Szabadságunk van arra, hogy megmutassuk az igazi boldogságot! – Zarándoklat Andocsra a hivatásokért

Nagyon szeretem a boldogmondásokat, melyek egyes biblikusok szerint Krisztus pszichikai arcélét, lelkületét mutatják meg – elmélkedett prédikációjában a főpásztor. – Szeretnék hálát adni minden olyan paptestvérért és szerzetestestvérért, akiben megjelennek a boldogmondások, akár részben, vagy egészben. Én már találkoztam olyan testvérrel, akiben mind a nyolc megtalálható volt, és nagyon jól eső érzés volt ismerni őt és a közelében lenni.

Hálát adok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért, aki a lélekben való szegénység boldogságát ismeri és éli.

Kik a lélekben szegények? Azok, akiknek egyetlen kincsük Krisztus és az Isten országa, s mindent ehhez igazítanak.

„Ő, a gazdag – olvassuk Szent Pálnál –, értetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” Mekkora boldogság, az, amikor Isten országa a legfőbb kincs. És örömmel mondanak le róla pap- és szerzetestestvéreim, mert ezt tartják a legnagyobbnak, és ezért hajlandók mindent elvetni.

Hálát adok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért, akik a második boldogságot élik. „Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást nyernek.” Ők nem depressziósak, nem kedvetlenek, nem rosszkedvűek. Ők felismerték Isten fényében a bűneiket, s azok miatt sírnak. Azonban nem értelmetlenül, hiszen van vigasztalásuk: Krisztus. Ő az egyetlen vigaszuk. Siratják saját bűneiket, bűnös voltukat, és tudnak sírni a világ bűne miatt, ami körülvesz bennünket.

Ők nem szidják a bűnösöket, nem nagyítják fel a sötétség cselekedeteit, hanem sírnak, mert fáj nekik. A saját bűnük is fáj nekik, mert a legfőbb kapcsolatukat sebzik: a Krisztussal való kapcsolatukat. Emellett mások bűne is fáj nekik. Ezért szomorúak és sírnak, de ugyanakkor tele vannak békével, mert Krisztus vigasztalja őket, aki meghalt a bűnösökért, aki elvette a világ bűneit.

Hálát adok minden paptestvéremért és szerzetestestvéremért, akik a szelídség boldogságát élik egy olyan világban, amelyben a gyűlölet, a viszály és az erőszak diktál. Ők azonban bátrak és szelídek, nem veszik fel a kesztyűt. Nem válaszolnak az erőszakra erőszakkal, mert övék Isten országa, s mert Krisztus is szelíd volt.

Ő nem torolta meg a bűnt, nem ütött vissza, és azt kérte, hogy „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”, és „bennem nyugalmat talál a lelketek”.

Hálás vagyok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért, aki van annyira bátor, hogy szelíd bárányként él a farkasok között. Hiszen Jézus így küldte ebbe a világba őt is.

Hálát adok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért, aki szomjazza az igazságot. Nem a saját igazát, hanem az egyetlen igazságot, aki maga Krisztus, hiszen ő jelentette ezt ki magáról: „én vagyok az igazság”. És ezek a testvéreim megtalálták az igazságot. Ezért mernek veszíteni, s ezért nem kell hogy mindig mindenben igazuk legyen. Hiszen az övék az egyetlen igazság, s ebben lelik boldogságukat. A hazugsággal teli világban fénylő csillagok, az igazság szolgái mindig, minden körülmények között.

Hálát adok minden paptestvéremért, minden szerzetestestvéremért, aki békességteremtő. Egyedül Krisztus a mi békességünk, az ő békességük, és ők Krisztus békéjét találták meg. Felfedezték azt a békét, amit nem a világ ad, hanem a legnagyobb, az egyetlen, a Krisztus. Ő a mi békességünk.

Hálát adok minden pap- és szerzetestestvéremért, akik megmutatják, hogy lehet Isten fiaiként élni ebben a világban. Nem kell a világ fiaként élnünk. A békességszerzők, a békességteremtők Isten fiai.

Hálát adok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért,

aki tiszta szívű, s aki önmegtartóztató életet él Isten országáért. Azokért, akik nem szennyezik be a szívüket azzal, hogy birtokolni akarnak bármit is. Mert minden, amit kisajátítunk, beszennyez bennünket.

Ők azonban szabadok, ezért meglátják az Istent, minden helyzetben, mert a szívük tiszta, s így a szemük is az. Látják Krisztust. Felismerik a jelenlétét a bűnös helyzetekben is, a zavaros, erőszakkal teli környezetben is. Boldogok, mert látják az Istent, és nincsenek egyedül.

Hálát adok minden paptestvéremért, minden szerzetestestvéremért, aki irgalmasságot gyakorol, mert megértette, hogy Isten neki is irgalmazott. Ez hatalmas ajándék. Az irgalomra irgalommal válaszolnak, ezért boldogok, mert olyanok, mint Krisztus.

Hálát adok minden paptestvéremért és szerzetestestvéremért, aki vállalja az üldöztetést, a lejáratást, a megvetést, a gúnyt, a szenvedést Krisztusért, az igazságért. Boldog vagyok, hogy ilyen testvéreim is vannak. Hálát adok az ő boldogságukért, az ő jel-életükért, mert így üldözték előttük a prófétákat is, és ők vállalják a prófétai küldetésüket ebben a világban, ebben az Egyházban. Mert sokszor nem csak a világ üldözi őket, hanem a saját egyházuk is. Azért, mert prófétai jelek.

Hálát adok Istennek az ő országáért, hiszen nem a szegénység, a sírás, az üldöztetés a boldogságunk, hanem Isten országa, a mennyek országa, ami a legnagyobb kincs.

Hálát adok és imádkozom azért, hogy mindannyian, papok, szerzetesek és püspökök ilyenek lehessünk. Élhessük az összes boldogságot, és ezzel fertőzzük meg ezt a boldogtalan világot, amelyik máshol és másban keresi a boldogságot, nem Krisztusban.

Nekünk szabadságunk van arra, hogy megmutassuk az igazi boldogságot, a Krisztusban való lét boldogságát, ami mindig vonzó.

Akiknek nyitott a szívük és keresik az igazságot, azok odafigyelnek, észreveszik és követni akarják őket. Ha találtok ilyen embereket, kövessétek a példájukat és azt, akire mutatnak, Krisztust.

Legyetek az ő követői, és akkor felfedezitek ti is a krisztusi boldogságokat, és teljes életet fogtok élni már itt a Földön is – zárta prédikációját Varga László megyéspüspök. A szentmise a gyertyák és kegytárgyak megáldásával ért véget.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír