XIV. Leó pápa és az angol királyi pár történelmi jelentőségű ökumenikus imája a Sixtus‑kápolnában

Michelangelo freskói, a boltozatok élénk színei és az Utolsó ítélet csodája, az a két ujj – Istené és az emberé –, amelyek szinte érintik egymást. Olyan kép ez, amely jól kifejezi mindazt, ami a Sixtus‑kápolnában történik: a Katolikus Egyház és az anglikán közösséghez tartozó angliai egyház együtt imádkozik és dicséri az Urat. Ezt a két valóságot jelképezte XIV. Leó pápa és III. Károly király jelenléte, akik közel állnak egymáshoz a párbeszédben és az egység felé vezető úton.

Történelmi pillanat ez a két egyház számára, amire ötszáz éve nem volt példa.

A király és a királyné 10.50‑kor érkeztek meg a Vatikánba. Áthaladtak a Harangok kapuján, majd az állami látogatások protokollja szerint fogadták őket a Szent Damazusz‑udvarban.

Az Egyesült Királyság himnusza, a God Save the King elhangzása után, amelyet a vatikáni csendőrség zenekara adott elő, a svájci gárdisták díszsorfala mellett III. Károly király és Kamilla királyné – fekete ruhában és fátyolban – bevonult az Apostoli Palotába.

A Szentatya és az uralkodói pár megbeszélését követően – amint azt a Szentszék sajtóközpontja közleményében jelezte – további párhuzamos találkozókra került sor: Kamilla királyné a Pál-kápolnát látogatta meg, míg Károly király a vatikáni Államtitkárságon találkozott Pietro Parolin bíboros államtitkárral és Paul Richard Gallagher érsekkel, a Szentszék államokkal és nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatokért felelős titkárával.

A megbeszélés középpontjában „a fennálló jó kétoldalú kapcsolatok” és a közös érdeklődésre számot tartó kérdések, például a szegénység elleni küzdelem és a környezetvédelem álltak. Különös figyelmet kapott továbbá „a béke és a biztonság előmozdítása iránti közös elkötelezettség a globális kihívások összefüggésében”. Végül, az Egyesült Királyságban élő egyház történelmére utalva hangsúlyozták az ökumenikus párbeszéd további előmozdításának szükségességét.

A teremtett világért vállalt közös elkötelezettség

A mai, október 23‑i latin és angol nyelvű ökumenikus imádság 12.20‑kor kezdődött. Ez a két fél közötti jó kapcsolatok megpecsételését jelenti, de egyben annak az angol uralkodónak a vágyát is megvalósítja, aki az anglikán egyház legfőbb kormányzójaként állami látogatásának erős lelki dimenziót kívánt adni, különösen a remény jubileumi szentéve idején.

A közös ökumenikus imádságot eredetileg áprilisra tervezték, de Ferenc pápa lábadozása miatt akkor erre nem került sor, csak rövid találkozóra; az ökumenikus imádság célja az volt, hogy kiemelje Károly király és az argentin származású pápa közös elkötelezettségét a teremtett világ iránt, tíz évvel a Laudato si’ enciklika megjelenése után. Ferenc pápa halála után végül XIV. Leóval került sor az imádságra, aki elődjéhez hasonlóan elkötelezett a teremtésvédelem iránt.

Szent Ambrus és Szent Newman

Az imádság bevezető énekében azonnal megmutatkozott a szertartás ökumenikus jellege. A szöveget Milánói Szent Ambrus egyháztanító írta, és angol fordításban hangzott el, amelyet Szent John Henry Newman készített – aki élete felét anglikánként, másik felét katolikusként töltötte. A 19. században élt angol teológust a pápa november 1‑jén fogja egyháztanítóvá nyilvánítani. 2019. október 13‑án, amikor a Szent Péter téren szentté avatták, maga Károly király is jelen volt.

XIV. Leó pápa mellett az anglikán egyház rangidős püspöke, Stephen Cottrell yorki anglikán érsek foglalt helyet.

A királyi párt elkísérte az idei általános közgyűlés vezetője, Rosie Frew tiszteletes, továbbá Vincent Nichols bíboros, westminsteri érsek, az Angliai és Walesi Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, valamint a skót püspöki kar képviseletében Leo Cushley, a St Andrews-Edinburgh-i Főegyházmegye érseke.

A kórusok és a liturgia

Az egység másik jele volt, hogy együtt szerepelt a londoni Szent Jakab-palota királyi kápolnájának gyermekkara, a windsori kastély Szent György‑kápolnájának felnőttkórusa – Károly és Kamilla meghívására –, valamint a Sixtus‑kápolna pápai kórusa.

A szertartás a 8., majd a 64. zsoltárral folytatódott, végül a Rómaiaknak írt levélből vett szakaszt olvasták fel angolul, melynek központi témája a remény volt.

A választott énekek és az egész liturgia fő motívuma pedig Isten, a Teremtő nagyságának dicsérete volt.

Az imádság befejezése előtt Thomas Tallis If ye love me kezdetű, 1565‑ben megjelent himnusza hangzott el, amely a János‑evangélium 14. fejezetének 15. versére épül: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.”

Tallis a királyi kápolna zeneszerzője és muzsikusa volt több mint negyven éven át. Egyaránt írt zenét a római liturgiához és az angol Common Prayer Book szertartásaihoz.

A pápa és Cottrell érsek együtt imádkozott a Teremtő Istenhez:

A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen velünk mindörökké.”

A szertartás végén XIV. Leó pápa és Károly király együtt távoztak a Sixtus‑kápolnából: ahogyan együtt haladnak tovább az ökumenikus párbeszéd útján, a különbségek ellenére is.

Környezeti fenntarthatóság

A Sala Regiába átvonulva a pápa és Károly király részt vettek egy, a környezeti fenntarthatóságról szóló találkozón, amelyet Alessandra Smerilli nővér, az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumának titkára vezetett be. A pápa és az uralkodó jelképesen egy-egy csónakorchideát (Cymbidium) adtak át egymásnak. Ez a gesztus a környezetvédelemért és Isten teremtett világának gondozásáért vállalt közös elkötelezettséget fejezi ki. Ez a különleges növény ugyanis erejéről, ellenálló képességéről ismert: képes alkalmazkodni és virágozni a nehéz körülmények között is. A remény és az eltökéltség szimbóluma, amely a közös felelősséget fejezi ki a fenntarthatóbb jövő építéséért, harmóniában közös otthonunkkal.

Délután a királyi pár ellátogatott a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába, amely az ahhoz kapcsolódó bencés apátsággal együtt szoros kapcsolatban áll a brit királyi házzal. A történelmi kapcsolatok, valamint a római és az anglikán egyház közötti megbékélés terén elért eredmények elismeréseként a bazilika főpapja, James Michael Harvey bíboros és a szerzetesközösség apátja, Donato Ogliari, XIV. Leó pápa jóváhagyásával, a Szent Pál királyi konfrátere (Royal Confrater) címet adományozták III. Károly őfelségének. E jeles alkalomra külön ülőhelyet készítettek a király címerével és az Ut unum sint („Hogy egyek legyenek”) latin felirattal, amely Szent János evangéliumának 17. fejezetéből vett idézet (egyben II. János Pál pápa enciklikájának kezdőszavai). Az uralkodói ülőalkalmatosság a bazilika apszisában marad, a király és utódai rendelkezésére áll a jövőbeni látogatások alkalmával.

Fordította: Tőzsér Endre

Forrás: vaticannews.va olasz szerkesztősége

Fotó: Vatican Media; Vatican News

Magyar Kurír