Az elengedettektől a megtartottakig – Az ÁGOTA-táborban jártunk

A Tass-Alsószenttamás határában található ÁGOTA-falva ifjúsági, szabadidős, kulturális, képzési és lelkiségi központ. Itt tartják az ÁGOTA-tábort, az Állami Gondoskodásban Élő Fiatalok Országos Találkozóját több mint ezer résztvevővel. Az ország minden részéből érkeztek állami gondoskodásban élő, 7–18 év közötti gyermekek, fiatalok.

Óriási csapat foglalkozik velük: gyermekvédelmi szakemberek, pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások mellett autentikus segítők, önkéntesek, KÁSZPEM-trénerek – az utóbbiak a Kothencz-féle ÁGOTA Szenzitív Pedagogikoterápiás Módszer (KÁSZPEM) elnevezésű specifikus pedagógia gyakorlói, az önkéntesek pedig a tábor előtt kapott felkészítés alapján foglalkoznak a gyermekekkel.

A tábor legalapvetőbb célja, hogy „megerősödött mentális állapottal, életigenléssel, reményteli jövőképpel” bocsáthassák útra a gyermekeket.

2020-ban már jártunk itt, a munkálatok kezdetén. Puszta volt, most oázis. A hét hektár kizöldült, beépült, többek között szállásépület létesült, ahol a kisebb gyermekek és a lányok egy része lakik a tábor idején. A fák, cserjék sűrűjében, árnyékkal védve áll több száz sátor, ezekben a nagyobb fiúk pihennek. Mindemellett sportpályák, játszóterek, két nagy rendezvénysátor teszi kiválóan alkalmassá a területet a tábori programok számára.

ÁGOTA-falva központját különösen igényesen alakították ki. „Itt van a szakrális terünk, a templomunk, egy elcsendesedésre kiválóan alkalmas rekreációs díszkert. Van továbbá közösségi tér, nagy filagória, társalgósátor” – mutatja meg a területet Kothencz János, az ÁGOTA Közösség vezetője.

A szentmise után vagyunk, sorra haladunk el beszélgető csoportok mellett. Most dolgozzák fel a hallottakat. A homíliát Podmaniczki Imre atya mondta. A korábbi izsáki plébános gyermekkora óta ismeri és támogatja Kothencz Jánost. 1996-ban helyet adott falujában az első tábornak. Azóta minden évben mutat be az ÁGOTA-táborban szentmisét.

Idén arról beszélt a gyerekeknek, ne féljenek segítséget kérni, ha gondjuk van, mert a problémát elásni, letagadni a legrosszabb. Akkor is jobb feltárni, ha szégyen, ha fáj, ha sebeket szakít fel. Arra biztatta őket, ne féljenek kérni. A jerikói vak példáján keresztül hívja fel a figyelmüket: ha kérnek, van, aki segít, aki vezet, aki mellettük van; a felnőttek világa segítőleg is tud állni mögöttük.

Kothencz János rámutatott: „Ezek a gyermekek a felnőttekben veszítették el a bizalmukat. Volt egy anya, egy apa, aki elhanyagolta, nem gondozta, nem törődött velük, gyakran bántalmazta is őket. A szülők elengedték a gyermekeiket. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy a személyiség szelíd utóérlelésével, a nehéz életeseményeikhez óvatosan hozzányúlva elgondolkodtassuk őket arról, hogy bár sokat veszítettek, de ez nem jelenti azt, hogy ők eleve el lennének rendelve egy rossz vagy rosszabb sorsra, hátrányra. Ezt a nagyon nehéz sorsterhet, az ezzel együtt járó rögös utat tisztességesen, normálisan is meg lehet élni, le lehet küzdeni az akadályokat.” Kothencz János ezért tartja fontosnak azoknak az autentikus segítőknek a jelenlétét a táborban, akik maguk is állami gondoskodásban nevelkedtek: életútjuk példát mutat a gyermekeknek.

A táborban a felnőttek mindig elérhetők a gyermekek számára, akik figyelemmel fordulnak feléjük; azt remélik, a gyermekek megajándékozzák őket bizalmukkal. „Nem lehet elvárni, hogy ha mi itt bedobjuk az erőfeszítéseink százasát a gépbe, akkor automatikusan jön az eredmény. Meg kell őket nyerni, hogy közel engedjék magukhoz a jó szándékot. Ahhoz is kell a kegyelem, hogy meglássuk a másikban a jót” – magyarázza a tábor megálmodója.

Jézus magatartásában nemcsak az volt a nagyszerű, hogy megváltott minket, hanem az, hogy befogadhatóvá tette, amit képviselt. „Itt kiszeretik, kisimogatják a gyermekekből, hogy megnyíljanak” – fogalmazott Podmaniczki Imre atya.

A csoportbeszélgetések a tábori program gerincét képezik. Felépítésüket a KÁSZPEM határozza meg. A témák között van a gyermekek kapcsolatrendszere, élettörténete, nehéz életeseményei, a kiszolgáltatottsághoz való viszonyuk, az önrendelkezésük, a normáik, értékeik, a teljesítményhez való viszonyuk és a jövőképük.

A feldolgozást képzett terapeuták biztosítják, és nagyon fontos az autentikus segítők jelenléte. „Mintát adnak, a gyermekek felbátorodnak, és tanulgatják, hogyan reflektáljanak és beszéljenek érzéseikről. Ezért nagyon megküzdünk. Tanítani kell őket, hogy megfogalmazzák érzéseiket. Nagyon nehéz nekik, elfedik, eltakarják, saját maguk sem akarják látni ezeket” – mondja Kothencz János.

A tábori programstruktúrában váltakoznak és kiegészítik egymást a terápiás foglalkozások és az azokhoz kapcsolódó közösségi és a szabadidős programok. „A programokkal olyan öntapasztalatot akarunk előidézni, ami reményre ébreszt, megerősít, ami által a gyermek azt érzi át – függetlenül attól, mit állított róla a világ, milyen sztereotípiák veszik őt körül –, hogy ő feltétel nélkül elfogadható és szeretett” – írja le Kothencz János a szemléletüket.

A tábor másik fontos ereje a közösség. „Az egymásra találásban megjelenik a sorsközösség, ez megerősíti a gyermeket abban, hogy nincs egyedül a bajban” – mondja, majd újra hangsúlyozza az autentikusok példáját. Sorolja is a neveket, akikből szociális munkás, tanár, orvos, rendőr lett.

A tábor lényege az élmény, ezt a számos jól bevált program biztosítja. Százak vettek részt a Toldi-versenyen, a Ki mit tud?-on, a szépség- és sportversenyeken, a romaesten. „Ezeken mindenki nyer. Egy csoda látni, ahogyan egymást ünneplik, és ez gyógyít, kimondatlanul támogatja az élményprogram azt, amit a csoportokban próbálunk közvetíteni.”

Vedd észre, egyedi, megismételhetetlen csodája vagy a Teremtőnek. Minden előítélet, negatív és túlzó általánosítás, ezer teher ellenére és dacára te egy csoda vagy” – ez az ÁGOTA hitvallása.

Rá tudnak mutatni arra, hogy számtalan kapaszkodási lehetőség van, mindenki kapott talentumot, amelyek így együtt, némi segítséggel, jó emberek jó szándékával igenis kikerekíthetik, kiteljesíthetik az életet. „Csak azt tesszük, amit magunknak, a saját gyermekeinknek kívánnánk” – mondja Kothencz János.

Szóba kerül a gyermekvédelmi szakellátás ügye. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató számára fontos cél a magyarországi szemlélet formálása, ezért szerveznek szabadegyetemet, konferenciákat, szakmai napokat.

Kothencz János 30 éve töretlenül hangsúlyozza, hogy a felügyeleti, szolgáltatói típusú attitűdöt fel kell váltania a törődő, nevelő attitűdnek. Rámutat az értéksemlegesség problémájára: ha nem orientálunk, nem mutatunk utat. „Ne csak funkcionális gyermekvédelmi gyakorlatot folytassunk, ami ma jellemzi a gyermekvédelmi szakellátást, hanem ez legyen értékalapú. A gyermekeknek szükségük van arra, hogy megjelenjen az életükben egy perspektíva. Ezt maguktól nem találják meg. Tenni kell melléjük egy karót, amire támaszkodhatnak. Kell a keresztény értékrend, ebben fejeződik ki leginkább az egyetemes emberi jó és a jóra való törekvés, és nincs hitelesebb útmutató, mint maga a jézusi magatartás.”

A közelmúlt eseményeire is reflektál: „A kormány számos pozitív intézkedése ellenére a gyermekvédelemben dolgozók témája a választási évhez közeledve pártérdekekké silányodott. A politikának ki kellene vonulnia a gyermekvédelemből. A jogalkotói magatartásnak elsődlegesen azt kellene kérdeznie, miben segíthet. Napjainkban 8 millió állampolgár tartja magát szakértőnek, és formál meggondolatlanul véleményt a gyermekvédelemről. Különböző politikai érdekek mentén adok-kapok folyik. Ez méltatlan magához a gyermekhez. A gyermek nem lehet politikai eszköz, és nem lehet a gyermekek ügyét politikai érdekek mentén felhasználni. A gyermek méltósága, élete mindenekfelett áll. Aki segíteni akar, álljon bele, élje meg a gyermekek helyzetét, vigye a gyermekek terhét a vállán. Ezért meg kell becsülni azokat, akik ezt megteszik” – magyarázza Kothencz János.

Véleménye szerint semmi nem ártott annyit a gyermekvédelemnek az elmúlt 30 évben, mint az utóbbi másfél év. „Lenézettek a kollégák. Aki bűnt követ el, kapja meg a büntetését. De nem vetülhet rá 13 ezer szakdolgozóra, amit ők tettek. A társadalmi előítéletesség ránehezedett napjainkban a gyermekvédelemben dolgozókra, ez drámai állapotokat öltött. Ezért van hiány gyermekfelügyelőből, nevelőszülőből. A politikának emelnie kell a gyermekvédelmet, szavatolni a gyermek méltóságát, és nem felhasználni ahhoz, hogy bárkit is üssön vele. Köszönet és hála azoknak, akik kitartanak, hűségük, elkötelezettségük példa. Aki jót akar tenni ezekkel a gyermekekkel, azt kérdezze meg, miben segíthet. Véleményt csak úgy formáljon, ha tisztes mennyiségű időt élt meg a gyermekek között.

A gyermekvédelem igazsága a gyermek szájából hangzik el, és a gyermekeket nagyon nem érdekli, hogy melyik politikai tábor kedveli. Őt egyvalami érdekli:

Tartozom-e valakihez? Szeretnek-e engem? Megvan-e mindaz, ami nekem fontos a felcseperedésem során, a hétköznapjaimhoz? Van-e jövőm, reményem? És lesz-e vagy lehet-e családom?

Ezekre a kérdésekre azok tudnak választ adni, akik a gyermekvédelemben dolgoznak, és nem a politikai szektor.”

Fotó: Bergics Balázs, Buza Virág, Gémes Sándor, Láng Péter, Paragi Dénes, Sándor Judit, Sepsi Botond, Szatló Gábor

Trauttwein Éva/Magyar Kurír