Leó pápa Rómába hívja a püspöki konferenciák elnökeit az Amoris laetitia 10. évfordulóján

Leó pápa végül bejelentette, hogy összehívja a püspöki konferenciák elnökeit, hogy 2026 októberében a megteendő további lépésekről tanácskozzanak.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk XIV. Leó pápa üzenetét.

Kedves testvéreim!

2016. március 19-én Ferenc pápa ragyogó reményüzenetet küldött az egyetemes Egyháznak a hitvesi és családi szeretetről: az Amoris laetitia apostoli buzdítást, amely három évnyi szinodális megkülönböztetés gyümölcse, és ezt a megkülönböztetési folyamatot az irgalmasság szent éve is támogatta.

E tizedik évfordulón hálát adunk az Úrnak, amiért ösztönzést kaptunk a vizsgálódásra és az Egyház lelkipásztori átalakítására, és bátorságot kérünk tőle ahhoz, hogy folytassuk az utat, mindig ismételten befogadjuk az evangéliumot, annak örömében, hogy mindenkinek hirdethetjük.

Amint a II. Vatikáni Zsinat tanítja, a család „a társadalom alapja”, [1] Isten ajándéka és „az emberi gazdagodás iskolája”. [2] A házasság szentsége által a keresztény hitvestársak egyfajta „családegyházat” alkotnak, [3] mely lényegi szerepet tölt be a nevelésben és a hit továbbadásában. A zsinat által elindított megújulási folyamatba illeszkedve a Szent II. János Pál pápa által 1981-ben kiadott Familiaris consortio apostoli buzdítás és az Amoris laetitia (AL) apostoli buzdítás egyaránt ösztönözték az Egyház tanítói és lelkipásztori munkáját a fiatalok, a házastársak és a családok szolgálatában.

Tekintettel „az antropológiai-kulturális változásokra” (AL 32), melyek az eltelt harmincöt év során felerősödtek, Ferenc pápa azt akarta, hogy az Egyház még inkább elköteleződjön a szinodális megkülönböztetés útja mellett. 2015. október 17-i beszéde, melyet a püspöki szinódus családról szóló XIV. rendes közgyűlésén mondott, „kölcsönös meghallgatásra” hív Isten népén belül, hogy „mindnyájan a Szentlélekre, »az igazság Lelkére« (Jn 14,17) hallgassunk, s így megismerhessük, mit »mond az egyházaknak« (Jel 2,7)”. Majd hozzáteszi, hogy „nem lehetséges a családról beszélni anélkül, hogy megszólítanánk a családokat, anélkül, hogy meghallgatnánk örömeiket és reményeiket, fájdalmaikat és aggodalmaikat”. [4]

A szinódusi megkülönböztetés gyümölcseit összegyűjtve az Amoris laetitia olyan értékes tanítást kínál, amelyet ma tovább kell mélyítenünk, így például

a bibliai reményt Isten szerető, irgalmas jelenlétéről, mely lehetővé teszi, hogy „szeretettörténeteket” éljünk meg még akkor is, amikor „családi válságokon” megyünk keresztül (AL 8);

a meghívást arra, hogy magunkévá tegyük „Jézus látásmódját” (AL 60), és fáradhatatlanul ösztönözzük „a házastársi és családi szeretet növekedését, megerősödését és elmélyülését” (AL 89); a felhívást annak felfedezésére, hogy a házasságban a szeretet „mindig életet ad” (AL 165), és hogy éppen „korlátozott és földi” módjában „valóságos” (AL 113), amint azt a megtestesülés misztériuma tanítja.

Ferenc pápa hangsúlyozza annak szükségességét, hogy „új lelkipásztori utakat fejlesszünk ki” (AL 199) és „megerősítsük a gyermekek nevelését” (AL VII. fej.), miközben arra hívja az Egyházat, hogy „kísérje, megkülönböztesse és integrálja a törékenységet” (AL VIII. fej.), túllépve a norma leszűkítő értelmezésén, és előmozdítva „a családi életből fakadó lelkiséget” (AL 313).

Amint a Remény Jubileuma alkalmából a Tor Vergatában összegyűlt fiataloknak is mondtam:

„a törékenység része annak a csodának, amik vagyunk”, nem olyan életre teremtettünk, „amelyben minden előre látható és mozdulatlan, hanem olyan létezésre, amely szüntelenül újjászületik az adásban, a szeretetben”. [5]

Ahhoz, hogy valóban szolgáljuk a család evangéliumának hirdetését a fiatal nemzedékeknek, meg kell tanulnunk a házas hivatás szépségét úgy bemutatni, hogy annak törékenységét is elismerjük és elfogadjuk, s így felébresszük „a bizalmat a kegyelem iránt” (AL 36) és az életszentségre irányuló keresztény vágyat. Továbbá támogatnunk kell a családokat, különösen azokat, amelyek a szegénységnek és az erőszaknak a mai társadalomban jelen lévő számos formájától szenvednek.

Adjunk hálát az Úrnak a családokért, amelyek a nehézségek és kihívások ellenére megélik „a családi szeretet lelkiségét […], mely ezernyi valós és konkrét gesztusból épül” (AL 315). Kifejezem hálámat a családpasztoráció területén tevékenykedő püspököknek, lelkipásztori munkatársaknak, a hívők társulásainak és az egyházi mozgalmaknak is.

Korunkat gyors átalakulások jellemzik, amelyek – még inkább, mint tíz évvel ezelőtt – szükségessé teszik, hogy különleges lelkipásztori figyelmet szenteljünk a családoknak melyekre az Úr azt a feladatot bízza, hogy részt vegyenek az Egyház küldetésében: az evangélium hirdetésében, a róla való tanúságtételben. [6]

Vannak ugyanis olyan helyek és körülmények, ahol az Egyház „nem válhat a föld sójává” [7], csakis a világi hívők és különösen a családok által.

Ezért az Egyház ezen a területen végzett szolgálatát meg kell újítani és el kell mélyíteni, hogy akiket az Úr házasságra és családos életre hív, Krisztusban élhessék meg szeretetüket, és a fiatalok számára vonzóvá váljon a házasság hivatásának mélysége az Egyházban.

Tekintettel azokra a változásokra, amelyek továbbra is hatással vannak a családokra, úgy döntöttem, hogy 2026 októberében összehívom az összes püspöki konferencia elnökét, hogy egymás meghallgatásával szinodális megkülönböztetést végezzünk azokról a lépésekről, amelyeket ma meg kell tennünk annak érdekében, hogy hirdetni tudjuk az evangéliumot a családoknak, az Amoris laetitia fényében és figyelembe véve mindazt, ami a helyi egyházakban megvalósul.

Ezt az utat Szent Józsefnek, a názáreti szent család őrzőjének közbenjárásába ajánlom.

Kelt a Vatikánban, 2026. március 19-én, Szent József főünnepén.

XIV. Leó pápa

JEGYZETEK
[1] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 52.
[2] Uo.
[3] Uo., Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 11.
[4] Ferenc pápa: Beszéd a püspöki szinódus felállításának 50. évfordulója alkalmából (2015. október 17.).
[5] Homília a fiatalok jubileumi miséjén (2025. augusztus 3.).
[6] Vö. Familiaris consortio apostoli buzdítás (1981. november 22.), 17.
[7] II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 33.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír