(…) Hosszú utat tett meg születési helyétől (a trianoni békediktátum következtében elcsatolt Csallóközben lévő Csütörtökhely nevű mezővárosból) egy ötgyermekes család harmadik fiújaként. (…) Életében a történelem tükröződött: trianoni változásoktól a kommunizmus bukásáig, a hontalanná válástól a ferences rend újraindulásáig. Ezek a történések közvetlen hatással voltak életére, sorsára és bizonyos eseményekben pedig neki volt befolyása a változásokban. (…)
A gimnáziumot 1937–46 között Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, majd Esztergomban végezte, ahol érettségizett. 1941 szeptemberében nyert felvételt a ferences rendbe. 1941–42-ben novícius Búcsúszentlászlón, 1946–50 között a Szombathelyi Ferences Teológiai Főiskolán tanult, közben 1949. június 18-án ünnepélyes fogadalmat tett. Tanulmányait 1950–52 között Budapesten, a Hittudományi Akadémián folytatta. 1953-ban teológiai doktori minősítést nyert (dolgozata: Az amentia megítélése az egyházjogban. Az amentia megítélése az egyházi bírói gyakorlatban).
1950-ben egy sötét korszak kezdődött. A szerzetesrendeket feloszlató önkény 1950. július 12-ről 13-ára virradó éjszaka érte el városunkat (Szombathelyet – a szerk.).
A hatalom elvehette a rendházakat, a habitust, a külső kereteket, de a szívekben élő elköteleződést, a fogadalmakban megpecsételt szeretetet nem. Ez a belső hűség volt az, ami a legnehezebb időkben is éltette. Sill Aba Ferenc atya is ruhát cserélt, de belül nem változott.
A megfélemlítésben és bizonytalan, kilátástalan időszakban készült hivatására: 1950. június 18-án a szombathelyi székesegyházban Kovács Sándor megyéspüspök pappá szentelte, a ferences provinciális felkérésére. (…)
Küzdelmes kezdetek, kápláni és lelkészi beosztások után 1956 nyarán megyéspüspöke az egyházmegyei központba hívta és a püspöki palotában nyert elhelyezést. Szentszéki jegyzői, bírósági feladatokat kapott, majd a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban és Levéltárban dolgozott, melynek aztán 1981-ben igazgatójává nevezte ki Fábián Árpád megyéspüspök. 1986-ban Konkoly István megyéspüspök kérésére – központi szolgálata és addigi feladatai mellett – a szombathelyi székesegyház plébánosa lett. (…)
Számos tudományos írást publikált, és előadást tartott hazai és külföldi konferenciákon. Oktatója volt az egyházmegyei teológiai tanfolyamoknak, majd a teológiai főiskola tanára lett. (…) Kutatási munkáit, publikációit hosszan lehetne sorolni.
Széles érdeklődési körrel és a tudós kíváncsiságával több történelmi és kulturális értéket fedezett fel, illetve őrzött meg.
Több közleménye és tanulmánya, forráspublikációja jelent meg magyar és német nyelven. Önálló kötetek őrzik tudományos munkáját, köztük a szülőhelyét ismertető könyv (Csütörtök mezőváros históriája, Pozsony, 1996.) Életében a művészet és kultúrtörténet iránti vonzódása és ismerete hangsúlyosan jelen volt.
A fordulat évében, 1989. szeptember 15-én visszaadták a szombathelyi templomot, rendházat (lepusztult és tönkrement állapotban) és plébániát a ferences rendnek. Első visszatérő, megöregedett és mégis lelkes szerzetestársai: Bognár Kapisztrán, Szabó Elek és Sipos Fulgens. Az ő feladatuk volt – élükön Sill Aba atyával – a kolostor revitalizációja, a ferences hagyományok és szokások átmentése, a ferences lelkiség kialakítása, újrahonosítása, valamint az amortizálódott épületek renoválása. A ferences rend főelőjárójának rendelkezése szerint a szombathelyi rendház főnöke és a templom plébánosa Sill atya lett, 2006-ig.
A ferences rend generálisa 1990-ben a magyarországi rendtartomány provinciálisává nevezte ki. Ugyanezen évben, Rómában tartott beszámolót az egykori szocialista országok rendtartományainak találkozóján, de számos konferencián képviselte a rendet. (…)
Fontosnak és hivatalából adódóan kötelességének érezte a közéletben való jelenlétét is. A Városi Közgyűlés Kulturális Bizottságában lehetősége volt eljárni, hogy a ferences templom előtti közterület Szent Erzsébet tér nevet viselje. Alapítványt hozott létre a határon kívülre szakadt, különösen a Felvidékről származó magyar fiatalok tanulmányainak támogatására. (…)
2018. április 5-én, 93 éves korában tért vissza Teremtőjéhez, és a szombathelyi ferences templom altemplomában lelt nyugalomra, az Élet Urának gondviselő szeretetében. Hivatásában és emberségében mindig szilárdan álló, a szellemi és kulturális értékekért elkötelezett, azokat számon tartó és védelmező, hitében rendíthetetlen, derűs ferences atyát ismerhettünk meg benne.
Vallásosságában is vidám, szabad lelkülete a világban élőket is megragadta. Élt közöttünk egy „igaz ember” – szinte észrevétlenül, csendesen és szerényen – aki nem törődve a múló idővel és kordivattal, töretlenül hű maradt hivatásához, rendületlenül szolgálta Istent és embertársait.
(…) Személyisége példa. Szerénysége mellett, elvei tekintetében, nagyon határozott és igényes volt. Közösségének igazi stabil, megtartó hátteret biztosított, bölcsességét számolatlanul osztotta. (…)
Papi jelmondata, amely a vasmisés emléklapon is olvasható, János apostolt idézi: „Szeressük egymást, mert így parancsolta nekünk az Úr!”. Élete arról tanúskodik, hogy megfogadta és megtartotta ezt a parancsot. (…)
A teljes megemlékezés IDE KATTINTVA olvsható.
Forrás: Szombathelyi Egyházmegye
Fotó: Ferences Sajtóközpont
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria