Nem futamodott meg a kihívások elől – Andreas Reinholz aranymiséjét ünnepelték Máriaradnán

„XIV. Leó pápa legmelegebb üdvözletét és áldását küldi Andreas Reinholz plébánosnak papi szolgálata 50. évfordulója alkalmából. Urunkat, Jézus Krisztust, az Örök Főpapot dicsőítve és hálát adva az ötvenéves papság ajándékáért, a Szentatya további erőt kíván a jubilánsnak lelki szolgálatához és a hit öröméhez. »Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét!« (Zsolt 116,12f) A jubiláns örömmel érezheti magáénak a zsoltárosnak ezeket a szavait, amikor 50 éves papi jubileuma alkalmából az oltárhoz járul, hogy Krisztus testét és vérét áldozatként felajánlja az Eucharisztia – az Egyház nagy hálaadása – ünneplésében.

Papi útjának középpontjában kezdettől fogva a Korintusiaknak írt második levél szavai álltak: »Krisztus szeretete sürget minket« (2Kor 5,14). Ez a jelmondat hordozta, formálta és vezette őt a lelkipásztori szolgálatában, az igehirdetésben és a szentségek ünneplésében. (...) A Szentatya a jubiláns lelkipásztort a Radnai Boldogságos Szűz Mária, valamint a Szent Anna és Szent András apostol pártfogásába ajánlja, és szívből küldi neki apostoli áldását az 50 éves papi jubileum alkalmából, amelybe belefoglalja a paptársait, rokonait, barátait és mindazokat, akik e jeles napon együtt dicsőítik Istent” – olvasható az Edgar Peña Parra érsek, helyettes államtitkár aláírásával ellátott levélben, melyet a Szentszék továbbított Andreas Reinholznak pappá szentelése 50. évfordulója alkalmából.

A Szentháromság vasárnapján a máriaradnai bazilikában ünnepelt aranymisén a Temesvári Egyházmegyéből és Németországból érkezett papok, valamint rokonok, barátok, hívek mellett részt vett Pál József Csaba temesvári megyéspüspök is. Az oltárnál Baum Péter és Horváth Rémusz diakónusok szolgáltak.

A liturgián zenei szolgálattal közreműködött az Andreea Bodroghi orgonista által vezetett templomi kórus és a szentannai fúvószenekar.

A német nyelvű homíliát a szentannai születésű Josef Hell pegnitzi plébános mondta, melyben megköszönte az aranymisés Andreas Reinholz atyának, hogy „engedelmeskedtél Isten hívásának. Ez az igen, amelyet pappá szentelésedkor kijelentettél, a mai napig gyümölcsöket terem.”

Román nyelven Máthé Lóránd kisiratosi plébános szólt az egybegyűltekhez, aki gyakorlati évét Radnán, Reinholz atya mellett töltötte, majd később is gyakran visszatért, hogy segítsen a pasztorális tevékenységekben. Kiemelte, hogy Szűz Mária és Szent Anna, a Boldogságos Szűz anyjának oltalma egész életében végigkísérte az aranymisés papot, akit Újszentannán, a Szent Anna tiszteletére szentelt templomban kereszteltek és bérmáltak, papként pedig a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomokban szolgált.

Kapor János kisjenői és simonyifalvi plébános, aki káplánként hosszú éveken át Reinholz atyával együtt szolgált a temesvár-józsefvárosi plébánián, magyar nyelven szólt az ünnepelthez. Többek között e szavakkal: „életednek huszonkét esztendeje Máriaradnához köthető, és te fogadtad itt, a Szűzanya kegyhelyén a legtöbb zarándokot”.

A liturgia keretében Pál József Csaba megyéspüspök is köszöntötte a jubilánst, és átadta neki a temesvári egyházmegye alapításának ezeréves évfordulója alkalmából készült Millennium Csanadiense 1030–2030 emlékérmet. 

A szentmise végén Andreas Reinholz megköszönte mindenkinek a részvételt, köszönetet mondott az újszentannai Mária-lányoknak a jelenlétükért, valamint a templomi énekkarnak a szép ajándékért, a kehelyért, amellyel ezt az ünnepi liturgiát celebrálta.

*

„Krisztus szeretete sürget minket” – Szent Pál apostol korintusiaknak írt második levelében (2Kor 5,14) szerepelnek ezek a szavak, melyeket Andreas Reinhold teológiai hallgató ötven esztendővel ezelőtt választott útmutatóul lelkipásztori szolgálatához.

Az újszentannai születésű Reinholz Andrást a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola elvégzése után, 1975-ben Márton Áron püspök szentelte pappá. 1986–2003 között a temesvár-józsefvárosi egyházközség plébánosa volt, ezt követően a máriaradnai kegyhely igazgatója és a radnai plébánia lelkipásztora.

Bevallása szerint indulásakor csakúgy, mint papi életpályája folytatásában, hivatása megélésében és gyakorlásában három kiemelkedő egyházi személyiség – Márton Áron püspök, Boros Béla címzetes érsek és Pázmány Péter temesvári plébános – helytállása, kitartása, példamutató hitvallása segítette.

A korábbi temesvár-józsefvárosi római katolikus plébános hivatásának eddigi ötven éve alatt csak két helyen szolgált: 28 évig papi pályafutása első állomásán, Temesvár-Józsefvárosban; 2003 óta pedig a több százéves Mária-kegyhelyen, az Arad megyei Máriaradnán gondozza a rábízott hívek lelkét és a bazilikát, illetve az egykori ferences rendházat.

Templomfelújítás, szociális konyha létrehozása, óvodaépítés, az egyházmegyei Caritas megszervezése, a radnai kegytemplom és kolostor restaurálása fűződik többek között Reinholz András atya nevéhez. Papi jelmondatához híven nem futamodott meg a kihívások elől, tudatosan vállalta a nehézségekkel teli munkát, és most, 75 éves korában is terveket sző további megvalósításokra.

Reinholz Andreas nyugalmazott székesegyházi főesperes, pankotai esperes, egyházmegyei bíró jelenleg két plébánia – Radna és Bulcs –, valamint a hozzá tartozó filiák pasztorálását végzi.

Radnai szolgálatáról bővebben ITT olvashatnak.

Aranymiséje előtt a temesvári püspökség készített vele interjút, melyből részleteket közlünk.

„Hatan lettünk volna, de az egyik fiútestvérem néhány hónaposan meghalt. A június 15-én tartandó aranymisémre három testvérem jön el Németországból családostól, gyermekekkel, unokákkal, dédunokákkal. Amikor nyolcadik osztályos voltam, édesapám, aki addig Aradon az építőiparban dolgozott, otthon talált munkát, mégpedig templomi sekrestyésként. Lényegében akkor kerültem közelebb az Egyházhoz. Gyermekkoromban nem ministráltam, mivel Újszentannán akkoriban nagyon sok gyermek volt, és a plébános inkább azokat hívta ministrálni, akik közel laktak a templomhoz. (...) nyolcadik osztályos voltam, amikor egy falumbeli pap, Totterer Anton, akkori simándi plébános, akit 1963-ban szenteltek pappá Gyulafehérváron, 1965-ben motoros balesetben meghalt. A temetésén arra gondoltam, hogy mivel ilyen fiatalon elment közülünk, valakinek vállalnia kellene helyette a papságot (...) Akkoriban Andreas Straub későbbi főegyházmegyei tanácsos, a dunai svábok és a Délkelet-Európából Németországba települt németek lelkipásztori gondozásának nyugalmazott vizitátora volt a káplán a plébánián, így nála jelentkeztem a barátommal, Franz Marksteinerrel együtt. Mivel nyolc éven át osztálytársak voltunk, eldöntöttük, hogy Gyulafehérvárra is együtt megyünk. Azon a nyáron a káplántól tanultunk egy keveset magyarul is, néhány szót, meg nyelvtant is.”

„1974-ben (...) noha nem voltam még diakónus, Barthou Josef bakóvári plébános megkért, hogy a szeptember 8-i bérmálás előtt próbáljak a templomi énekkarral, ami gyakorlatilag akkor alakult. A plébános levelet intézett a hívekhez, és mintegy hatvanan jelentkeztek kórustagnak. Mindennap tartottunk énekpróbát. Volt fúvószenekar is, csak nem volt kottájuk. Így hát készítettem nekik azt is. A bérmálás után (...) a helyiek azzal búcsúztak tőlem: kár, hogy a papi pályára készülök, mert jó kántor lenne belőlem.”

Forrás: Romkat.ro; temesvári egyházmegye; Temesvári Rádió Facebook-oldala

Fotó: Sipos Enikő; temesvári egyházmegye

Magyar Kurír