Jolanda jelentős támogatást nyújtottak a kolostornak. Valamivel több mint egy évtizeddel később a királyi pár itt talált örök nyugalomra: Jolánta királyné 1233-ban, II. András király pedig két évvel később, 1235-ben. Az 1241-es nagy tatár (mongol) betörés fordulópontot jelentett az egresi rendház életében, és szörnyű pusztításokat hozott. Ennek ellenére a kolostort újjáépítették, és ismét fejlődésnek indult; majd mintegy 300 évvel később, 1551-ben az oszmán csapatok rombolták le végleg.

A temesvári Bánáti Nemzeti Múzeum régészei és a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének szakértői 2016-ban úgy döntöttek, hogy feltárják az egresi kolostor múltját – mégpedig szó szerint, hiszen a kolostorkomplexum és templom területe régészeti lelőhellyé vált, ahol 2016-tól rendszeres ásatások, kutatások zajlanak.

Idén július végén a feltárási munkálatok befejeződtek, ebből az alkalomból a temesvári püspökség sajtóirodájának munkatársai is felkeresték a lelőhelyet. Az idei kutatások eredményeit a Banatul Nemzeti Múzeum képviseletében Kopeczny Zsuzsanna régész-muzeológus, valamint Jámbor Keve Botond, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója mutatták be; Daniela Tănase régész, az egresi projekt tudományos koordinátora, valamint Major Balázs egyetemi tanár, a budapesti Régészettudományi Intézet vezetője pedig interjú keretében ismertette a nagyszabású feltárást. 

A továbbiakban a Major Balázs régésszel készült beszélgetést közöljük.

– Mi a történelmi, illetve az egyháztörténeti jelentősége az egresi lelőhelyen talált régészeti felfedezéseknek?

– Mindenekelőtt azt mondanám, hogy az a kolostor, amit 1179-ben III. Béla alapított Egresen,

az akkoriban legmodernebb európai szerzetesrendnek volt az egyik kiemelt központja, a Kárpát-medence talán legfontosabb ciszterci kolostora.

Annyira gazdag és nagy, hogy a kerci kolostort is innen alapították. A korabeli ciszterci regulában előírás, hogy filiát csak olyan kolostor alapíthat, ahol legalább 60 szerzetes van, ami azt jelenti, hogy itt nagy létszámú szerzetesnek otthont adó, hatalmas kolostor volt, innen irányították a kun missziókat, tehát a Kárpát-medencén túl is érezhető volt a hatása. És ami nagyon fontos és összeurópai jelentőségű, hogy a ciszterci rendnek négy fontos kolostora volt, az egyik ebből Pontigny. Ugyanakkor nem csupán anyakolostor volt Pontigny, hanem szerzeteseket is küldtek ide – itt francia szerzetesekkel indult az élet. Egyébként nem véletlen, hogy II. András király második felesége, Courtenay Jolánta ezt választotta temetkezési helyül, mivel az ő családtagjai Pontigny-be temetkeztek.

Maga a kolostor azért is rendkívül izgalmas, mert teljesen rendhagyó az alaprajza. Az építkezéseknek két nagy periódusa van, és a végeredmény egy rendhagyó, nem tipikus ciszterci alaprajz. A feltárások során szintén nem egy ciszterci jellegzetességgel szembesültünk, amikor azt láttuk, hogy egy korábbi falu helyére épült, sőt egy korábbi falu templomát vágja ketté a monostor temploma. A ciszterci szerzetesek általában a világtól távol, feltöretlen földeken, erdőkben telepedtek le, és úgy hoztak létre belőle mintagazdaságot.

Itt, a Maros partján más volt a helyzet, ami, azt kell hogy mondjam, hogy a középkori magyar királyság Eldorádója volt.

Itt vezetett a fő sóútvonal, ami hatalmas jövedelmeket generált. Végezetül nagyon fontos kiemelni, hogy királyi temetkezési hely volt, tehát nemcsak a második feleséget, Jolántát temették ide, hanem a férjet, II. András királyt is, aki az egyik legdicsőbb Árpád-házi uralkodó. A feltárások során úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni az eredeti sírok helyét, amit valószínűleg a mongol pusztítás döntött romba. Ennek a mongol pusztításnak a nyomait is sikerült megtalálni egy tömegsír formájában.

(...)

– Melyek voltak azok a tárgyak vagy felfedezések, amelyek különösen lenyűgözték Önt, vagy amire nem számított?

– Ami a legfontosabb talán és legérdekesebb, legértékesebb is, a gyönyörű, valószínűleg angyalfejfaragványok, amiket az úgynevezett vörös márványból készítettek. Ez egyébként a teljesen márványhatású tardosi vörös mészkő, ami megállt félúton a márvánnyá válás folyamatában. Ezt Esztergom környékéről szállították ide, és nagy mennyiségben található az egész lelőhelyen. Úgy tűnik, hogy már az első pillérek alapozásában is használtak ilyen követ. Ahogy ugyanis folytak az építkezések és a kőfaragó munkák, a faragások törmeléke ment bele az alapozó habarcsba a pillérek alapozásakor. Ebből az úgynevezett tardosi vörös márványból vannak ezek a fejecskék, amik annyira finoman kidolgozottak, és olyan kvalitásúak, hogy művészettörténethez nálam jobban értő kollegák szerint

nagyon valószínű, hogy a királyi sírokat díszíthették, vagyis onnan törtek le ezek a faragványok.

Emellett a tumbák alapozása is előkerült, tehát tudjuk, hogy hol voltak eredetileg a királysírok. Nagyon látványos volt továbbá, amikor

a templom apszisait föltártuk, ami olyan épségben megmaradt, hogy gyakorlatilag az oltár alapozása is látszott.

Néhol még a tardosi vörösmárványtábláknak a nyomai, sőt a táblák töredékei is látszottak a lépcsőkön, tehát a lépcsőket is ilyenekkel borították. Sajnos ezeket vissza kell temetnünk egy-egy szezon végén, hogy az itt élők használhassák az utat, illetve hogy télen ne töltődjön föl esővízzel, és ne alakuljon ki ott dzsungel tavaszra.

– Vannak olyan felfedezések, amelyek az egresi monostort nemzetközi jelentőségű hellyé teszik?

– Egy ilyen kiemelt uralkodó királyi temetkezési helye mindenképpen olyan. Ne felejtsük el, hogy

II. András maga is erősen nemzetközi származású volt, lévén maga is félig francia.

Része volt a nemzetközi vérkeringésnek, mivel ő volt a magyar királyság egyetlen keresztes hadvezére, aki saját sereggel jelenik meg a Szentföldön 1217–1218 folyamán. Európából önálló országként, saját királya vezetésével önálló hadsereget az angolok, a franciák és a németek küldtek, plusz a Magyar Királyság. Továbbá, amikor II. András a Szentföldre megy, akkor tulajdonképpen hazamegy, mert az édesanyja, Châtillon Ágnes antiochiai hercegnő volt.

Nagyapja a legendás Châtillon Rajnald, a korszak leghíresebb keresztes lovagja (Antiochia fejedelme – a szerk.) volt,

tehát amikor az ő egyetlen utóda megjelent a Szentföldön, akkor mindenki várta. Hazafele jövet pedig

ő volt az egyedüli keresztes uralkodó a kétszáz év alatt, aki nem tengeren hozta haza a hadseregét, hanem a szárazföldön.

Szíriából jött vissza Magyarországra, az utat pedig arra használta, hogy távolra tekintő nemzetközi diplomáciai szövetségi hálózatot építsen.

Egyik fiát a kilíkiai örmény király egyetlen lányával házasította össze, a későbbi IV. Bélának a bizánci ortodox ellencsászár udvarából hozott feleséget, egyik lányát pedig a bolgár cárhoz adta feleségül.

A témával foglalkozó kutatók többségének véleménye szerint András a szentföldi útja során a latin császári címet is meg szerette volna szerezni, amire jó esélye volt – többek közt második felesége Courtenay Jolánta a latin császári családból származott; András nővére, Margit pedig a Latin Császárság legnagyobb hűbérének a Thesszalonikéi Hercegségnek volt az úrnője. Nemzetközi jelentőségű még, hogy

II. András Európa egyik védőszentjének, Szent Erzsébetnek volt az apja.

– Milyen szakemberek érkeztek most Magyarországról?

– A román fél a temesvári Banatul Nemzeti Múzeum, a magyar fél pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete. Több tucat szakemberünk és hallgatónk fordult már meg itt. A hallgatók közül van, aki a mester-, és van, aki a doktori disszertációját írja az itt feltárt anyagból.

Nagyon hangulatosak szoktak lenni az itt töltött hetek, ennyi hallgató között, és jönnek más kollégák is, például Buzás Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi múzeumának igazgatója, régi jó barátunk, aki tanárom is volt. Ő készítette ezt a makettet is és a 3 D-s rekonstrukciókat. Éppen most kezdődött az úgynevezett Szászbogácsi Tábor, ahol a Műegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régész és művészettörténész képzése, a Képzőművészeti Egyetem és az ELTE művészettörténeti szaka küld tanárokat és diákokat.

Ami még érdekesség, és nemzetközivé teszi a projektet, hogy vannak külföldi hallgatóink is. Volt, hogy spanyol hallgatókat hoztunk ide, akik cserediákprogrammal érkeztek hozzánk, az intézetbe. Az utóbbi években a feltárás állandó tagjai az intézetünk szíriai hallgatói. Érdekes, hogy a magyar keresztes király temetkezési helyét szíriai hallgatók is ássák, muszlimok és keresztények együtt. (...)

A teljes interjú ITT olvasható.

A temesvári egyházmegye munkatársai megkérdezték Egres polgármesterét, Bogdan-Marius Petreát is arról, vajon a nagy jelentőségű régészeti felfedezés milyen lehetőségeket rejt a település jövőjére nézve. A vele készült interjút ITT találják.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír