Gyökereink és küldetésünk mai arca – A Szociális Missziótársulat jubileumi konferenciája Budapesten

A nap középpontjába természetesen az alapítók, Prohászka Ottokár és Farkas Edith alakja került. A két kivételes személyiség 1908-ban alapította meg a Szociális Missziótársulatot, mélyen megérintve a Rerum Novarum társadalmi tanításától. A kor súlyos szociális problémái – a munkásság, a szegények és a társadalmi peremen élők nehézségei – olyan kihívásként álltak előttük, amelyekre szeretettel, elkötelezett nővéri szolgálattal kívántak választ adni. A társulat megalapítása ennek a szolgáló szeretetnek volt a gyümölcse: egy olyan közösség született, amely Krisztus szellemiségéből merítve igyekezett enyhíteni a rászorulók terheit.

Ezt a hagyományt viszik tovább ma is a nővérek – aktualizálva a küldetést a jelenkor szociális nehézségeire. A társadalom gondjai változnak, de a segíteni akarás, az önátadás és a szociális érzékenység ugyanaz marad. A Szociális Missziótársulat ma is ugyanezzel a lelkesedéssel áll embertársai mellett – sokszor csendben, háttérben, de kitartó munkával és Szentlélektől ihletett hűséggel.

A jubileumi nap ünnepi szentmisével kezdődött, amelyet Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mutatott be. A püspök – mint Prohászka Ottokár szellemi örökségének örököse – különös bensőségességgel szólt az egybegyűltekhez. Prédikációjában és későbbi előadásában Prohászka munkásságáról beszélt: arról a mély társadalmi érzékenységről, amely az egész magyar katolikus közéletet átformálta, s amely a Szociális Missziótársulat lelkiségének alapját jelenti.

Ezt követően a társulat két szerzetesnővére, Beöthy Zsuzsanna Cecília nővér és Albrecht Klára Edit nővér tartott előadást. Előadásuk különösen hangsúlyos volt abban, ahogy felidézték: a társulat szellemisége nem pusztán történeti örökség, hanem élő küldetés, amely a mindennapokban, intézményeik működésében és a nővérek életében is tovább él.

Beöthy Zsuzsanna Cecília nővér beszédében rámutatott annak a kornak a szociális helyzetére, amelyben Farkas Edith, felismerve a szükségleteket megalapította a Szociális Missziótársulatot – egy olyan szerzetesközösséget, amely teljesen eltért az addig megszokott apácarendektől –, és bemutatta a társulat munkáságát.

Albrecht Klára Edit nővér előadásában tömören, mégis lényegre törően mutatta be Prohászka Ottokár szolgálatának három fő területét: a papképzés megújítását, az ifjúság hitre nevelését, valamint a felkészült lelkipásztorok és hittanárok közös munkáját, amely a Regnum Marianum szellemiségét is formálta.

Ezután Edit nővér összefoglalva ismertette Prohászka gondolatait, amelyekből öt tartópillért emelt ki: Krisztus szeretete mint a szolgálat alapindítéka; a haza szeretete, amely nem érzelgés, hanem belső törvény; a szenvedés és remény keresztény megértése; a lelkipásztori hivatás küzdelmes útja; a harcos szeretet, amely képes ellenállni a rossznak. Majd felidézte Prohászka szavait, amelyek ma is iránytűként szolgálnak: „Istenből indulunk egymagunk, de vissza nem térhetünk csak többedmagunkkal (…) a mi utunk az irgalmas szamaritánus útja.” E gondolatokkal Edit nővér rámutatott: a társulat ma is ebből a Krisztus-központú, felelősségteljes szeretetből él.

Az előadások sorát az intézményvezetők beszámolói követték, akik konkrét példákkal illusztrálták, hogyan válik valóra ma Farkas Edith alapító főnöknő és Prohászka Ottokár lelkisége:  Szögeczki József a Szikszói Betánia Szeretetotthont,  Kereki Józsefné a Szikszói Betánia Óvodát. Deák Bárdos Gabriella a Farkas Edith Szeretetotthont, Horvát Katalin a Názáret Leányai Kollégiumot mutatta be.

A délelőtti program zárásaként a kültagság megbízott vezetője, Herman Andrea számolt be munkásságukról.

A délelőtti programban Gabriella nővér, a Szociális Missziótársulat általános elöljárója mondott köszönetet a nővéreknek és a munkatársaknak. Elmondta, hogy a társulat jelenlegi kisebb létszáma ellenére a lelkesedés és az elköteleződés változatlan, sőt, talán erősebb is, mint valaha. A szolgáló szeretet munkája számos elköteleződött munkatárssal együtt folytatódik, akik ugyanazon szellemiséget hordozzák.

A vendégek között köszöntötték Felsővályi Ákost is, akinek áldozatos munkája révén a Szociális Missziótársulat kiadványai elérhetőek a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban – így a társulat szellemi öröksége a szélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhetővé vált.

Az ünnepi ebéd után a konferencia délutáni része kötetlen beszélgetéssel folytatódott, ahol a résztvevők közösen gondolkodhattak a társulat jövőképén, a továbblépés lehetőségein és a mai világ új kihívásain.

Több felszólaló után Angelika nővér mondta el gondolatait: amikor közösségük az alapítás ünnepét tartja, szívükben egyszerre van jelen a hála és a felelősség. Hála mindazért, amit a Gondviselés a Missziótársulaton keresztül véghez vitt, és felelősség azért, amit Farkas Edith rájuk bízott – Prohászka Ottokár iránymutatásával. Angelika nővér kiemelte: ugyanaz az evangéliumi tűz hív ma is szolgálatra, mint alapítóinkat egykor. Bár a világ megváltozott, az emberi szív szükségei – szeretetre, figyelemre, méltóságra – ma is ugyanazok. Rámutatott, hogy a Szociális Missziótársulat küldetése különösen fontos a mai társadalom kihívásai között, mert a magány és elszigetelődés egyre többeket érint, a szegénység új arcai sokszor rejtve maradnak, a fiatalok útkeresése pedig új formájú kísérést és hiteles jelenlétet igényel, miközben az idősek méltó kísérése a társadalom egyik legfontosabb humanitárius feladata marad.

Ma a társulatnak nem a múlt dicsőségét kell csak őriznie, hanem a jövő Krisztusi küldetését kell vállalnia, ugyanazzal a bátor, szelíd és kitartó szeretettel, amely alapítóikat is mozgatta. A jövő reményét így összegezte Prohászka szavaival: „A remény nem álmodozás, hanem erő, amely továbbvisz.”

A Szociális Missziótársulat nem csupán egy intézmény, nem is csak egy szerzetesi közösség, hanem válasz az evangéliumra, élő tanúságtétel arról, hogy a szeretetnek van ereje, és hogy a szegények szolgálata nem teher, hanem ajándék. Amikor a mai kor kihívásait nézzük – a magányt, a szegénységet, a bizonytalanságot, a nehéz sorsokat –, könnyű lenne elcsüggedni. De Farkas Edith és Prohászka Ottokár arra tanítanak, hogy a legnehezebb időkben születnek a legnagyobb küldetések. Ezért hisszük, hogy a Szociális Missziótársulat előtt nem lezárul a történelem, hanem új fejezet nyílik. Egy olyan fejezet, ahol a megszentelt életű nővérek és a kültagok együtt tudnak jelen lenni ott, ahol az emberi méltóság sérül. Ahol a jelenlét, a szakértelem, a szeretet és a hit összefonódik. Ahol a társulat – akárcsak alapítója idején – ma is mer kilépni a komfortzónából. És ahol a legkisebbekben és legszegényebbekben mindig Krisztust szolgálják.

„Kérem a Jóistent, hogy áldja meg a Szociális Missziótársulat minden tagját, szolgálatát, jövőjét – és adjon erőt ahhoz, hogy Farkas Edith és Prohászka örökségét hűségesen, de a jövő felé nyitott szívvel vigyék tovább” – fejezte be beszédét Angelika nővér.

Szöveg: Sztahura Ágnes/Szociális Missziótársulat

Fotó: Szociális Missziótársulat

Magyar Kurír