Az imakatekézis-sorozatot a plébániaközösségekben helyi küldöttek szervezik, akik rendszeres felkészítő alkalmakon vehetnek részt.
Az elmúlt nyolc hónapban közel ötven településen indult el ez a felkészülési folyamat; több plébánián pedig már a második és a harmadik imakatekézist is megtartották. Az alábbiakban a legutóbbi találkozókról írt beszámolókat közöljük – szerkesztett formában.
A szolnoki Jézus Szíve-plébánia Szent József-templomában második alkalommal találkoztak a hívek.
Elsőként Görbe József atya tanítását hallgatták meg az imádságról. Ezt követően Nagy Márta tanárnő tanúságtétélében istenkereső útjáról beszélt, valamint az El Caminón átélt élményeit osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta: a kötött imák (szentolvasó, Szent Rita-kilenced és a Szent Mihály arkangyal-ima) nagy segítséget jelentettek a zarándoklat során; segítségükkel jobban megtapasztalta Isten jelenlétét.
A szolnoki imakatekézis-alkalom kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott. Többek között elhangzott:
Ne féljünk átszellemülni, merjünk Jézus társaivá válni az imádságban. Bátran látogassunk szent helyeket, zarándokoljunk, mert ezek jelentősen segíthetik az istenkapcsolatunk mélyülését.
Aszódon Takács M. Klarissza ferences szegénygondozó nővér tartott rövid elmélkedést az imádságról, majd válaszolt a hívők kérdéseire.
*
Rákóczifalván is másodjára szervezték meg a közösség imakatekézis-alkalmát, immár a jubileumi gyertya fénye körül. A bevezető imádság után közös éneklés, majd Görbe József atya katekézise következett. Az előadó tanításában többek között elhangzott:
Az Istenhez való odafordulásunkat nem csak kötött imával tudjuk megtenni, bátran álljunk oda saját szavas imáinkkal, a legigazabb valónkban Isten elé.
Ezt követően személyes tapasztalataikat, gondolataikat osztották meg egymással a résztvevők. Elhangzott: Szívem első gondolata – valóban hozzád száll fel Istenem? Esetleg a reggeli hajtás, kávézás előrébb kerül a sorban?
Az alkalom végén az egyik résztvevő édesanyja kórházi tartózkodásáról és az ima erejével történő szeretetteljes elengedéséről tett tanúságot. „Hiszünk a Jóisten erejében, hisszük, hogy nem velünk, hanem bennünk él” – mondta.
*
Második alkalommal tartottak imakatekézist Őrhalmon, Ecseren, Dömsödön, Szobon, Gyálon, Bugyiban, Délegyházán, Turán, valamint a kiskunlacházi és a kiskunlacháza-peregi plébánián.
Harmadszor gyűltek össze a hívek Vácon, a Barátok templomában. Amíg a felnőttek lelkileg töltekeztek a tanítás és a tanúságtétel által, a gyerekek farsangra hangolódva álarcokat készítettek és társasjátékoztak.
*
A felsőpetényi és a nőtincsi plébánia hívei ismét együtt szerveztek imakatekézis-találkozót Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepeén, így gyertyaszenteléssel kezdték az alkalmat, majd a küldöttek rövid beszámolót tartottak a január 20-i váci találkozóról.
Gáspár István atya Istenismeret, szentháromságos szeretet című videós elmélkedése után kiscsoportokban folytatták a gondolkodást. Együttlétüket közös énekléssel és az Úrangyala elimádkozásával zárták.
A salgótarjáni Kisboldogasszony-templomban szentmisével kezdték az alkalmat, melynek záróáldása után mindenki elhelyezhette a saját nevével ellátott kövét az oltár előtt, kifejezve, hogy a közösségek élő kövekként építik Isten országát.
A jelenlévők ezt követően Kis Domonkos tanúságtételét hallgatták meg, aki fiatal családapaként a mindennapi életüket átható imádság fontosságáról, személyes tapasztalatairól beszélt. A Szentháromság szeretetközösségéről szólva közvetlenségével megmozgatta a hallgatóságot. „Örülünk annak, hogy ez a hosszú távú felkészülési folyamat lehetőséget teremt a lelki megújulásra, élő közösségként haladhatunk ezen az úton” – összegezték a résztvevők.
*
Nagymaroson szentségimádással, közös énekléssel kezdődött az imakatekézis-alkalom. Gáspár István atya videós előadása nyomán arról beszélgettek kiscsoportokban, hogy kinek milyen „pusztaságon” vezet az útja, sikerül-e a jelenben élnie, valamint ki milyen módon tudja elmélyíteni a hitét. Találkozójukon elhangzott: „Örömmel látjuk, hogy elkezdődött egy pozitív folyamat a kezdeti terveink nyomán. Minden építőkőre szükségünk van ahhoz, hogy egyházközségünk képzeletbeli temploma erősen állhasson Isten dicsőségére.”
„1000 éves lesz a Váci Egyházmegye” – e mottóval kezdték el szervezni az imakatekézis-sorozatot Zebegényben. A harmadik találkozón Bábik Noémi hitoktató osztotta meg személyes tapasztalatait és buzdította a közösség tagjait.
*
A monori Nagyboldogasszony-plébánián közös szentségimádással kezdődött a találkozó. Ezt követően Laczkó Mihály atya a plébániához tartozó kistemplomi, monorierdei és vasadi híveknek egy-egy imakatekézis-gyertyát adott át.
Az est folyamán Lackfi János egy versének segítségével arról elmélkedtek a hívek, hogy mit is kellene a kukába dobniuk Krisztusért. Majd jó hangulatú agapé után mindenki kis ajándékkal térhetett haza, amelyen ez állt:
Az a feladatunk, hogy illatozzuk Krisztust, az ő szeretetét, és akkor ahol élünk, az a falu, az a város, az az ország be fog telni Krisztus illatával.”
Az elmúlt hónapokban először tartottak imakatekézist Albertirsán, Váchartyánban, Tóalmáson, a dabas-gyóni plébánián, a dunakeszi Krisztus Király Római Katolikus Általános Iskolában, valamint a szolnoki várplébánián.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria