„E jelben győzni fogsz” – Templombúcsút ünnepeltek a partiumi Óteleken

A búcsúi szentmise kezdetén a főpásztort a közösség nevében Heinrich József plébános köszöntötte. A jubileumi ünnepségen részt vett Silvia Fechete óteleki polgármester. Több hívő érkezett a környező településekről, a plébánia filiáiból, valamint Temesvárról is. A szentmise zenei szolgálatát a helyi énekkar végezte.

Az ünnep evangéliumi részéhez kapcsolódóan Kóbor György, a csáki Caritas Egyesület igazgatója, nyugalmazott plébános szentbeszédében néhány megható élményt osztott meg, amelyeket a szervezet működése során élt át. „Még most is emlékszem arra a hátizsákos nyugdíjas bácsira is, aki rendszeresen eljött a reggel 6 órási szentmisére, majd indult tovább. Egyik alkalommal megkérdeztem: mire való mindennap az a zsák, látom, hogy üres. Azt válaszolta: csak addig üres, amíg eljöttem ide, a szentmisére. Hazafelé mindig tele van. Laknak az utcában olyanok, akik már nem tudnak eljárni a boltba vásárolni vagy egyéb ügyeket intézni. Reggelente bekopogok hozzájuk, vagy ott várnak az ablaknál, és elmondják, mire van szükségük. Én pedig megyek helyettük oda, ahova ők már nem tudnak. Mire mindent elintézek, és hazaérek, dél van.” Ez a bácsi a szentmise alatt gyűjtötte az erőt, hogy ne legyen neki nehéz az a teher, amit mások válláról vett le. Mert tudta, hogy kinek szolgál. Hiszen, ahogy hallottuk a mai evangéliumban, Isten nem azért küldte Fiát, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ – hívta fel a figyelmet a szónok.

A templombúcsú hálaadás volt a Szent Kereszt jegyében eltelt 140 évért, és a padsorokat megtöltő hívek közösségének tanúságtétele – annál is inkább, mivel az ünnep házigazdája, Heinrich József helyi plébános immár 47 éve szolgálja papként az Egyházat és Isten népét hittel és állhatatossággal.

A reneszánsz, majd különösen a barokk kor óta a római katolikus templomok főoltárán gyakran olyan festmény, dombormű vagy szobor látható, amely a templom védőszentjét vagy a szentelés ünnepének központi alakját ábrázolja, akinek, amelynek tiszteletére az oltárt és a templomot szentelték. Az óteleki plébániatemplomban a főoltár fölötti festmény azt a jelenetet örökíti meg, amikor Szent Ilona – Nagy Konstantin császár édesanyja – megtalálta Jézus Krisztus keresztjének nagyobb gerendáját. A legenda úgy tartja: mivel a kiásott keresztek közül nem lehetett megállapítani, melyikre feszítették Jézust, Makárius jeruzsálemi püspök hozzáérintette azokat egy betegségben szenvedő asszonyhoz, aki az egyiktől, Krisztus keresztfájától meggyógyult. A Szent Kereszt-ereklyét Makárius jeruzsálemi püspök 326. szeptember 14-én emelte az összegyűlt nép előtt ünnepélyesen a magasba.

A templomhajó diadalívén ugyanaz a felirat olvasható, mint azon a kereszten, amely megjelent Nagy Konstantin császárnak a Milvius hídnál vívott csata előtt: „In hoc signo vinces – E jelben győzni fogsz”. Caesareai Eusebios krónikás püspök szerint a császár ezeket a szavakat írta a zászlókra és a katonák pajzsaira – és győzött.

E jelben, vagyis a kereszt jegyében gyűltek össze azok a hívő emberek is, akik 140 évvel ezelőtt felépítették az óteleki plébániatemplomot, amelyet a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepére szenteltek.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír