Testvéri gesztus Rómában: A Szent Pál királyi konfrátere címet adományozták III. Károlynak

A jövőbe vetett remény és bizalom jellemezte a hangulatot a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, amikor III. Károly angol királyt és Kamilla királynőt a Vatikánba tett állami látogatásuk alkalmával királyi konfráter címmel tüntették ki. Az ökumenikus ünnepséget Donato Ogliari bencés apát vezette, James Michael Harvey, a pápai bazilika főpapja és Stephen Cottrell yorki érsek, az anglikán egyház rangidős püspöke, valamint Rosie Frew, a skót egyház közgyűlésének moderátora jelenlétében. A konfráteri címet a történelmi kapcsolatok, valamint a római és az anglikán egyház közötti megbékélés terén elért eredmények elismeréseként kapta III. Károly.

A királyi párt a délelőtt folyamán XIV. Leó pápa fogadta a Vatikánban, majd pedig közösen imádkoztak a Sixtus‑kápolnában, ami történelmi jelentőséggel bír: ötszáz éve először imádkozott együtt a pápa és a brit uralkodó.

Az ökumenikus ünnepség

A királyi pár a szentkapun keresztül lépett be a bazilikába, Harvey bíboros, Ogliari apát, Cottrell érsek és Frew moderátor kísérte őket, miközben az imádságra összegyűltek Orlando Gibbons (a királyi kápolna 1605 és 1625 közötti orgonistájának) Hosanna to the Son of David (Hozsanna Dávid fiának) című művét énekelte. A zenei szolgálatot a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika kórusa, a windsori Szent György-kápolna laikus kántorai és a londoni Szent Jakab királyi kápolna gyermekkórusa végezték; az orgonán Christian Almada, a pápai bazilika címzetes orgonistája kísért.

Miután rövid időre megálltak az oltár előtt, Harvey bíboros és Ogliari apát rövid imára és tiszteletadásra invitálta az uralkodói párt Pál apostol sírjánál. Itt Cottrell érsek imádkozott azért, hogy az Egyház közössége „korunk sötétségében” tanúskodhasson az evangéliumról. Károly király és Kamilla királyné ezután elfoglalták helyüket, miközben a kórus William Byrd (szintén a királyi kápolna zenésze volt a 16. század végén és a 17. század elején) Sing joyfully to God our strength (Zengjetek vígan Istenünknek) kezdetű művét énekelte.

A bazilika és brit királyi ház közötti kötelék

A bevezető szertartások után Harvey bíboros beszédében emlékeztetett a pápai bazilikát és a brit királyságot összekötő erős történelmi kapcsolatokra, melyek döntő szakaszba léptek, amikor 1966-ban VI. Pál és Michael Ramsey canterburyi érsek találkozott: a reformáció óta először indult hivatalos párbeszéd a két egyház között. Ezen az alkalmon emlékezetes módon a szent pápa püspöki gyűrűjét az érsek ujjára húzta.

A bazilika és az apátság királyi konfrátere tiszteletbeli címe, amelyet XIV. Leó pápa jóváhagyásával a brit uralkodónak adományoztak, ezért a remény jele – magyarázta a bíboros. – Nem csupán egy uralkodó, hanem egy testvér üdvözlésének a gesztusa.

„Hogy egyek legyenek”

Károly király egy erre az alkalomra készített trónon ült, amelyen a királyi címer és a János evangéliumából származó latin felirat: „Ut unum sint” („Hogy egyek legyenek”) látható. A trón a bazilika apszisában marad, és a jövőben a király és utódai fogják használni.

Ima a teremtésért

Miután Ogliari apát felolvasta a testvériség hivatalos nyilatkozatát – hivatkozva a „közös ökumenikus útra” és a „testvéri feladatra” –, a bencés szerzetes és a bíboros kölcsönös békeköszöntése következett Károly királlyal. Ezt követően elhangzott Damiani Szent Péter Excelsam Pauli gloriam című éneke. Rosie Frew moderátor felolvasta az Efezusiaknak írt levélből az első olvasmányt, majd a szkóla elénekelte az Ecce quam bonum kezdetű éneket, amely a 133. zsoltárt idézi és a szertartás fő témáját fejezi ki: „Íme, milyen jó és örömteli dolog, testvérek, együtt élni egységben!” Cottrell érsek ezután felolvasta János evangéliumának egy részletét (17. fejezet), amely tartalmazza a brit uralkodó székén feltüntetett mondatot. Ezután elhangzott Henry Purcell (aki ugyancsak a királyi kápolna zeneszerzője volt) In God’s word will I rejoice (Örvendezem a te beszédednek) kezdetű himnusza. 

A könyörgések Vincent Nichols westminsteri érsek vezetésével hangzottak el, bennük imádkoztak Isten „az egész világon” élő egyházának pásztoraiért, különösen XIV. Leó pápáért, továbbá „a nemzetek uralkodóiért”, elsősorban Károly királyért. A látogatás témájához illeszkedően a bíboros fohászkodott a teremtett világért is, hogy „kiáltása meghallgatásra találjon”, és a jövő nemzedékek érdekében védelmet élvezzen.

Látogatás a kolostorban

A záróima előtt Giovanni Pierluigi da Palestrina Exultate Deo motettája hangzott el, tisztelegve a zeneszerző születésének 500. évfordulója előtt. Az ünnepség a Praise to the Holiest in the Height himnusszal zárult, amelynek szövege Szent John Henry Newman The Dream of Gerontius című verséből származik (a brit bíborost november 1-jén hirdetik ki az egyház tanítójának). A szertartás végén Almada Edward Elgar G-dúr orgonaszonátájának első tételét játszotta. A katolikus zeneszerző 1924 és 1934 között a brit király zenemestere volt.

Ezt követően a királyi pár rövid magánlátogatást tett a bazilikához tartozó bencés apátság monumentális könyvtárában.

Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Fotó: The Royal Family közösségi oldala

Kuzmányi István/Magyar Kurír