XIV. Leó pápa a metzi vallásközi találkozón: A vallások a békét és az életet szolgálják!

A zenei bevezető után a vallási közösségek képviselői felolvasták a metzi felhívást.

A pápa ezt követően mondta el beszédét, melyben hangsúlyozta, hogy a vallásközi párbeszéd nem gyengíti, hanem hitelesen kifejezi identitásunkat, és lehetővé teszi, hogy a határokon túllépve találkozzunk, barátságot kössünk és építsük a békét.

Arra buzdította a vallások képviselőit, hogy fegyverezzék le a szíveket és a szavakat, védelmezzék az emberi méltóságot és az életet, különösen a legkiszolgáltatottabbak mellett állva, s legyenek a béke építői és a remény tanúi.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk magyar fordításban.

Kedves testvéreim!

Kedves barátaim, különböző vallási hagyományok képviselői!

Mély örömmel, ugyanakkor a lelki felelősség eleven tudatával vagyok ma köztetek itt, Metzben, ebben az átjárást biztosító és találkozást lehetővé tevő határvidéki városban, a kongresszusi központban, amely Robert Schumannak, az Európai Unió egyik alapító atyjának nevét viseli.

Ez a hívő és szilárd meggyőződésű ember a régi törésvonalakat egész Európa számára a remény hídjaivá tudta alakítani, s így a sokféleségben megvalósuló egység igazi nagykövetévé vált. Példáját követve nekünk, vallásos embereknek

közös feladatunk tanúságot tenni arról, hogy a határokon túllépve mindig lehetséges találkozni, barátságot kötni és békét építeni.

A párbeszéd nem gyengíti identitásunkat, hanem egyszerűen és hitelesen fejezi ki azt, miközben nyitottá tesz a másik különbözőségére.

Ahogyan elődöm, Ferenc pápa mondta: „A különböző vallású emberek közötti párbeszédet nem pusztán diplomáciai megfontolásból, udvariasságból vagy toleranciából folytatjuk. […] A párbeszéd célja a barátság, a béke […] megteremtése” (Fratelli tutti enciklika, 271). Előtte Szent II. János Pál pápa úgy tekintett a párbeszédre, mint magából az emberi természetből fakadó követelményre (vö. Üzenet a béke világnapjára, 2001. január 1., 10).

Paul Ricoeur szerint ez az az út, amelyen a másik másságát ígéretként, nem pedig fenyegetésként ismerjük fel;

a találkozás olyan művészete, amelyre világunknak nagy szüksége van, és amely szöges ellentétben áll az agresszivitással és az erőszakkal. Aki ugyanis Isten nevére hivatkozik, hogy igazolja az erőszakot vagy az elnyomást, az megszentségteleníti ezt a nevet.

Semmi sem állíthatja magáról, hogy valóban Istentől ered, ami sérti az emberi méltóságot. A vallási beszédnek szüntelenül arra kell buzdítania, hogy fegyverezzük le a szíveket és a szavakat. Ez mindannyiunk közvetlen felelőssége, hiszen ki-ki a saját vallási hagyományának őrzője.

Másfelől, ha

a vallási hagyományok termékenysége mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy szolgálják a békét és a testvériséget, akkor abban is megnyilvánul, hogy képesek védelmezni, kísérni és szolgálni az életet.

Egy civilizáció nagysága nem anyagi sikereivel mérhető, hanem azzal, ahogyan gondoskodásával körülveszi, védelmezi és felemeli az emberi személyt.

A vallások az élet őrzői: vallják, hogy az élet szent. Termékenységük a legkiszolgáltatottabb és legtörékenyebb emberek melletti szeretetteljes jelenlétben mutatkozik meg.

Az élet szolgálata azt jelenti, hogy gondoskodással, jelenléttel és gyengédséggel vesszük körül, különösen a megpróbáltatások idején, egészen az élet végéig. Nekünk, akik nyitottak vagyunk a transzcendenciára,

az a küldetésünk, hogy szilárd támpontokat kínáljunk, különösen a fiataloknak, egy olyan közösség építéséhez, amely tiszteletben tartja és megbecsüli minden emberi személy méltóságát.

Kedves barátaim, „az egyház útitársainak tekinti mindazokat, akik őszintén keresik az igazságot, a jóságot és a szépséget” (Magnifica humanitas enciklika, 23).

Még egyszer köszönöm közelségeteket és jelenléteteket. Isten végtelen jósága és bölcsessége kísérjen bennünket, és tanítson meg arra, hogy egyre inkább az ő gyermekeiként és egymás testvéreiként éljünk, s így ott, ahol élünk, a béke kitartó építői és a világunkban szüntelenül növekvő remény tanúi lehessünk.

Isten áldjon meg benneteket!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír