Isten az irgalom és a szeretet istene – Befejeződött az előadás-sorozat „A belső várkastélyról”

Nézőpont – 2018. május 25., péntek | 20:20

A budapesti D18 könyvesbolt-kávézó előadás-sorozatot tartott Avilai Nagy Szent Teréz „A belső várkastély” című műve alapján. A hetedik, utolsó előadást május 24-én, csütörtökön este tartották. Az előadók Béri Renátó kármelita szerzetes és Baráth Évi orvos, mentálhigiénés szakember voltak.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Avilai Nagy Szent Teréz A belső várkastély című könyve egyedülálló módon mutatja be a keresztény misztika teljességét. Hét lakásra osztotta fel a várkastélyt, melyek szimbólumok, a lelki élet modelljei. Az első három lakás a rákészülés tere, a negyedik az átmeneté, amikor az ember megérzi, hogy Isten nem egy hegy tetején trónol, hanem jelen van az életünkben, hív bennünket, sőt, irántunk való szeretete megelőzte létünket. Az ötödik lakásban tovább mélyül az istenkapcsolatunk, felismerjük, hogy egymáshoz tartozunk Istennel. Különbözőek maradunk; mindig emberek maradunk, a Teremtő pedig mindig Isten, de azáltal, hogy Ő emberré is lett, lehetségessé vált az Istennel való egyenrangú kapcsolat, melyre a kölcsönösség, a meghittség jellemző. A hatodik lakásban akkor van a lélek, amikor még nem szokta meg az Isten jelenlétét, végtelen tisztaságát, fényét, szeretetét, és mindez még annyira új a számára, hogy szélsőséges jelenségeket produkál.

A hetedik lakásnak Béri Renátó A hétköznapi misztika címet adta. Felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ne ijedjünk meg a hetedik lakástól, ne higgyük azt, hogy mi oda nem mehetünk be, hogy az csak a misztikus, tűzben égő szenteknek való. Valójában mind a hét lakásban egyszerre vagyunk benn, csak különböző intenzitással. Az első lakásban központi szerepe volt az önismeretnek, de ennek fejlesztésére egész életünkben szükségünk lesz. Így a hetedik lakással kapcsolatban is mindenkinek vannak már tapasztalatai.

Szent Teréz tanítása révén megtudhatjuk, mit jelent a misztikusság a szürke, hétköznapi, stresszel, olykor kihívásokkal is teli hétköznapjainkban. Ha a misztika nem élhető meg a hétköznapjainkban, akkor nem misztika – szögezte le Béri Renátó. Hozzátette: a valódi, igazi, evangéliumi misztika a hétköznapok szürkeségében élhető meg. Ehhez nem kell életformát váltanom. Ott kell lennem, ami az én helyem ebben a világban, ahová Isten állított. Ott tudom megélni a misztikát, ahol az állapotbeli kötelességeimet teszem mindennap. Mit jelent ez? Azt, amit Jézus így fogalmazott meg: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek…” (Jn 15,4). A hetedik lakás visszatérés az evangéliumhoz. Egyre jobban tudatosul bennem az az evangéliumi igazság, hogy én Istenben vagyok, Ő pedig bennem, és teszem azt, ami a világban a dolgom. Folyamatos és erős bennem az éber figyelem Krisztus bennem való jelenlétére. Ekkor már nem csupán megtanult tudásom, információm van Istenről, hanem tapasztalatom. Belülről tapasztalom meg, hogy Isten jelen van bennem és szeret engem. A hetedik lakásban a misztikus visszatér a földre, a realitások világába; a valódi misztikus két lábbal él a földön, teszi a dolgát, szolgál, ott, ahová Isten állította.

Renátó atya bemutatta a hetedik lakás gyümölcseit is. Az első a lelki béke, amit Krisztus ad nekünk. Ez nem azt jelenti, hogy az életemben mindig minden rendben van, hanem hogy a személyiségem legmélyén, az identitás szintjén gyógyult vagyok: tudom, ki vagyok, és tudom, kicsoda Isten, és azt is, mi a dolgom ebben az életben. Ez a béke erre épül. A második gyümölcs, hogy a személy éli mindennapi életét. A harmadik, hogy a lélek elfogadja a szenvedést, de nem kéri, nem idézi elő, kilép az áldozat szerepéből. A negyedik az ellenségszeretet. Béri Renátó figyelmeztetett: ez nem érzelmi lángolást jelent a minket gyűlölő, bántó, velünk rosszindulatú személyekkel szemben. Ez irreális követelmény lenne önmagunkkal szemben. Jézus sem ugrott a nyakába annak, aki megütötte őt, de nem is ütött vissza. Megkérdezte: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” (Jn 18,23). Tükröt tartott az őt bántalmazó elé. Az ellenségszeretet mindenekelőtt abban áll, hogy elvetjük a szemet szemért, fogat fogért elvet, hogy nem süllyedünk le az ellenség szintjére. Az ötödik gyümölcs, hogy a lélek rájön, dolga van ezen a világon, felelősséggel tartozik másokért – ha csak egyetlen ember van rábízva, akkor őérte –, ezért vigyáz az egészségére, nem teszi tönkre magát. És vigyáz az életszentségére, Jézusért. A hatodik gyümölcs, hogy a lélek tanul a gyengeségeiből, vétkeiből, a kudarcait erőforrásként használja fel. „A kudarc a legnagyobb tanítómester” – idézte Renátó atya a Csillagok háborújából Yoda mestert, nagy derültséget keltve.

Béri Renátó emlékeztetett rá, hogy Szent Teréz szerint a kegyelmek célja, hogy gyümölcsöt teremjenek. Ezt írta: „Ne az egész világnak akarjatok segíteni, hanem azoknak, akik társaságotokban vannak. És akkor nagyobb lesz a hatás, mert rátok vannak bízva.” Teréz hazaküld bennünket, hogy ott Krisztussal egyesülve és átalakulva szolgáljuk a környezetünkben élőket. És ha a saját helyünkön a tehetségünkhöz mérten a legjobban elvégezzük az Istentől nekünk szánt feladatot, az egész világot is jobbá tesszük.

Baráth Évi mentálhigiénés szakember Szent Teréz kulcsszavait kiemelve rámutatott: a misztikus célja az volt, hogy elvezessen minket a várkastély közepén lévő lakásba, ahol Isten és a lélek lakozik. Hogy tudatosuljon, Isten teremtettségünknél fogva bennünk él, és felismerjük, hogyan tudunk együttműködni vele.

A lakásoknak két dimenziója van: a megtanulandó hozzáállás és a fejlődés. Az adja a biztos pontot, hogy Isten szeret minket, hogy szeretett lény vagyok. Az első lakás kulcsszavai: önismeret, kalandvágy. A megtisztított kalandvágy segít abban, hogy a tiszta forrás felé induljak, és ez pozitívan határozza meg Istennel, magammal és embertársaimmal való viszonyomat is. A második lakásnál kiemelendő fogalom az elszánt elhatározottság, hogy merjek fejlődni. A harmadikban a függőségek, a szégyen, a megsebzettség, amiket az alázat tud meggyógyítani. Tudatosítanom kell, hogy Isten elfogad engem olyannak, amilyen vagyok. Ha ezt megélem, akkor a helyemen vagyok. A negyedik lakásban a cél az istenkép megtisztítása. Isten a szeretet, tehát mi, teremtmények nem tudunk nem szeretettek lenni. Isten bennem és általam cselekszik. Mindebből megszületik a megbocsátás, az együttérzés, az irgalom. Az ötödik lakásban alapvető fogalom a kölcsönös egymáshoz tartozás, az intimitás. Hogyan tudok Istennel intim kapcsolatba kerülni? Minél nagyobb a bizalmam Istenben, annál jobban tudok szárnyalni. A hatodik lakást az elragadtatás, a lángoló szeretet, az ajándék jellemzi, hogy Isten nem valamiért, hanem önmagamért szeret. Ez előkészíti a hétköznapi misztikát, ami a hetedik lakásban teljesedik ki. Fontos szerepe van itt a szabadságnak és az alázatnak. Ha a szeretetem átalakul, akkor a szolgálatom is. A mentálhigiénés szakember emlékeztetett Jézus szavára: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” (Mt 9,13).

Befejezésül a hatgyermekes doktornő elmesélte, betegsége hogyan mélyítette el kapcsolatát Istennel. 2005-ben egy orvosi vizsgálat kiderítette, hogy súlyos vérképzőszervi betegsége van, ami nem gyógyítható. Maximum öt évet jósoltak neki. Végiggondolta, hogy két dolgot tehet: összeomlik, vagy pedig nagyon bízik Istenben, abban, hogy Ő mindent megad, amire szüksége van. A Szentírás olvasásával, elmélyült imádkozással próbálta megtudni, mi az Úr akarata. A templom mély csöndjében Istentől a következő választ kapta: „Keresd az utat. Én mindig veled leszek, de kell, hogy te is aktívan részt vállalj a gyógyulásodban.” Az elmúlt tizenhárom évben a doktornő teljesen rábízta magát Istenre, hogy vezesse, ahová akarja. Ma már ki tudja mondani: „Uram, ha megadod a gyógyulást, akkor azáltal dicsőítelek, ha az a szándékod, hogy kiigyam a kelyhet, akkor azáltal.” Teljesen nem gyógyult meg, folyamatos orvosi felügyelet alatt áll, de képes maradéktalanul ellátni a munkáját. Tapasztalatai alapján állítja: Isten ismeri a legmélyebb vágyainkat is. Baráth Évi legmélyebb vágya az, hogy mindazok, akik őrá bízattak, fogadják be Istent. Leszögezte: képtelen félni egy olyan Istentől, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Isten az irgalom, a megbocsátás és a szeretet istene.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

 

Kapcsolódó fotógaléria