Szent Ignác a Pilisben – Harmincéves a dobogókői Manréza

A Pilis tövéből kellemes út vezet fel Dobogókőre. Hegyek, jó levegő, tiszta környezet. A lombok között megbúvó Manréza Lelkigyakorlatos Házat fák, növények szegélyezik. Parkjában újonnan kialakított sétautak, felújított épületek. Itt fogad Tóth Árpád SJ, a jezsuiták lelkigyakorlatos házának igazgatója és Halasi Gábor ügyvezető, hogy végigvezessenek az idén harmincéves intézményen. Mindenütt egyszerűség, tisztaság, modern kialakítás, és akkora csönd, hogy szinte harapni lehet.

Megtérése után a 16. századi jezsuita rendalapító, Loyolai Szent Ignác több hónapra elvonult imádkozni egy kis katalóniai faluba, a Barcelonától nem messze fekvő Manresába, és itteni belső tapasztalatait összefoglalva írta meg a Lelkigyakorlatokat. Ennek nyomán a világ számos pontján hívják Manrézának a jezsuiták lelkiségi központját.

A magyar jezsuiták is így nevezték el az 1920-as évek végére felépült lelkigyakorlatos házukat a budapesti Zugligetben. Csávossy Elemér tartományfőnök a Csollich bárói családtól vásárolta meg azt az ötholdas telket, amelyre Bernhardt Győző építész álmodta meg a 13 ezer négyzetméteres épületegyüttest. Az ingatlan több mint félszáz lelkigyakorlatozó és a rendtartomány novíciusainak befogadására volt alkalmas. A következő húsz év alatt 1250 lelkigyakorlatot tartottak a házban, közel 60 ezer résztvevőnek.

A csöndes környezetet nem sokáig élvezhették a megújulásra vágyók: az intézményt 1950-ben államosították. Később működött itt pártüdülő, a Határőrség Országos Parancsnoksága, majd egy évtizedig üresen állt, jelenleg pedig a Nemzeti Nyomozó Iroda székhelyének ad otthont.

Mivel a rendszerváltozás után rendvédelmi objektumként bajos lett volna visszaadni a jezsuitáknak, a provincia csereingatlant kapott helyette. „1993 januárjában megkeresett Antall József miniszterelnök személyi titkára, akit én eskettem, és aki tudta, hogy a volt Manréza sorsáról tárgyalok. Figyelmembe ajánlotta a gazdát kereső egykori pártvagyont Dobogókőn. Felmentem megnézni a Kádár-villát, a kormányőrségi épületet és a pártüdülőt, majd elindultak a tárgyalások, és csereingatlanként júniusban megkaptuk a komplexumot” – emlékezett vissza egy korábbi interjúban az új Manréza első igazgatója, Sajgó Szabolcs SJ. Így esett, hogy azok a terek, amelyekben évtizedekig a Magyar Szocialista Munkáspárt funkcionáriusai múlatták az időt, 1993 után az ima és lelki megújulás helyévé váltak.

A dobogókői új Manréza idén 30 éves. Ebből az alkalomból a lelkigyakorlatos ház munkatársai augusztus 27-én, vasárnap közös ünneplést tartottak.

Ahogy Tóth Árpád SJ, a Manréza igazgatója fogalmazott: „Hálát adunk Istennek az elmúlt három évtizedért, mindazokért a csodákért, amelyeket Isten a lelkekben tett és tesz napról napra. Egyben bizalommal tekintünk a jövőre, azon lelkek szolgálatára, akik a jövőben tisztelnek meg bennünket a bizalmukkal azzal a reménnyel, hogy segíteni tudjuk őket az istenkeresés útján.”

A program ignáci szemlélődéssel, illetve táncmeditációval indult, szentmisével és agapéval folytatódott, majd a nemrég elhunyt Mustó Péter SJ legújabb, Ami megtart című könyvét mutatta be Patsch Ferenc SJ – azon a napon, amelyen Péter atya (immár az örökkévalóságban) pappá szentelésének 60. évfordulóját ünnepelte.

Ezután a ház korábbi igazgatói – Sajgó Szabolcs SJ, Vízi Elemér SJ, Lukács János SJ, Tóth Árpád SJ – idézték fel a múltat és beszéltek a jelenről.

Az újraindult intézmény küldetése volt, hogy lelki, kulturális és konferenciaközpont legyen. A számtalan lelkigyakorlat mellett egy sor, részben ökumenikus találkozót tartottak itt; megfordult az épületben Kofi Annan egykori ENSZ-főtitkár, és a Manréza programjai révén Dobogókő neve hamarosan összeforrt a jezsuita szellemiséggel, nyitottsággal és igényességgel.

A ház elsősorban személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat szervez, legyen az három-, nyolc- vagy akár a harmincnapos, de népszerűek a Jálics Ferenc SJ nevéhez fűződő szemlélődő lelkigyakorlatok is. (...) Mivel egy lelkivezető legfeljebb 5-6 főt tud kísérni, hamarosan szükség volt világi lelkigyakorlat-kísérők képzésére. Vízi Elemér SJ igazgatósága idején, az Ignáci Lelkiségi Központ égisze alatt indult az első ilyen kurzus, melynek résztvevői képesítésük megszerzése után a jezsuiták mellett maguk is lelkivezetővé, illetve lelkigyakorlat-kísérővé válnak.

A ház 1993 óta folyamatosan állagmegóvásra szorult, 2019-ben pedig nagyszabású felújítás kezdődött: faelgázosító és faapríték-tüzelésű kazán váltotta fel a korábbi, kevéssé hatékony technológiát; kicserélték az elektromos vezetékeket, modern világítótesteket szereltek fel, az épületek kívül hő-, belül pedig hangszigetelést kaptak, és a nyílászárókat is lecserélték. (...)

A lelkigyakorlatozókat már a covid időszaka előtt elkezdték bevonni a házimunkákba, mely gyakorlat a járvány ideje alatt kiteljesedett. Az évek óta működő önkéntesprogram keretében pedig hosszabb időre, legalább három hónapra fogadnak segítőket, akiket a ház lelki programjaiba is bevonnak.

Ugyancsak a vírushelyzet idején erősödött meg az igény az online lelkigyakorlatokra, melyek révén azok is csatlakozhatnak ilyen programokhoz, akiknek ez személyesen akadályokba ütközne. Immár harmadik éve szervez a Manréza online nagyböjti lelkigyakorlatot, melyen minden esztendőben több ezren imádkoznak és készülnek együtt a húsvétra, részben kiscsoportos beszélgetések keretében.

Közel száz esztendővel a zugligeti előd megalapítása után, immár 30 éve újra a csönd, az elvonulás, a találkozás helye a Manréza. A természet szépségében is Istent keresőknek ismét a rendelkezésükre áll a lelkigyakorlatos ház, és az elvonulókat ugyanúgy Jézus várja, aki annak idején Ignácot is megszólította.

Varga Kamill OFM írása teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: jezsuita.hu

Fotó: Pásztor Péter

Magyar Kurír