Őrként a népek biztonsága fölött – Nemzeti Katonai Zarándoklatot tartottak Péliföldszentkereszten

Csodaszép nyári, napfényes idő fogadta a szaléziak zarándokközpontjában a magyar honvédelemben szolgáló katonákat, kormánytisztviselőket, közalkalmazottakat és családjaikat, akik a 28. alkalommal megtartott nemzeti katonai zarándoklatra gyűltek össze. Gyakorló katonaruhában férfiak és nők a családjukkal együtt ünnepeltek és töltekeztek lelkileg.

Voltak, akik reggel fél 7-kor indultak el gyalog a kegykelyre egy tíz kilométeres távot megtéve Takács Tamás ezredessel, a lelkészi kar vezetőjével.

Délelőtt a zarándokok levonultak a lourdes-i barlanghoz, ahol Berta Tibor tábori püspök mutatott be szentmisét a katonai tábori lelkészség papjaival és diakónusai szolgálatával. Fúvós katonazenekar kísérte több szólamban a népénekeket most, és nem orgona.

A szentleckét Szent Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt második leveléből hallhattuk, melyben az apostol önmagunk elbízásáról, a büszkeségről és a dicsekvésről beszél, és a tövisről, melyet a testébe kapott, majd kijelenti: „Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.”

Az evangélium Szent Máté könyvéből arra tanított, senki sem szolgálhat két úrnak. Isten gondoskodik, nem kell aggodalmaskodni, még az ég madarait és a mező liliomait is számon tartja.

Berta Tibor a zarándoklat mottójának magyarázatával kezdte szentbeszédét. „Rátalálni az evangélium útjára azt jelenti, újra és újra meg kell fontolnunk, miért élünk ebben a világban. Ha ez kiderül, azt is megtudjuk, milyen módon kell élnünk benne” – mutatott rá a püspök, majd részletezte, mit kell tennünk azért, hogy az evangélium útjára rátaláljunk. Kiemelte, hogy jó összhangban lenni önmagunkkal, nem kell felolvadni a tömegben, hiszen egyéniségek vagyunk Isten előtt. Félre kell tennünk a közömbösséget, észre kell vennünk, hogy a másik embernek is lehet igaza. Nem muszáj mindig túl komolyan venni saját magunkat. „Meg kell tanulnunk leborulni a szépség, a jóság, az igazság, az Isten előtt, mert ez nagyban segíthet, hogy ne boruljunk ki. Jó, ha néha elhallgatunk, és elsajátítjuk a meghallgatás tudományát. Jóindulattal kell értelmeznünk mások botladozó gyöngeségeit, mert legtöbbször ez a szeretet ára. Jó, ha előbb gondolkodunk, és azután cselekszünk, és előbb imádkozunk, mint gondolkodunk, mert így megóvjuk magunkat a csalódástól” – fogalmazott.

Az evangéliumot, Jézus feltámadásának örömhírét hirdetnünk kell, hiszen Jézus ezt a parancsot adta apostolainak. „Választanunk kell, mert nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak, Istennek és a démoni hatalomnak, mely a kapzsiság megannyi formájában megmutatkozva rabszolgájává teszi az embert.” Aki a feltámadt Krisztust hirdeti, annak nem kell aggodalmaskodnia, mert a mennyei Atya gondoskodik róla ígérete szerint – mutatott rá a püspök.

Mint mondta, az örömhír hirdetését csodák kísérték. A kereszténység missziós vallás. Krisztus egyháza missziós Egyház, nem hallgathat az örömhírről, amit Krisztus feltámadása jelent a világnak. Tévhit azt gondolni, hogy ez ma már nem időszerű, és a tolerancia nevében mindenkit hagyni kell a maga által elképzelt vallásban élni. A történelem során az emberiség tapasztalatot gyűjtött a filozófiák és vallások világában, de Isten maga szól hozzánk, és ki akarja fejezni szeretetét, mely felülmúl minden tudományos vizsgálódást. Krisztus emberré lett, vállalta értünk a szenvedést és a halált, de feltámadt, és megmutatta, hogy mi is személy szerint a feltámadásra és az örök életre kaptunk meghívást. Ez az örömhír, mely szétfeszíti e világ kereteit, de tovább kell adnunk, mert erre küld Jézus – hangsúlyozta.

Majd kitért arra, hogy a 20. század két nagy véres háborúja után sokan úgy vélték, hogy minden hatalom, intézmény és tekintély az elnyomásnak a forrása, ezért ezeket a formákat meg kell szüntetni ahhoz, hogy az emberiség élete boldog és szabad legyen. Valójában éppen a béke és a gyöngék védelme kívánja meg, hogy az emberi közösségek rendelkezzenek olyan eszközökkel, melyek gátat tudnak szabni a másokat eltipró önzésnek és gyűlöletnek. A II. Vatikáni Zsinat Öröm és remény kezdetű lelkipásztori rendelkezése nem enged a feltétlen pacifizmus, antimilitarizmus kísértésének, leszögezi, hogy amíg a háború veszélye fennáll, és nincs illetékes nemzetközi tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát, föltéve, hogy már kimerítették a békés megegyezés minden lehetőségét. Az államok vezetői kötelesek megvédeni a rájuk bízott népek létérdekeit. Más dolog katonai erőt alkalmazni a népek igazságos védelmére, és más dolog nemzetek leigázására törekedni. Ha pedig szerencsétlen módon már kitört a háború, nem válik minden megengedetté a harcoló felek között.

Akik katonáskodva szolgálják hazájukat, tekintsék magukat olyannak, mint akik a népek biztonsága és szabadsága felett őrködnek, és a béke megszilárdításához járulnak hozzá.

A Szentszék és a pápák gondoskodni akartak a katonák lelki gondozásáról, megalapították a katonai vikariátusokat, majd ordinariátusokat. Kiemelt feladat és küldetés ez, mely a katonák üdvösségére irányul. A tábori lelkészeknek és a hívő katonáknak hirdetni kell Jézust, az evangéliumot, mert a legnagyobb ajándékot adjuk tovább, amit ember megkaphat. Feladatunk az ő hirdetése egy olyan világban, ahol minden megkérdőjeleződik, minden biztos morális alap megsemmisül. Az Egyház értékei Krisztus értékei. Hinnünk kell a minduntalan megújulásban, ebben bízva kell odafordulnunk az evangéliummal mások és egymás felé.

Ferenc pápa a tábori kórház képével akart rámutatni, hogy az Egyház érzékeli a szenvedők kiáltását, a szomorúak könnyeit, ismeri a gyöngeségeket, az egyéni és strukturális bűnöket, ismeri a megsebzett világot.

Az Egyház mint tábori kórház az irgalmatlanság világában az irgalom akar lenni, a megsebzettek kínjait igyekszik enyhíteni. Be akarja fogadni az élet hajótöröttjeit. Az Egyházban számtalan gyógyszer van a gyengék, megsebzettek, elesettek számára. Az Egyház mint tábori kórház nem igazán hely, hanem állapot, ahova bárki beléphet, foglalkoznak vele anélkül, hogy feltételeket szabnának neki.

Erről szólt az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiút visszafogadó apa, a kiközösített bélpoklosok felkarolásának példázata, vagy amikor Jézus meghívta a pénzváltó Lévit, szeretettel szólította meg a vámosokat és utcanőket, és botrányosan közösséget vállalva velük, Isten országa polgárainak mondta őket, vagy amikor az irgalom csöndjével megmentett egy asszonyt az életét kiirtók dühétől.

Beszéde végén rámutatott XVI. Benedek pápa A mustármag reménye című könyve részletének nyomán: „a megpróbáltatások után a bensőségesebb Egyházból nagy erő fog kiáradni. Ez az Egyház sok embernek jelenti az otthont, ahol életet kapnak, és halálon túlmutató reményt.” Hogy ez megvalósuljon, az kell, hogy készek legyünk életünk terét megnyitni Őelőtte, hiszen élő kövekből épül az Egyház.

A szentmise végén Berta Tibor kérte a kegyelmet mindenki számára, hiszen Isten arra szeretne építeni, akik mi vagyunk. „A világ tudósai mindent feltaláltak már, egyet nem sikerült, azt feltalálni, ami békességet ad nekünk. Ezt viszont megadta az irgalmas Isten egyszülött Fián keresztül.”

A szentmise után, mely a pápai és a magyar himnusszal zárult, Berta Tibor átadta a Kapisztrán Szent János elismeréseket, köszönetet mondva és nagyrabecsülését kifejezve azoknak, akik a tábori lelkészek és a püspökség szolgálatát segítik. „Katonalelkész barátaimmal megteszünk mindent, hogy az életeteket, a családjaitok életét és a szolgálatotokat segítsük. Nagyon sokat köszönhetünk nektek. Látjuk a jóakaratot, jószándékot azokban az emberekben, akik velünk együtt dolgoznak, hogy segíteni szeretnének a katonalelkészeken, tábori lelkészeken, a tábori püspökségen.”

A Kapisztrán Szent János elismeréseket 11. alkalommal adják át. A Magyarországi Katonai Ordinariátust 1994. április 18-án állította fel II. János Pál pápa, a megalakulás 20 éves évfordulóján, 2014-ben alapították meg ezeket a kitüntetéseket a tábori lelkészek védőszentjének tiszteletére. Az elismerést azoknak adományozzák, akik példamutatóan és hűséggel végzik katonai és szakmai feladataikat, és önkéntes munkájukkal, áldozatos tevékenységükkel segítik a tábori lelkészek munkáját.

Berta Tibor Kapisztrán Szent János arany érdemérmet adományozott Bozó Tibornak, ezüst érdemérmet Kiss Attila Józsefnek, Fodor Endrének, Vadászi Norbertnek, Hatvani Szabolcsnak.

Bodnár Csaba és Kaló Miklós ezüst emlékérmet kaptak, bronz emlékéremben részesült Szűcs Péter, Kátai Róbert, Roxin István és Soós Gábor.

Elismerő oklevelet kapott Mudráné Kustos Judit, Kulcsárné Paróczi Katalin, Boda Péter, Rácz Attila, Gelle Gábor, Suhaj Gábor és Kiss Dorottya. Kovács Teréz, Csizmadia Bernadett, Szalma István Kapisztrán Szent János emléklapot vehettek át.

Az ünnepséget ebéddel folytatták, majd a gyermekeket mindenféle ügyességi játék várta a parkban. Délután a Together Gospel Singers zenekar adott koncertet. A katonai nemzeti zarándoklat hálaadó imádsággal zárult.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír