Kerkai Jenő az üldöztetés idején – Konferenciát rendeztek a KALOT-szervező jezsuita szerzetesről

A konferenciáról, mely Kerkai Jenő a kommunista diktatúra idején történt üldöztetésére fókuszált, Szőnyi Szilárd írt beszámolót.

„Amikor nagy a sötétség, akkor ragyognak igazán a csillagok. Minden diktatúra és minden nagyon nehéz kor csodálatosan szép életutakat, önfeláldozó szenteket termelt ki, akik közé tartozott Kerkai Jenő is” – fogalmazott köszöntőjében Varga László kaposvári megyéspüspök, a szociális szervező jezsuita szerzetes életéről szóló konferencia fővédnöke a Párbeszéd Házában.

A főpásztor a Kerkai Jenő keresztútja – Egy jezsuita sors az üldöztetés évtizedeiben című konferencián elmondta: papi pályafutása később, a hetvenes években indult, de ha Kerkai Jenő kortársa lett volna, minden bizonnyal ő sem kerüli el a szerzetesre kirótt megpróbáltatásokat, akár kínzásokat.

Koronkai Zoltán SJ, az FFJA vezetője bevezetőjében felidézte, hogyan nyilatkozott 2004-ben Nemesszeghy Ervin SJ akkori provinciális: „Kerkai Jenő atyát az ausztriaitól független magyar provincia egyik, sőt talán legnagyobb személyének tartom életszentségében, szociális elkötelezettségében, magyarságában és apostoli munkájának eredményességében. (…) Már arra is gondoltam, hogy meg kellene indítani boldoggáavatási perét, mert az erényeket hősiesen gyakorolta, és mindnyájunknak példát mutatott.”

A nagy jezsuita előd keresztútja nem a kommunista korszakkal kezdődött – emelte ki Koronkai Zoltán SJ. – Már a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete) szervezésekor számos nehézséggel, közönnyel, majd erősödő ellenállással, rágalmakkal kellett szembenéznie; a nyilas uralom idején bujkálni kényszerült, s mozgalmát először a szélsőjobboldali diktatúra idején oszlatták fel.

A konferencia előadói bemutatták, hogy 1945-től milyen körülmények között tevékenykedtek a két világháború közötti katolikus reneszánsz főszereplői, különösen is a KALOT-ot megalapító és sok százezres mozgalommá fejlesztő Kerkai Jenő.

A második világháború utáni koalíciós évek kihívásairól Gárdonyi Máté egyháztörténész beszélt, kiemelve, hogy a katolikus püspöki kar az első esztendőkben még nem láthatta, mivé fog fajulni a formálódó rendszer. Ennek megfelelően megnyilvánulásai között éppúgy megtalálunk a nálunk állomásozó szovjet hadsereggel kapcsolatos bizakodó mondatokat, mint annak rögzítését, hogy a politikai rendőrség már 1945-ben valóságos terroruralmat gyakorol, és tetszése szerint tartóztatja le az embereket.

Ez volt az a korszak, amikor az Egyház nem csupán a maga ügyében szólalt fel, hanem olyan kérdésekben is állást foglalt, mint a magyar hadifoglyok hazahozatala, a német kisebbség kitelepítése vagy az államforma kérdése.

Ebben a helyzetben sokféle válasz született a kor nagy kérdéseire – hangzott el a budapesti konferencián –, és Kerkai Jenő máshová helyezte a hangsúlyokat, mint az 1945-ben esztergomi érsekké kinevezett Mindszenty József. Míg a hercegprímás elzárkózott mindenféle kompromisszumtól, Kerkai Jenő és több más katolikus szereplő az úgynevezett modus vivendi lehetőségeit keresve azt kutatta, nem nyílik-e nagyobb mozgástér az Egyház számára, ha nem a merev ellenállásra rendezkedik be. Kettejük viszonya ezért megromlott, pedig korábban Kerkai Jenő a főpásztornak kedves tanítványa volt, jó kapcsolatot ápoltak, olyannyira, hogy a jezsuita szerzetes, erényeit és hibáit egyaránt számba véve, őt javasolta a Vatikánnak az esztergomi érseki székbe. Hamarosan aztán ezek a viták zárójelbe kerültek, és a rendszer mind a teljes ellenállást képviselőkre, mind a vállalható kompromisszumokat keresőkre lecsapott.

Amint Bánkuti Gábor történész előadásából kiderült, a 20. század közepéig virágzó magyar jezsuita rendtartomány 1950-ben érte el létszámának csúcspontját. Magyarországon közel 250, külföldön további mintegy 170 rendtag élt, s a közösség gerincét olyan, a 30–40-es éveikben járó, tetterős jezsuiták alkották, mint Pálos Antal és Vácz Jenő. Ez volt az a kor, amikor A Szív című jezsuita magazin 200 ezres példányszámban kelt el, és intézményeivel a Jézus Társasága az élet sok területén megkerülhetetlen volt. Amikor aztán 1948 őszére egyértelművé vált, hogy az egyre nagyobb hatalomra szert tevő kommunista párt nem fogja kímélni az egyházakat, Tüll Alajos tartományfőnök arra utasította a tanuló jezsuita rendtagokat, szökjenek külföldre. Az országot 68-an el is hagyták, s ezzel a magyar rendtartomány két részre – az I. számú hazai, valamint a II. számú nyugati szekcióra – oszlott.

Az erősödő nyomás jegyében 1950-ben a pártállam betiltotta a szerzetesrendek működését, és magasabb fokozatra kapcsolta az Egyház ellehetetlenítését. „A jezsuiták felülreprezentáltak voltak a magyar egyházüldözés áldozatai között” – hangsúlyozta a konferencián Bánkuti Gábor, kiemelve, hogy – miként a pesti Jézus Szíve jezsuita templom falán emléktábla is hirdeti – 67 jezsuitát összesen több mint ezer év börtönre vagy internálásra ítéltek, melyből 280 esztendőt töltöttek le. (Utolsó jezsuitaként Rózsa Elemér 1972-ben szabadult ki.) Ennek következtében a tűzpróba negyven évének végét a szétszóratáskor számlált tagság harmada, 75 fő érte meg – vont mérleget a történész. – A meghurcoltak között volt Kerkai Jenő is, akit 1949. február 12-én tartóztattak le. Négy nappal azután, hogy Mindszenty Józsefet koncepciós perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Kerkai közel tíz évet töltött rabságban, abban a korban, amelyben – miként Tabajdi Gábor történész előadásból kiderült – a megfigyelések határozták meg a mindennapi életet.

Az első jelentés Kerkai Jenőről a KALOT betiltása után két hónappal, 1946 szeptemberében készült, az utolsó pedig 1970 novemberében a temetéséről szólt – ismertette kutatásainak eredményét Petrás Éva történész. „Mindszenty kellemetlen, Kerkai veszélyes” – idézte az előadó Rákosi Mátyás pártfőtitkár szavait 1948-ból, hozzátéve: a kommunisták a rendek közül a legaktívabbnak és legveszélyesebbnek a jezsuitákat tartották, akik számszerűen nem voltak ugyan sokan, „de szervezettségüknél, fanatikus nézeteiknél és az illegációban való jártasságuknál fogva” nagy erőt képviseltek.

„A vértanúk vére a kereszténység vetése” – idézte Tertullianus ókori egyházatyát Koronkai Zoltán SJ, mondván:

az odaadott életből valahogy új élet, új hit fakad.

Az Egyház pedig nem csupán azokat tekinti mártírnak, akik a hitükért az életüket áldozzák, hanem a kezdetektől fogva azokat is fehér vértanúnak tartja – sőt az őskeresztények a papoknak kijáró tisztelettel néztek fel rájuk –, akiket oktalanul bebörtönöztek, megkínoztak. A Kerkai Jenő életművéről doktori tanulmányokat folytató jezsuita szerzetes szerint kutatásának alanya is közéjük tartozik, mert „valóban szenvedéstörténet az övé, de olyan szenvedéstörténet, amelyet szeretettel és megbocsátással élt meg”.

Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők azt járták körül: mit üzen a mának Kerkai Jenő életműve. Bánkuti Gábor és Koronkai Zoltán mellett Mészáros József (Barankovics Alapítvány), Harmai Gábor teológus és Oláh Zsolt, a Jezsuita Roma Szakkollégium rektorhelyettese a következő témákról folytattak párbeszédet: az ifjúság nevelése, a vidék megszólítása; a cigányok, mélyszegénységben élők oktatása, felemelése; a kert-Magyarország gondolata jegyében minél többeket juttatni földhöz ma is, amikor a nagybirtokok a ’30-as évekhez hasonlóan néhány kézben összpontosulnak; de mindenekelőtt az ehhez szükséges lelki háttér megteremtése, művelése.

A mai, megváltozott világban az Egyház számára már nem nyílik esély akkora tömegeket megszólítani, mint Kerkai Jenőék idejében; ettől függetlenül teendő van bőven – vonták le a következtetést a pódiumbeszélgetés résztvevői.

A konferencián átadták a Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesület (KIFE) Kerkai-díját.

Az ifjúsági képzés kategória díjazottja Somos László atya, a felnőttképzési kategóriáé Révai Istvánné lett.

A nap folyamán a szerkesztők – Koronkai Zoltán SJ és Szigeti Szabolcs, az FFJA Szakmai Tanácsadó Testületének elnöke –, valamint Tornya Erika RSCJ bemutatták a 2022. november 5-i első Kerkai-konferencia előadásainak szerkesztett változatát tartalmazó tanulmánykötetet.

A könyv, melynek kiadását a Barankovics István Alapítvány támogatta, megvásárolható a Jezsuita Kiadó webáruházában és könyvesboltjában.

A 2024 novemberére tervezett harmadik konferencia Kerkai Jenő SJ szellemi örökségének a jelenkorra vonatkoztatható aspektusairól szól majd.

Forrás és fotó: jezsuita.hu

Magyar Kurír