Palánki Ferenc püspök a menekültek megsegítéséről: Ez a nagyböjt így lesz kegyelmi idő

A főpásztor és a püspöki irodaigazgató a helyszínen találkozott és egyeztetett a fogadóállomáson folyó feladatokról Csordás Gábor atyával, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatójával; Árvai Ferenc atyával, az Egri Főegyházmegye karitászigazgatójával, illetve Zagyva Richárddal, a Katolikus Karitász igazgatóhelyettesével.

A püspök látogatása során beszélgetett a családokkal, érdeklődött helyzetükről, további terveikről, felajánlva az egyházmegye és a karitász további segítségét, valamint interjúkat adott az éppen odaérkező országos tévécsatornák (TV2, Duna TV, M1) stábjainak. Palánki Ferenc a helyszínen a debreceni Öröm-hír sajtóiroda kérdéseire is válaszolt.

– Magyarország – és ezen belül a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye – keleti határával szomszédos Ukrajnában tört ki a háború, az országba az egyházmegye határain keresztül érkeznek a háború elől menekülő családok. Hazánk szervezettől, településtől függetlenül egyként mozdult meg a menekültek megsegítésére. Szomszédként az egyházmegye érez-e nagyobb felelősséget a segítségadásban?

– Akik messzebb vannak, azok az adományaikat gyűjtik és juttatják el hozzánk, és elsősorban a mi felelősségünk, hogy ezek a megfelelő helyre kerüljenek. A szeretetszolgálatok a helyi önkormányzatokkal karöltve biztosítanak melegedőlehetőségeket, a lakosság is aktívan részt vesz az önkéntes munkában. A karitatív szervezetek bázisokat állítottak fel már a háború negyedik napján, így szervezett segítségadásról beszélhetünk, a folyamatosan érkező menekülteknek igyekszünk mindenben segíteni.

A leggyakrabban előforduló kérdés, a „Miben segíthetek?” a szeretet megnyilvánulása. Gyakran hangoztatom Szent Pál szavait, hogy „a hit a szeretet által tevékeny” (Gal 5,6).

A segítségnyújtásban ezt a szeretetet tudjuk megélni, amely nem lehetőségünk, hanem kötelességünk. Jézus megparancsolta a szeretetet, és ezért kötelességünk jót tenni. Most, ebben a nehéz helyzetben megmutathatjuk, hogy kik is vagyunk igazán.

A mi egyházmegyénk szomszédjában vannak a kárpátaljai magyarlakta területek, és bízunk benne, hogy a háború nem fog átterjedni Magyarországra; de annak hatása már átterjedt, hiszen eddig több mint százezer menekült érkezett hazánkba határainkon keresztül. Akik bekopogtatnak hozzánk, akár mint szomszédjukhoz – de az országban bárhol –, jósággal, szeretettel találkoznak. Munkatársaink, önkénteseink amennyire tudják, igyekeznek enyhíteni a fájdalmukat.

Beszélgettem egy Kijevből érkező családdal, az édesapa programozó matematikus, és egyedül neveli a két gyermekét. Azt mondta, hogy ők már nem térnek vissza Ukrajnába. Már olyan fájdalmat hordoz a szívében, ami miatt ott nem tudja folytatni az életét, új életet akar kezdeni a gyermekeivel. Ez valahol természetes, ugyanakkor nagyon fájdalmas döntés is.

Nekünk mindent meg kell tennünk, hogy valamelyest enyhítsük ezt a fájdalmat az ő életükben is, hogy ebben a helyzetükben is találkozzanak az emberi jósággal, amely tulajdonképpen Isten jósága.

– Az egyházmegye hogyan segít?

– Sok helyen vannak már most is közösségi terek, plébániák, ahol befogadtunk menekülteket, a plébánosok folyamatosan tájékoztatnak erről, és ha szükséges, a lelkigyakorlatos házainkat is felajánljuk. Jánkmajtison, Nyírbátorban már vannak családok, de Borbányán és Nyírszőlősön is biztosítunk erre lehetőséget.

A kialakult háborús helyzetre tekintettel továbbra is bátorítjuk a híveket a testvéri szeretet konkrét gyakorlására. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szociális keretéből eddig ötmillió forintot fordítottunk a menekültek megsegítésére, az egyházmegyei karitászon keresztül szerezzük be ehhez a legfontosabb eszközöket.  

– Vannak-e további tervek erre vonatkozóan?

– Ez tervezhetetlen. Imádkozunk a békéért, hogy minél hamarabb megszűnjön a háború, és azután fogunk szembesülni azzal, hogy hogyan gondolkodnak az emberek, itt maradnak-e, vagy visszatérnek otthonaikba. Akik itt maradnak, azokkal is kell majd törődnünk.

– Püspök atyára hogyan hatott itt, a barabási bázison megtapasztalt állapot?

– Mindig, minden helyzetben Jézus szeretetével kell szeretnünk, Jézus gondolataival gondolkodnunk, az Ő szemével néznünk. Látva a menekült családokat, eszembe jutott az evangéliumi mondat: „Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyanok voltak, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázottak és kimerültek.” (Mt 9,36)

Azzal a mélységes szeretettel kell fordulnunk ezekhez a családokhoz, amellyel Jézus szeret minket. A karitász munkatársai napok óta kint vannak, sátorban alszanak, megdöbbentő hűséggel, kitartással áldozatot hoznak másokért, és ez az áldozat is a szeretet megnyilvánulása.

– Azok az emberek, akik találkoznak a menekült családokkal, szervezik az életüket, látják szenvedésüket, vagy akik adományaikon keresztül gyakorolják ezt a tevékeny szeretetet, mint cirenei Simon egy rövid szakaszon viszik terheiket, keresztjeiket. Minden megváltozott bennünk is, más lett a dolgok prioritása. Az idei nagyböjti idő is más lesz. Mit jelenthet ez számunkra?

– Az utóbbi években már más volt a nagyböjt, mint azelőtt. Két évig a Covid-járvány, most a háború határozza meg ezt az időszakot. Az ember ezekben a helyzetekben természetes módon Isten felé fordul. Azt hiszem, hogy nekünk ez a nagyböjti időszak így lesz kegyelmi idő. Ha átgondoljuk, hogy milyen áldozatot tudunk hozni, milyen jót tudunk tenni másokkal, és ezáltal hogyan tudjuk megújítani istenkapcsolatunkat, akkor tulajdonképpen ez az időszak lelki megújulást fog jelenteni.

A hamvazószerdai evangéliumban olvassuk (Mt 6,1–6), hogy Jézus a hegyi beszédben az alamizsnáról, imádságról, böjtről tanít. Az alamizsna az embertársainkkal, az imádság az Istennel, a böjt pedig az önmagunkkal való kapcsolatot segíti, rendezi. Ez mind-mind lehetőség számunkra, és most ebben az évben egy új, sajátos helyzetben kell ezt megvalósítanunk. Nagyon kell imádkoznunk a Jóistenhez, hogy megálljuk a helyünket keresztényként, hívő emberként. Ne fáradjunk bele a jó cselekedetekbe, hangsúlyozta Ferenc pápa is nagyböjti üzenetében.

– Ferenc pápa felhívására hamvazószerdán imáinkat, böjtölésünket a békéért ajánlottuk fel. Hogyan kell jól böjtölni?

– Érdekes lelki tapasztalat az, hogy az ember általában tiltakozik minden áldozathozatal ellen. Ha például elhatározom, hogy böjtölök, valamiről lemondok, akkor rögtön ott van a kísértés, hogy ez nem bűn, ezt megteheted, megeheted, ne mondj le róla, mások is így tesznek. Amikor azonban valóban elkezdjük a böjtöt, meghozzuk az áldozatot, akkor megtapasztaljuk, hogy nem is olyan nehéz, hiszen a döntésem végrehajtásához kapok kegyelmi segítséget. A tudatosan másokért hozott áldozathoz, böjthöz még öröm is társul, és így a nagyböjtben nem a böjtön lesz a hangsúly, hanem a szereteten.

Forrás: Kovács Ágnes/Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír