„Az orvos csak kezel, az Isten gyógyít” – Csókay András a Pázmányon

Aki már látta, hallotta beszélni a „professzor” megszólítást következetesen visszautasító, nemzetközi hírű orvost, az tudja, hogy rendkívül szuggesztív egyéniség, előadásai mentesek minden közhelytől, nyilvános gyónásnak tekinthetők, őszintén beszél mindenről, bűneiről, botlásairól, gyógyulásáról, misztikus hitéről. Ez történt most is.

Csókay András huszonegy évesnek mondta magát: huszonegy éve és három napja történt, hogy tékozló fiúként visszatért katolikus hitéhez. Attól kezdve naponta akár több rózsafüzért is elimádkozik. A Szűzanya segítségével közelebb kerülhetünk Jézus Krisztushoz, „közelebb kerülhetünk az élő igazsághoz, amely nemcsak hitigazságokat jelent, hanem mindenkinek a saját küldetése igazságait – fogalmazott. – Ne lepődjön meg a mélyen imádkozó ember, ha fohászkodás közben eszébe jut egy-egy kreatív ötlet, ami a hivatásával kapcsolatos!” Ez történt az ő esetében is, számos orvosi újítása is imádkozás közben született meg a fejében.

Az más kérdés, hogy az orvosok nem szeretnek arról beszélni, milyen szerepe van a Krisztus-hitnek a tudományban. Amikor egy konferencián valaki erről beszél, már az is eredmény, ha a kollégák nem mennek ki a teremből. Pedig Isten létét maga a tudomány bizonyítja a legjobban, azzal, hogy elismeri: a lényegi kérdésekben egy tapodtat sem jutott előbbre.

A misztérium előtt csak letérdelni lehet, tudományos válasz nincs

– szögezte le az idegsebész. Nincs tudományos magyarázat arra, hogyan keletkezett az első sejt az élettelen anyagból. Ugyanakkor a feltámadásnak is megvannak a természettudományos bizonyítékai, például a torinói lepel vagy az eucharisztikus csodák, és mindenekelőtt a pszichológia. Nem illeszthető ugyanis az emberi természetbe az, hogy a tizenegy plusz egy apostol „egy kamuért” vállalta volna az üldöztetést, s János kivételével a vértanúhalált is.

Csókay András beszélt a tízéves kisfia 2014 februárjában bekövetkezett tragikus haláláról is. Marci feltehetően epilepsziás roham következtében belefulladt egy medencébe, amelyben mindössze húszcentis víz volt. Ezt követően nagyon nehéz időszak következett Csókay András életében. Hite nem rendült meg, de úgy gondolta, a hátralevő éveiben csak elvegetál valahogy, és lassan az orvoslással is felhagy majd. Akkoriban ugyanis hiányzott belőle még a szívbéli tapasztalás. Lassan azonban megtanulta a kontemplatív – szemlélődő – imádságot, és rádöbbent, hogy ez az imádság még közelebb visz Istenhez.

Amikor Jézus a feltámadása után megjelenik az utolsó vacsora termében, és tanítványai megérintik a sebeit, ami egyértelmű bizonyíték a feltámadásra, arra, hogy Jézus él, akkor a tragédia drámává válik. Csókay András átélte a misztikus megtapasztalást, amikor látta a kisfiát, aki azt mondta neki: „Ne sírj, Apu, mert Jézus karjaiba hullottam.” Egy másik alkalommal pedig szentségimádás közben jelent meg előtte maga Krisztus, és vigasztalta: ne szomorkodj, hát nem tudod, hogy Marci a legjobb helyen van, nálam? Csókay András úgy fogalmazott: természetes, hogy az egész világegyetemet megteremtő Isten közvetlen kapcsolatot tud teremteni velünk. Annak, hogy ez valóban hiteles-e, három kritériuma van: legyen váratlansága, legyen jelentősége, és be lehessen illeszteni az evangélium tanításába.

Saját tévelygő korszakáról Csókay András elmondta: elhagyta a családját, felhagyott a gyónással, a templomba járással is. Engedett a kísértésnek, nem hitt Isten végtelen irgalmasságában. Orvosként abortuszra, eutanáziára buzdított. Végül azonban ismét elkezdett a lelkiismeretére hallgatni, ki tudta mondani őszinte szívvel: Uram, vétkeztem az ég ellen és teellened. A bűnbánat, a szenvedés, a mély hittel, átéléssel elmondott ima az, ami levisz minket a lélek legmélyére, hogy elkezdhessük élni újra a Jóisten misszióját.

Ismeretes, hogy a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány magyar orvoscsapata – Csókay András, Pataki Gergely és Csapody Marcell vezetésével – nemzetközi figyelmet kiváltó beavatkozással augusztus 1-jén és 2-án, 33 órás műtéttel szétválasztotta a fejüknél összenőtt hároméves bangladesi sziámi ikerpárt, Rabeyát és Rukayát. A rendezvényen levetítettek egy kisfilmet, a műtétről és a szétválasztást követő napokról. Egy rendkívül összeszokott, harmonikusan együtt dolgozó csapatot láttunk, és gyengéd, felemelő pillanatokat, például amikor a szülők vigasztaló szavakat súgnak gyermekeik fülébe, arcukat simogatják. Az idegsebész elmondta: három dolog adott nekik nagy erőt ennek az egészen rendkívüli műtéti beavatkozásnak az elvégzésére: szakmai tudás, az imák során megszülető kreatív ötletek, és ami a legfontosabb, a háttérimák. Óriási erőforrás volt számukra, hogy több százezren imádkoztak értük az egész Kárpát-medencében. Az emberfeletti erőfeszítéssel elvégzett műtét közben többször is úgy nézett ki, hogy elveszítik az ikreket, de az imádság gyógyító ereje mindig előre lendítette őket. Rabeya ma már játszik, énekel – többek között a Tavaszi szél vizet áraszt… kezdetű magyar dalt –, önálló életvitelre képes, míg Rukaya, akinél szövődmények léptek fel, bár megtartja magát ülve, tud nyelni, eszméleténél van, de egyelőre nem tesz eleget az egyszerű felszólításoknak.

Csókay András határozottan állítja: „Az orvos csak kezel, az Isten gyógyít.” A műtéteket nem a maga erejéből, hanem Krisztussal együtt végzi.

Azt, hogy ne a saját, hanem Jézus akaratára figyeljünk, naponta gyakorolni kell. Kilégzésre Jézus, belégzésre Krisztus

– így imádkozni. Alapvetően fontos a szívből való megbocsátás is. Amikor valakire haragszik, élete legnagyobb bűnére gondol, arra, hogy volt időszak, amikor abortuszra buzdított, és ilyenkor kicsinek érzi magát, megbocsát a másiknak. „Ha kinyitjuk a szívünket Jézus felé, megtapasztaljuk az utunkat” – fogalmazott Csókay András.

Az előadáson jelen volt a felesége is, akiről Csókay András elmondta, csodálatos ember, élete szerelme, még középiskolai diákként ismerték meg egymást. Ő mindig kitartott mellette, akkor is, amikor a mérnök végzettségű Csókay András elhatározta, hogy megvalósítja ifjúkori álmát, és orvos lesz. Felesége vállalta az ezzel járó anyagi áldozatot, ő pedig „hálából” szétverte a házasságukat, elhagyta családját, egy másik nőért. Amikor később, megtérését követően visszament hozzá, ő őszintén megbocsátott neki. Marci halála után mély hitével a felesége tartotta össze, vitte előre a családot, mert egyszerűen megélte a cselekvő szeretetet.

Csókay András végül kiemelte: ha elfogadjuk, hogy Jézus az élő Isten Fia, maga a feltámadás, akkor már Isten országában vagyunk, és akkor elfogadjuk azt is, ha elveszítjük nagyon szeretett gyermekünket, házastársunkat, mert minden fájdalmunk ellenére is tudjuk, hogy a létező legjobb helyen vannak: a minket határtalanul szerető Isten kebelén.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír