Csodálatos útravalók az élethez – Klukon Edit az Arcus Temporumról

Kultúra – 2021. augusztus 10., kedd | 20:18

A XVII. Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál augusztus 27–29. között az emlékezet mélyen emberi tapasztalatára figyel, középpontba állítva Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkásságát. A Ránki család pannonhalmi zenei hitvallásairól, az általuk szervezett hangversenyekről Klukon Edittel beszélgettünk.

„A Pannonhalmi Főapátság rendezésében idén 17. alkalommal megvalósuló Arcus Temporum fesztivál alapgondolatai: találkozás és párbeszéd. Ennek jegyében immár hagyomány, hogy a fesztivál műsorán egymástól időben távol keletkezett életművek részletei kerülnek egymás közelségébe. Az emlékezet középponti gondolata köré rendeződő idei eseménysor időíve Liszt Ferenc és kortársunk, Dukay Barnabás művei között rajzolódik ki” – ajánlja magát az összművészeti programsorozat.

– Tavaly novemberben hívott fel minket Erdődy Orsolya, az apátság zenei főtanácsadója, hogy vállalnánk-e a 2021-es Arcus Temporum vonatkozó programjának kialakítását, illetve a fesztiválon való közreműködést. Egy hétig gondolkodtunk rajta, elvállaltuk. Aztán többször találkoztunk a bencés kulturális igazgatóval, Dejcsics Konrád atyával, és január 15-re már összeállt a komplett műsor.

Az idei a tizenhetedik Arcus Temporum. A fesztivál első időszakában, tizenegy évvel ezelőttig többször is meghívtak minket a férjemmel, Ránki Dezsővel.

Ránki Dezső

Sőt, már az Arcus Temporum születése előtt is felléptünk Pannonhalmán, még a régi tornateremben adtunk koncerteket az ott tanuló diákoknak. Úgyhogy igazán régi a kapcsolat. Nem beszélve arról, hogy én először tizennégy évesen jártam Pannonhalmán, mert a családunk nagyon tisztelte, szerette és jó barátságot ápolt Mécs László pap költővel, aki élete végén ott lakott. Az édesapám sokszor látogatta. Ő pedig még gombát is küldött nekünk postán a Bakonyból. Pannonhalmára mindig nagy szeretettel tekintettem, és szép lassan a zene jóvoltából is közel került hozzám. Az elmúlt években hallgatóként kísértük el Fülöp fiunkat, aki már többször játszott az újjáalakított Arcus Temporumon. Jóllehet idén művészeti vezetőként és előadóként megyünk mindhárman, de ez tulajdonképpen mellékes: vendégek leszünk Pannonhalmán. „Világival” nem akarjuk megzavarni az ott „otthon lévők” hétköznapjait. Mi örömmel alkalmazkodunk a helyszínhez, és megtisztelve érezzük magunkat, amiért meghívtak.

Nem díszletként, háttérként tekintünk az apátságra, hanem vendégekként szeretnénk örömet és ünnepet vinni oda.

A műsor kialakításában mindez nagyon fontos szerepet játszott.

– Evidencia volt, hogy Liszt Ferenc és Dukay Barnabás műveivel készülnek?

– Idén nincs elkalandozás, valóban csak két zeneszerzőre fókuszál a program. Kizárólag Liszt és Dukay művei szólalnak meg a fesztiválhelyszíneken: a bazilikában, a könyvtárban és a koncertteremben. Erről külön nem volt szó, de a pannonhalmi felkérőink szerintem sejtették, hogy ezt a két szerzőt fogjuk javasolni. Nyitott könyvek vagyunk; kevés média-megjelenésünkből is tudni lehet rólunk, hogy Liszt az egyik legfontosabb zeneszerző a művészeti életünkben. Úgy érezzük, hogy sok műve méltatlanul merült a feledés homályába. Bizonyos darabokat rendszeresen játszanak tőle, mások viszont tényleg csak elvétve vagy soha nem szólalnak meg. Dukay Barnabással 2002 óta vagyunk szoros szakmai kapcsolatban. Tavaly, a hetvenedik születésnapja alkalmából négy koncertet adtunk a Budapest Music Centerben; hárman – Dezső, Fülöp és én – több mint négyórányi zenét játszottunk tőle. Eddigi életművének közel hatvan százalékát mi mutattuk be; szólóműveket, két-, sőt háromzongorás darabokat. Inspiráljuk egymást. Szeretjük játszani a műveit. Ő pedig boldogan ír, de soha nem megrendelésre, hanem spontán módon, szabadon alkot. Érdekes, gyümölcsöző, csodálatos kapcsolatunk van vele.

Ránki Fülöp

– Miben érzi, hogyan foglalná össze Dukay műveinek egyediségét és azt a bizonyos inspiráló közeliséget?

– Nehéz megfogalmazni, elzongorázva jobban menne. A mai világ elvárásaitól mentesen komponál. Nem igazodik divatokhoz, trendekhez, nem foglalkoztatja a személyes hírnév, az előrejutás. Kicsit olyan, mintha szerzetesi életet élne.

A Teremtővel van kapcsolatban, és e kapcsolat tiszta átélése segíti abban, hogy ezek a darabok megszülethessenek általa. Úgy mondanám, hogy nem „zenét szerez”, hanem ami adatik, azt közvetíti.

Dukay Barnabás

– Dukay személyisége is leírható azokkal a szavakkal, ahogyan a műveit jellemzik? Visszafogott, meditatív, érzelem-, pontosabban indulatmentes, békés, költői; de van, aki Erik Satie-hoz hasonlítja, és a minimalizmusát emlegeti…

– Így, ebben a formában szerintem nem függenek össze az említett jelzők és tulajdonságok. Nem hoznék ilyenfajta párhuzamokat. Inkább a hatalmas, mély – hozott és elsajátított – tudását emelném ki, amelyek áthatják őt és a műveit. Itthon, de világviszonylatban is teljesen egyedülálló módon látó, halló, alkotó és közvetítő művészember. A spiritualitása sem direkt vagy „akart”, hanem természetes és közvetlen. Amikor elhoz egy új darabot és először játszom el, olyan érzésem van, hogy már ismertem, bennem él az a zenei anyag. Könnyen megy, mintha az enyém lenne. Különleges élmény előadni. Olyan közeli, mint például Haydn- és Liszt-műveket zongorázni. Vagy Satie-t, akit egyébként mi is szeretünk.   

– Liszt Ferenchez fűződő lelki rokonságukról egy korábbi, családi beszélgetés során már bővebben szót ejtettünk. De most az Arcus Temporum szempontjából nézzük meg, mi mindent válogattak ki a hatalmas életműből. Igen széles és mély a merítés a szimfonikus költemények zongoraváltozatától a Via Crucisig.    

– A fesztiválműsorra térve mindenképpen szeretném megemlíteni az orgonán közreműködő Lantos Istvánt és Tabajdi Ádámot, valamint az Új Liszt Ferenc Kamarakórust, amelyet Nemes László Norbert vezényel. A pénteki nyitókoncerten a bazilikában és szombaton este ugyanis a B-A-C-H prelúdium és fúgán kívül szinte soha nem hallható orgonadarabok és kórusművek lesznek műsoron. Kiemelném a nyitókoncert végén megszólaló Septem sacramentát, amely az utolsó hangverseny záródarabjával, a Via Crucisszal egyfajta keretbe is foglalja majd a fesztivált. A Missa pro organo és a Requiem orgonára szintén kuriózumok. Ezúttal is köszönet a közreműködőknek, hiszen nagy feladat vár a kórusra és a két orgonistára is.

Az Arcus Temporum műsorát nem összeollóztuk, minden művet meghallgattunk és hosszas gondolkodás után egy összefüggő folyamatba helyeztük őket. Egyik hozta a másikat, lényegében az első hangtól az utolsóig összefüggenek.

Az öt – hatvan-hetven perces – koncert olyan lesz, mint egyetlen nagy hangverseny két és fél napra elosztva. Az érdeklődők, vendégek a fesztivál ideje alatt részt vehetnek a liturgiákon, de kiállításokkal, irodalmi témájú beszélgetéssel és – a költő születésének századik évfordulója alkalmából – Pilinszky összművészeti előadással is készülnek a pannonhalmi szervezők.     

Liszt Ferenc

– Tekintettel arra, hogy mindhárman töretlenül foglalkoznak a Liszt-repertoárral, rendszeresen játsszák a műveit, szerepet vállalnak a mind szélesebb körű népszerűsítésében, hogy tapasztalja: alakult a róla kialakított kép, változott a zenei megítélése?    

– Az Arcus Temporumhoz írt rövid köszöntőmben Liszttől vettem egy idézetet, amit tizenöt és fél éves korában jegyzett be – a már magyar nyelven is olvasható – fiatalkori naplójába: „Legyetek telve jósággal, alázattal és türelemmel.” Ez a gondolat jellemzi az egész életét, megnyilvánulásait. A zeneszerzői zsenialitásán túl talán emiatt is szeretjük őt annyira.

A férjem szeptember 8-án – Kisboldogasszony napján – lesz hetvenéves. És idén emlékezünk Liszt születésének 210. évfordulójára is. Dezső meg is jegyezte, hogy „háromszor hetven: kétszáztíz”. Így mi azzal ünnepelünk, hogy megtanuljuk és októberben két este eljátsszuk Liszt összes (tizenhárom) szimfonikus költeményének négykezes változatát. Most éppen – többek között – a Hamlet augusztus 5-i előadására készülünk. Az Arcus Temporum keretében, az augusztus 29-i matinén az Amit a hegyen hallani, az Orpheus, az Ünnepi hangok és Az ideálok hangzik el.

Via Crucis négykezes változatát 1986-ban mi mutattuk be Dezsővel Lékán, a Lockenhausi Kamarazenei Fesztiválon, és azóta nem telik el év, hogy ne játszanánk. Bármikor foglalkozunk vele, rácsodálkozunk, mindig újdonságot nyújt. Erről nem szoktunk beszélni, a próbák alatt nem téma, de

ahogy mi alakulunk, változunk, úgy változik, formálódik az interpretációnk is. Remélem, hogy egyre jobban meg tudjuk közelíteni azt, amit Liszt elképzelt.

Maga írt is róla, de előadóként és hallgatóként is érezhető, hogy milyen finoman, félve és szeretettel nyúlt ehhez a témához. Mert a „cselekmény”, a megváltásunk története kifejezhetetlen, megfogalmazhatatlan, ábrázolhatatlan. De megpróbálta. Nem illusztrálni, magyarázni akarta az eseményeket, hanem azt mutatta meg, hogyan él mindez a lelkében. És ez megrendítően csodálatos.  

– Mit gondol, a hallgatók számára nem lesz nehéz az előremutató Liszt- és a kortárs Dukay-féle minimalizmus, kettejük – Önök által tolmácsolt – csöndes és szelíd lelki párbeszéde?

– Cseppet sem. Boldogságot nyújtanak. Nagyrészt ugyan kevésbé ismert darabok, de a közönség számára nem nehéz művek, ellenkezőleg:

felszabadítóak, a szív, a lélek békéjét és derűjét sugározzák. Ezek a zenék – különösen napjainkban – csodálatos útravalók az élethez.

De megint csak azt tudnám mondani: ezt könnyebb elzongorázni, mint beszélni róla. Külön öröm, hogy közvetlenül a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt egy héttel kerül sor Pannonhalmán a fesztiválra.

A fesztivál részletes programja: www.arcustemporum.com

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Ránki-archívum, Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata aÚj Ember 2021. augusztus 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria

Klukon EditRánki DezsőDukay BarnabásLiszt FerencRánki Fülöp