Isten vonzásának titkai – A hivatásokért imádkoztak Bodajkon

Az ünnep kezdetén Hajdu Ferenc helynök, nagyprépost köszöntötte a pünkösdkor püspöki beiktatásának 23. évfordulóját ünneplő Spányi Antalt. 

„Bodajkra érkezni mindig ünnep a léleknek és a szívnek, de ma különösen azért is, mert ahogy itt vagyunk, megmutatjuk az Egyház igazi arcát – kezdte szentbeszédét a főpásztor. – Az Egyház tanítása szerint

ott van a krisztusi közösség, ahol a püspök köré összegyűlnek a papok, a szerzetesek, a világi hívek, és együtt, egy szívvel, egy lélekkel imádkoznak és könyörögnek az Úrhoz.”

A főpásztor a Bodajkon is többször járt Szent István királyról beszélt, aki Isten iránti mély hitéből fakadóan templomokat épített és kereszténnyé tette a magyar népet; aki a Szűzanya tiszteletét utódaira hagyta, hogy mindig Mária oltalmát és segítségét kérjék az ország újraépítésére, az erkölcsök megszilárdítására, a családi közösségek megerősítésére.

„Akik itt vagyunk, azt látjuk, mintha megtorpanna ez a csodálatos lelkiség, mintha homály fedné be azt a buzgóságot, amely a magyar szenteket egy évezreden keresztül jellemezte. Igaz, ebben a pünkösdi időszakban, amikor a székvárosnak több mint kétszáz fiatalját bérmálhattuk meg, akkor azt gondolhatjuk, mégsincs minden veszve, van még remény. És amikor ebben az embert próbáló időben megtöltjük a zarándokudvart, akkor jóleső érzéssel adunk hálát Istennek, hogy nem hiába fohászkodtunk, nem hiába könyörögtünk. Isten velünk van, erősíti, támogatja a népet, a közösséget, és megszilárdítja akaratukat, Isten iránti szeretetüket” – hangzott el a szentbeszédben.

„Sokat kell imádkoznunk az Egyházért, amelyet sokan próbálnak a perifériára szorítani” – hangsúlyozta a székesfehérvári megyéspüspök.

A híveken is múlik az Egyház jelene és jövője, hogy az iskolákban hogyan tanítanak az emberről, a családról, a házasságról, az Isten által teremtett férfiról és nőről, mit mondanak az egyházi életről, és hogyan állítják azt be az elkövetkezendő nemzedékek számára – hívta fel a figyelmet Spányi Antal.

„Rajtunk is múlik, hogy a közösségeink elnéptelenednek-e papság híján, hogy a szemináriumok kiürülnek-e, a kolostorok és zárdák megszűnnek-e, vagy pedig sikerül a hivatást megsejtetni, a hivatás örömét megmutatni, a szépségét megélni, és példát mutatni a fiataloknak, minden embernek.”

Itt vagyunk, hogy könyörögjünk és kérjük az Urat, küldjön munkásokat az ő aratásába, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés, és a kevés munkás nem győzi az aratást”

– hangsúlyozta Spányi Antal püspök, majd a bodajki Szűzanyához fohászkodott: erősítsen meg minket, hogy Krisztus szeretetével igazabbá, jobbá tudjuk tenni a világot, az összes magyar szenttel és az egyház szentjeivel együtt mondott imáinkkal.

A szentmisét követően tanúságtételek hangzottak el, amelyekben papok, a papságra készülők, szerzetesek és szerzetesnővérek őszintén vallottak meghívásuk olykor nehéz vagy éppen csodálatos pillanatairól, a megszentelt élet prófétai küldetéséről, a közösség megtartó erejéről, Krisztus szeretetéről a világban.

Mórocz Tamás kegyhelyigazgató, kanonok, címzetes apát az idős papok tiszteletéről és a velük való törődésről osztotta meg személyes élményeit, akik példaképként ragyognak a fiatalabb generációk előtt.

Kelényi József atya, aki 2003-ban talált otthonra a premontrei szerzetesközösségben, az életét meghatározó papi személyek hatásairól beszélt, jezsuita nagybátyjáról, bencés unokatestvéréről, Kozma Imre és Lénárd Ödön atyákról; majd az élő krisztusi közösségekről, a cserkészekről, a Regnum Marianumról és családi közösségéről, amelyek segítették a szerzetesség felé vezető úton. 

Az állandó diakonátusra készül Simon Péter, aki feleségével tett tanúságot közös útjukról Isten szolgálatában. Péter elmondta, hogy tanárnak, majd egy mély imádság eredményeként hittantanárnak szegődött. De ennél is többet akart, hogy mentálisan segíthessen a bajban lévő fiatalokon – ezért pszichológiai tanulmányokban is gondolkodott.

„Egy imádságban a Jóisten azt mondta: »ne ezt a hivatást válaszd, hanem engem, és vigyél el engem az emberekhez. Beszélj nekik rólam, mert én gyógyítok. 

Beláttam, hogy tulajdonképpen ez egy fantasztikus tudomány, és ha a Jóisten erre hív, akkor én indulok.” Simon-Tarsoly Lilla a férje istenkapcsolatról beszélt, amely átszövi a családos mindennapjaikat, és arra ösztönzi, hogy az Istenhez való természetes kötődésre próbálják nevelni gyermekeiket is. 

Brückner Ákos Előd OCist így foglalta össze hosszú élettapasztalatát a szerzetesi és papi hivatásról. „Arra ébredtem ma, hogy a hajnali zsolozsmában ez a mondat szerepelt:

»Jó az Istennel lennem.«

Hát tényleg jó az Istennel, és remélem, hogy előbb-utóbb jó lesz majd az Istennél lennem” – mondta ciszterci szerzetes pap. Visszatekintett a múltra, amikor az ÁEH kidobta a szemináriumból, erre Isten válasza az volt, hogy egy éven belül már az ő papja lehetett, majd hamarosan a kispapok spirituálisa, lelki támasza, beszélgetőtársa. Beszélt a fiatalok között megtapasztalt hitbeli ébredésről is, ami – mint mondta – reményt ad, amikor a világban hangos a gonoszság; erőszakos az ideológiai szemlélet, szélsőséges szabadosság uralkodik.

A domonkos közösségből érkezett két fiatal nővér, Izabella nővér és a délvidéki származású Bernadett nővér őszintén tárták a hívek elé Isten hívására való válaszadásuk küzdelmeit, és azt, hogy szerzetesként értelmes és boldog életet élhetnek. 

A bodajki imanapon idén sem maradt el az elhunyt papokért mondott imádság az altemplomban, majd az oltárkerülés szép hagyománya a Segítő Szűz Mária kegyképe körül.

A találkozó közös szentségimádással zárult, amelyen a főpásztor imái a megszentelt életet élőkért szóltak. Imádkoztak a családokért, a fiatalokért, hogy tudjanak örömmel válaszolni arra a csodálatos küldetésre, amelyet Isten szeretne rájuk bízni az ő népe és valamennyi ember javára.

A beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható. 

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye/Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió/Körtvélyes Tivadar

Magyar Kurír