Családjában a humor tette könnyebbé a mindennapokat – Portréinterjú Erdő Péterrel a közmédiában

Erdő Péter a riporter kérdésére elmondta, születésnapját közösen celebrált misével ünnepelte püspök- és paptestvéreivel az esztergomi bazilikában. Természetesen az évfordulót családi körben is megülték néhány nappal később, kerti partit rendeztek, amelyen fotóalbummal, valamint emlékkönyvvel lepték meg őt.

A Kossuth rádió olyan archív felvételekkel készült a beszélgetésre, amelyekkel Erdő Péter életének fontos szakaszait idézték fel. A Nagyok című műsor egyik korábbi részében például a bíboros a gyerekkoráról mesélt.

„Sose voltam egyedül” – kezdte az archív felvételen. Kevesen tudják, hogy Erdő Péter öt testvérével, köztük ikertestvérével, Pállal együtt nőtt fel. A bíboros elmesélte, hogyan játszottak ikertestvérével és barátjával. „Volt egy fa vízilova, és azzal fejbe vert, és akkor abból probléma volt” – mondta el derűs hangulatban az egyik történetet.

A régi felvételből az is kiderült, hogy a József körúton nőtt fel, zsúfolt lakásban, hiszen a nagyszülők is velük éltek. „Ötvenhat előtt ez azt hiszem, nem volt ritkaság Pesten. A szüleim mindig álmodoztak, hogy meg kell oldani a lakásproblémát, de hát akkor az nem sikerült” – mondta.

Erdő Péter sietve hozzátette, gyerekként nem érezték úgy, hogy az életük rosszabb, mint amilyennek lennie kellene, a szüleik és nagyszüleik pedig szerették őket.

„Kijártunk sétálni mindenféle parkokba, a Múzeumkertbe például, ott egy dróttal voltak körülvéve a virágágyások, meg a pázsit. Ki voltak téve a táblák, akkor még nem tudtuk elolvasni, de az volt ráírva, hogy fűre lépni tilos. Volt csősz, a csősznek volt botja, ami hegyes végű volt, nyilván azzal szedte össze a papírt, szemetet, ilyesmit, aki pedig átlépte a drótot vagy illetéktelenül beszaladt a virágágyásba, azt fenyegette vele. Én mindig megálltam szépen a drót szélén, az ikertestvérem mindig átlépte és berohant, és akkor ment utána a csősz, én pedig élveztem a jelenetet a pálya széléről” – emlékezett vissza.

Erdő Péter a felvétel meghallgatása után elárulta, családjában a humor festette meg az alaptónust, ami könnyebbé tette a mindennapokat.

A Kossuth rádió Egy csepp emberség című műsorából egy 2004-ben rögzített részt is felelevenítettek. A felvételen a bíboros a Szeretethimnuszt mondja el Pál apostol korintusiakhoz írt első leveléből. A szentírási idézetet befejezve hozzáteszi, ez volt a reggeli imája egész gimnazista korában.

Erdő Pétert az augusztus 20-i műsorban a meghatározó olvasmányélményeiről is megkérdezték. Elmondta, volt egy időszaka, amikor falta a filozófiai műveket, de a történelmi írásokat is nagyon szereti. A szépirodalmat illetően a Háború és békét emelte ki. „Azt hiszem, aktuális” – jegyezte meg Tolsztoj regényével kapcsolatban.

A főpásztor azt is elárulta, a kedvenc bibliafordítása a Békés–Dalos-féle. Mint mondta, vannak annál teológiailag pontosabb változatok is, de irodalmilag az a legszebb.

Erdő Péter érseki beiktatására úgy emlékezett vissza, mint ami komoly kihívást jelentett neki, hiszen beszédet kellett írnia az eseményre. „Nyilván nem lehetett egy elbizakodott programbeszéd, azonban mégiscsak valamiképpen fel kellett vázolni azokat a súlypontokat, amiket úgy gondoltam, hogy szükséges megosztani mindenkivel” – magyarázta. Mint mondta, fontos volt, hogy a beszédében a világegyház, Magyarország, valamint a határon túli magyar közösségek életére és az ökumenikus szempontokra is kitérjen.

Az esztergom-budapesti érsek elmesélte, hogy egy püspöki konferencia szünetében értesült érseki kinevezéséről a pápai nunciustól. „A folyosón félrehívott, azt mondta, »a Szentatya kinevezte magát esztergom-budapesti érsekké. Elfogadja?«. Mondom, »igen, de nagyon csodálkozom«. Azt válaszolta, hogy »én is«” – emlékezett vissza.

Inkább az ünnepeket szereti vagy az átlag hétköznapok dolgos embere? – érdeklődött a riporter a műsorban, amire Erdő Péter úgy felelt: „Számomra az ünnepek a legmunkásabb pillanatai az évnek, hiszen ilyenkor liturgiában is és közösségi kapcsolatokban is csúcson kell lenni. De ez jó dolog, mert az egyházi évnek megvan a maga logikája, és a keresztény misztériumba ezek az ünnepek vezetnek be minket.”

A bíborost kérdezték a tavalyi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) utóhatásairól is. Az eseményt Erdő Péter nagy sikerként értékelte. Mint mondta, sokan máig kérik tőlük, hogy küldjék el az eseménysorozat hivatalos emlékalbumát, néhány napja pedig, amikor Ausztriában járt, nagy örömmel emlegették neki a budapesti eucharisztikus kongresszust.

A műsor végén lejátszották Erdő Péternek Beethoven 5. (c-moll, Sors) szimfóniájának egy részletét. A műsorvezető megkérdezte az érsektől, tudja-e, hogy miért. „Talán egyszer említettem azt, hogy édesanyám, amikor megtudta, hogy rákos, és nem nagyon lehet már gyógyítani, akkor nagyon sokszor meghallgatta ezt. Azt hiszem, hogy neki egyfajta meditációt, egyfajta elmélyülést is jelentett. Egyébként rendkívül nagy hittel viselte a betegségét, és nagyon nagy emberi erővel, úgyhogy lehet, hogy ő a zenében is erőforrást talált” – mondta.

„Mi, katolikusok úgy tartjuk, hisszük és valljuk, hogy az ember örök életre születik. Tehát a szülők a gyerekeknek nemcsak egy földi életet ajándékoznak, hanem az örök boldogság lehetőségét is. Úgy mondják ezt, hogy a szülők új polgárokat nevelnek a mennyország számára. Ezt az én szüleim komolyan vették, ők ebben valóban hittek, és azt hiszem, hogy ez nagyon sok mindenben meghatározta a döntéseiket” – fogalmazta meg Erdő Péter azzal kapcsolatban, miért hálás a szüleinek.

A bíboros elmesélte, hetvenedik születésnapján hálával telve kilátogatott szülei sírjához, hogy köszönetet mondjon nekik, és imádkozzon értük.

Forrás: Híradó.hu

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír