Fénytörés a hetvenöt éves Kabay Barnával – Ősbemutató a MOM Cinemában

Az egykor a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, az egyházi iskolák érdemeit így belülről ismerő Oberfrank Pál személyes hangvételű bevezetőjében Pannonhalma kisugárzását, valamint a megpróbált, sok mindenen keresztülment, „zárkózott” pap tanárok példamutatását méltatta. A film vonatkozásában az örök értékek felmutatását, azokon keresztül pedig az „emberarc” mindenkori átmentésének fontosságát hangsúlyozta, különösen az új nemzedékekre, a fiatalokra gondolva.

Várszegi Asztrik OSB mint bencés szerzetes, (emeritus) főapát és történész kapott „fő szóvivő” szerepet a Fénytörésben. Rövid köszöntőjében a püspök keresetlen szavakkal ajánlotta az alkotópáros, Petényi Katalin és Kabay Barna mélységes szeretettel és empátiával készült filmjét, amelyben – kor- és szemtanúként – saját pannonhalmi életének egy része is benne foglaltatik. Közreműködőként pedig az az üzenete, hogy a múlt megismerésével elsősorban a mára és a holnapra vonatkozóan okuljunk.

Jóllehet a másfél órás dokumentumfilm Pannonhalmára, az apátság „mindennapjaira” fókuszál, átfogóan szól a II. világháború utáni történelmünkről; a homályban maradt/tartott közelmúltról, amelynek tisztázása és feltárása még – a rendszerváltás után immár bő három évtizeddel – ma is tart.

Nyomon követhetjük a kommunisták 1945 utáni fokról fokra történő térnyerését, a diktatúra kiteljesedését, a felekezeti iskolák, intézmények államosításának következményeit, az Egyház vegzálásának stációit, a veszélyesnek, reakciósnak, rendszerellenesnek tartott „elemek” kiiktatásának módszereit, a koncepciós pereket, a beszervezés, illetve a nyomon követés technikáit…

Az alkotók évtizedek óta visszajárnak Pannonhalmára, a Fénytörés a korábbi „egyháztörténeti” indíttatású munkáik folytatása, amely (az ajánló frappáns summája szerint) „az Állambiztonsági Szolgálatok ügynökeinek jelentésein keresztül tárja fel a szerzetesek a kommunista diktatúra egyházüldözésének való kiszolgáltatottságát, házkutatások és állandó megfigyelések közötti hétköznapjaikat, és ezzel szemben szellemi ellenállásukat, kapcsolataikat a szociális otthonban élő, börtönviselt, más szerzetesrendekhez tartozó papokkal, a titkos beöltözéseket és együttműködésüket Békés Gellért római vikáriussal. A film először fedi fel a szerzetesek illegális fordító- és sokszorosító-tevékenységét, a pannonhalmi szamizdatokat, melyeket titokban juttattak el a spiritualitásra vágyódó budapesti fiataloknak”.

Egymás után peregnek a nagy nevek, egymásba fonódnak a megrendítő sorsok: Kelemen Krizosztom, Mécs László, Jámbor Mike, Endrédy Vendel, Punk M. Gemma és a többiek itt küzdenek hivatásukért, a magyar bencések prokurátora, (az Újszövetség-fordító) Békés Gellért pedig közvetítőként Rómában próbál pénzt gyűjteni és segítséget nyújtani az otthoniaknak. A kor abszurditása, hogy a másik oldalon is „bencés neveltek” jeleskednek beépített ügynökként. Kiszely Márk István „Feledy Zsolt” fedőnéven jelent. Mérlege: 28 év szolgálat (egészen a rendszerváltásig), 481 jelentés, mintegy 1500 oldalnyi jegyzék. Kapuy Vitál („Rieger” titkos munkatárs) intézményvezetőként főleg a térségben, Győrben és környékén aktív...

Bencések, megannyi kiváló tanár, pedagógusok, lelkes diákok, innen-onnan befogadott, otthontalanná vált szerzetesek: ferencesek, premontreiek, ciszterek... Pannonhalma a rendek gyűjtőhelye lett, ahol titokban tartott szertartások zajlanak a szerzetesi beavatások különböző fokozataitól egészen az apátnő benedikálásig. Megdöbbentő tény, hogy 1950 és 1989 között kétszáz (!) jezsuita élt Pannonhalmán; önálló parcellájuk van a helyi temetőben.

A nézői feszültség, melyet a Fénytörés tényanyaga keltett, a fővárosi egyetemisták által kezdeményezett, az 1960-as évek elején induló és máig ható „húsvéti mozgalom” említésével kezd oldódni. Amikor Várszegi Asztrik tizennyolc évesen, 1964-ben belépett Szent Benedek rendjébe, – elmondása szerint – még úgy érezte, hogy egy süllyedő hajóra szállt. Pannonhalma időközben „megszabadult a bilincseitől”; ma már teljes bizalommal tekintenek a jövőbe.

A Cinema MOM-ban tartott vetítés végén – a díszbemutatók hagyományaihoz híven – Oberfrank Pál egyenként szólította a vászon elé a film elkészítésében részt vevő stábtagokat.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír