A mély hitű, sziklaszilárd jellemű Steiner Fülöp püspökre emlékeztek Székesfehérváron

Az emlékülésen Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök idézte fel püspökelődje utolsó napjait, méltatva főpásztori működését, amely túlmutatott az egyházmegye keretein. Majd Mózessy Gergely történész, püspöki levéltáros Steiner Fülöp emlékezete címmel tartott előadást, amelyet Rada János egyetemi adjunktus kötetbemutatója követett.

Spányi Antal püspök az emlékülésen felidézte a Székesfehérvári Egyházmegye 13. püspöke halálának körülményeit. Steiner Fülöp alig múlt 61 esztendős, amikor 1900. augusztus 6-án, a tési püspöki kastélyba visszavonulva, de intenzív munkával töltött nyaralása alatt agyvérzés érte. Agóniája több napig tartott, amelynek során volt alkalma felkészülni az elkerülhetetlenre. Többször gyónt, bocsánatot kért mindenkitől, végrendelkezett. Állapotáról Rómát is tájékoztatták. XIII. Leó pápa áldását Rampolla bíboros táviratiban tolmácsolta a haldokló püspök számára. Utolsó szava az ezt fogadó „Köszönöm” volt, majd augusztus 11-én elhunyt.

„Steiner Fülöp kétségkívül olyan főpásztor volt, akinek működése – elsősorban politikai aktivitása egy rendkívül nehéz korban – túlmutatott az egyházmegye keretein. Ezért öröm számunkra, hogy megemlékezésünket egybeköthetjük egy könyvbemutatóval. Egy olyan kötetével, ami segít kontextusba helyezni Steiner életművét. A Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport gondozásában – német nyelvű és digitális előzmények után – magyarul is, papíralapon is hozzáférhetővé vált lexikon a tágabban értelmezett korszak püspökeinek életrajzait tartalmazza” – emelte ki beszédében Spányi Antal. Majd felhívta a figyelmet, hogy nem volt könnyű korszak az a „hosszú” évszázad, amivel a kötet foglalkozik. A kor püspökeinek a legnagyobb dilemmát általában az okozta, hogy miképp lehetnek hűek egyszerre a trónhoz és az oltárhoz, ha azok egymásnak feszülnek. A világi hatalom és az egyházi felsőbbség gyakran akart mást. És meglehetősen nehéz feladat volt jól cselekedni és hitelesen mutatni utat ennek zűrzavarában.

Mózessy Gergely püspöki levéltáros, egyháztörténész Steiner Fülöp emlékezete címmel tartott előadásában bemutatta a püspök életútját, kiemelte érdemeit az épített kulturális örökség védelmében, valamint hangsúlyozta nagyfokú szociális érzékenységét. Rámutatott méltatlanul feledésbe merült szellemi örökségeire is. Mint elmondta, személyében egy olyan főpásztorra emlékezünk, akit ugyan ma is szoktunk emlegetni, de akivel szemben mégis valamiféle adóssága van az utókornak, mert alakját tévedések és alapvető félreértések is övezik, utódai pedig kissé elhomályosították érdemeit – holott munkássága az ő működésük sikerének is alapja, talán záloga is volt. „Két dolog van, amit munkásságából szeretnék kiemelni – mert méltatlanul keveset szólunk róla. Az egyik az, hogy

Steiner Fülöp püspöksége sok tekintetben »megágyazott« az egyházmegyében az általunk nagyra becsült és gyakran emlegetett Prohászka Ottokár munkásságának. Szociális érzéke figyelemre méltó volt – ha nem is legendás, mint Prohászkáé.

A kor legégetőbb belső, egyházi kérdéseiben (papnevelésben, szónoklattanban) nagyon hasonló elveket vallottak. A fehérvári szeminárium például Steiner püspöksége alatt, 1894-ben tért vissza a skolasztikus filozófia oktatásához. Nem nehéz a püspök rosszallását feltételezni az erősen megkésve, de végre bekövetkező váltás mögött. Megkésett volt, hiszen XIII. Leó pápa 1878-tól sürgette. Markánsabb és szembetűnőbb, mennyire egy platformon állt Steiner és Prohászka, ha az egyházi érdekek társadalmi megjelenítéséről, közéletiségről, politizálásról volt szó. Ennek eszközeiben: a sajtó- és az egyesületi élet pártolásában mindketten egyaránt XIII. Leó útmutatásaira figyeltek, azt követték” – fogalmazott a történész.

Mózessy Gergely arról is szólt, hogy Steiner Fülöp munkássága a városban éppen zajló Királyi Napokhoz is kapcsolható.

A püspök ugyanis felismerte, hogy székvárosának Szent István királyhoz való kötődése milyen lelkipásztori lehetőségeket rejt.

Renováltatta a szent tiszteletére emelt székesegyházat. Foglalkoztatta az a gondolat, hogy újjá lehetne-e építeni az egykori koronázótemplomot, csendesen felmérte, milyen notabilitásokat lehetne megnyerni az ügynek. Foglalkoztatta a bazilikában őrzött Szent István-koponyaereklye története is. Az azzal kapcsolatos dalmáciai, bécsi és pozsonyi iratokat másolatban begyűjtette. Ezeket néhány éve – Siptár Dániel értő fordításában – a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum közreadta. Az ereklyetartó számára ifj. Storno Ferenccel körmeneti hordozásra alkalmas baldachinos építményt készíttetett, 1896-ban pedig XIII. Leó pápától speciális búcsúengedélyt szerzett az ereklyét felkeresőknek. A zarándoklatokról való sajtóbeszámolókkal öregbítette a város hírnevét. A közölt adatok azt mutatják, hogy ekkor elsősorban még csak egyházmegyei szinten tudta újra zarándokhellyé, utazások célpontjává tenni Székesfehérvárt. 1900 augusztusának közepére nagyszabású Szent István-ünnepségeket tervezett Székesfehérvárra. A püspök halála azonban ezt meghiúsította.

Az emlékülésen Rada János történész, egyetemi adjunktus mutatta be a Magyarország egyházmegyéi és püspökei (1804–1918) című intézménytörténeti és életrajzi lexikont, amely Szirtes Zsófia,Tusor Péter és Rupert Klieber szerkesztésében jelent meg. Mint elmondta, 2020-ban egy, a „hosszú” 19. századbeli Magyar Királyság megyéspüspökeinek újólag megírt, korszerű életrajzait közlő, igazán monumentálisnak mondható, komplex kiadvány látott napvilágot, a nívós berlini szakkönyvkiadó, a Duncker & Hublot gondozásában; ez hosszú éveken átívelő és széles körű nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló kutatások eredményeit örökíti meg.

A német nyelvű lexikon az első elkészült kötete annak a dinamikus vállalkozásnak, amelynek célja, hogy egységes, korszerű módszertani elveknek megfelelően összeállítva, egyúttal újonnan végzett, részben vatikáni alapkutatások, forrásfeltárások eredményeit is felhasználva tegye közzé a néhai Habsburg államalakulat püspökeinek intézménytörténeti és életrajzi enciklopédiáját.

„A lexikon egészére pillantva elmondható, hogy már a német nyelvű kötet fogadtatása is pozitív volt. A 2020-as kiadvány nemzetközi, főleg német nyelvű recenziói rendre kiemelték az új enciklopédia úttörő jelentőségét, és magyar viszonylatban is megállapítható, hogy a grandiózus vállalkozás igazi mérföldkövet jelent a hazai egyháztörténet-írásban, különösen figyelembe véve, hogy a 19. századot feldolgozó kötetet újabb, más évszázadok főpapjait bemutató kiadványok fogják követni. Magam őszintén hiszem, hogy

a szakmának a specifikus, résztémákat feldolgozó tanulmányok, tudományos mélyfúrások mellett mindig is szüksége lesz jól megírt, korszerű összefoglalókra, szakmailag megbízható kézikönyvekre.

A jelen kiadvány pedig éppen ezt kínálja. (…) Megkockáztatom, hogy a püspöklexikon a következő évek-évtizedek egyik, ha nem a leggyakrabban hivatkozott munkája lesz a 19. század hazai egyháztörténetével foglalkozó szakirodalomban” – hangzott el a méltatásban.

Az emlékülés utolsó felszólalója Tusor Péter történész, filológus volt, aki a kötet magyar kiadását fogta össze, és társszerkesztőként is közreműködött. Megköszönte a 948 oldalas kiadvány 41 szerzőjének és munkatársának, hogy 18 magyarországi egyházmegye összesen 123 főpásztorának, valamint a pannonhalmi területi apátság hét elöljárójának, főapátjának életrajzait a legkorszerűbb módon feldolgozták.

*

Az emlékülést követően a székesegyházban Spányi Antal püspök felidézte Steiner Fülöp emlékét mint a tanár és spirituális elöljárót, a kiváló szónokot, a nagy műveltségű embert, akinek gondja volt papjaira, egyházmegyéjére, a nép hitéletének elmélyítésére, a jótékonykodásra, aki kiváló szervező és építő ember volt. De benne volt a kor egyházpolitikai küzdelmeiben úgy, hogy a katolikus álláspontot mindig markánsan képviselte. „Hitte, hogy a katolikus szellemiségnek a politikai életben is jelen kell lennie. S ezt előmozdítandó, a székesfehérvári katolikus nagygyűlésen 1894. november 19-én mondták ki a Néppárt megszervezését, amely valójában kulcskérdéssé vált. A vidéki lapokhoz képest magas színvonalú Fejér Megyei Naplót a Néppárt fórumává tette. Ennek szellemi irányítója és vezetője ő maga volt.

A kormány ellene dolgozott, de a Szentatya, XIII. Leó pápa értékelte tevékenységét, korszerű nézeteit, pártolta harcias fellépéseit és bátorította őt”

– hangzott el a beszédben.

A szentmise zárásaként a székesegyház altemplomában a főpásztor vezetésével Steiner Fülöp sírjánál imádkoztak a püspök lelki üdvéért.

„Tua luce dirige”, vagyis „A Te világosságod vezessen” – szólt Steiner Fülöp püspök jelmondata, aki megingathatatlan hittel, és ellenségei szerint is sziklaszilárd jellemmel vezette egyházmegyéjét.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Varga Mátyás

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír