Misszióban a betegeknél – Böcskei László püspök meglátogatta a nagyváradi karitász gondozottjait

Szalacson, Tasnádszántón, Tasnádon és Margittán tett látogatást a püspök olyan beteg, idős embereknél, akiket az egyházmegyei karitász munkatársai egészségügyi és szociális ellátásban részesítenek. Böcskei László nemcsak a gondozottakkal beszélgetett el, hanem a gondozókkal és az önkormányzati képviselőkkel is, megismerte a mindennapi munka menetét, és igyekezett lelki megnyugvást nyújtani a szenvedőknek.

„A betegeknek gyakran a kedves szó teszi a legjobbat, és az, hogy meghallgatjuk őket. Minket pedig teljesen feltölt, amikor látjuk rajtuk, hogy megkönnyebbültek, mosolyognak. Persze ellátjuk őket, kötözzük a sebeiket, de azt tapasztaljuk, hogy valójában a lelki gyógyítás a legfontosabb a számukra.

Nagyrészt olyan pácienseink vannak, akik egyedül élnek. Lehet, hogy vannak gyermekeik, unokáik, de azok más városban vagy országban élnek, nem tudnak napi szinten mellettük lenni, bevásárolni nekik, orvoshoz vinni őket. Ebben segítünk mi: átkötözzük a sebeiket, nyomon követjük a vérnyomásukat, vércukorszintjüket, kiváltjuk a gyógyszereiket, de be is vásárolunk, ha kell, mert nem tudnak a boltig elmenni. Néha egy kis apróság is nagyon sokat számít: akár az, hogy megkérdezzük, hogy aludtak, mit álmodtak, hogy telt a napjuk, és egyáltalán, hogy van akinek kiönthetik a lelküket” – mondták el a főpásztor kérdésére válaszolva Albert Adrienn és Kökövics Annamária, a Caritas Catolica szalacsi egészségügyi asszisztensei.

„Ferenc pápa külön levélben fordult a papokhoz és a hívekhez egyaránt, és szorgalmazta, hogy ez év októberét különösképpen a missziónak szenteljük és rendkívüli missziós hónapként ünnepeljük. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a misszió nem csak bizonyos csoportoknak vagy embereknek fenntartott feladat, hanem minden keresztény küldetése, ahogyan arra az Úr Jézus is több alkalommal utalt a tanításaiban. Tehát keresztény küldetésünkhöz hozzátartozik az, hogy misszionáriusok legyünk, ami elsősorban azt jelenti, hogy az életünkben meg kell látszódnia a hitünknek. A hit nem egy olyan kincs, amit zárt szekrényben őrzünk, hanem meg tudjuk osztani másokkal.

Vegyük észre felebarátainkat, főleg azokat, akik különböző szenvedéseknek vannak kitéve, magányosak, szegények. Ez nem feltétlenül anyagi segítségnyújtást jelent, hanem emberi közeledést, odafigyelést” – hívta fel a figyelmet Böcskei László.

„A hit megélésének egy megnyilvánulása maga a karitász is, az Egyház szervezett szeretetszolgálata, amely megkeresi és megtalálja azokat a rászorulókat, akik a társadalom peremén vannak. Mikor egy utcán elhaladunk, nem is sejtjük, hogy sokszor milyen sorsok vannak a házfalak mögött, milyen szenvedések, félelmek. Ezt csak akkor tudja az ember felismerni, amikor megáll, bemegy egy ilyen otthonba, elbeszélget az emberrel és osztozik vele. Az ilyenfajta kapcsolatteremtés minőségi idő: az ember ad valamit, de gyarapodik is általa.”

Jelenleg a nagyváradi Caritas Catolica otthoni beteggondozói programja hét munkaponton keresztül naponta összesen több mint 260 beteg számára biztosít egészségügyi és szociális ellátást az egyházmegyében.

A Böcskei László püspök betegeknél tett látogatásáról szóló teljes beszámolót ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Caritas Catolica

Magyar Kurír