Békezarándoklatot tartottak a bodajki Mária-kegyhelyen

A székesfehérvári egyházmegyei zarándokokhoz csatlakoztak az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye zarándokai Pomázról, Csobánkáról, Budapest-Angyalföldről és Külsőangyalföldről; Mórocz Tamás bodajki plébános a 133. zsoltár szavaival köszöntötte őket: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!”

A kegyhely plébánosa megköszönte Spányi Antal főpásztornak, hogy összegyűjtötte és közös imádságra hívta Isten népét a békéért.

Az Úrhoz fordulunk, mert úgy érezzük, hogy itt az ideje együtt, egységben könyörögni a világ békéjéért. Még el sem múlt a járvány, és újabb baj érkezett, amit emberek okoztak egymásnak – kezdte beszédét Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök. Hozzátette: a háborút befejezni mindig nehezebb, mint megnyerni. Nem fegyvert és katonát kell küldeni egy helyzet megoldására, hanem békét kell teremteni minden lehetséges eszközzel. A fegyver nem a békesség eszköze.

A főpásztor beszélt a menekülök hatalmas tömegéről, azokról, akik megértésre, segítségre szorulnak, és akiket a kormány és az Egyház a segélyszervezetein keresztül támogat. Megemlítette a katolikus iskolások adománygyűjtését, amellyel örömet akarnak szerezni sok bajban lévő, menekült gyermeknek.

Ami összehívott minket ide, Bodajkra, a Mindenkor Segítő Szűz ezredéves kegyhelyére, az az imádság a békéért, hiszen az igazak imája kedves az Isten előtt. Imádkozunk, hogy a gonosz pusztító ereje helyett a Béke Istene uralkodjék a világban – fogalmazott a püspök. – Jézus azt mondta, nem úgy hozza el békéjét, ahogy a világ adja. Az Úr békéje a szeretet országa, Isten törvényének érvényesülése, a Lélek ajándéka. Ez a béke türelmes, nagyvonalú, a kinyilatkoztatáson alapul, és nem önző érdekeken. Az így kapott és befogadott béke az üdvösség útját építi a lelkünkbe. Ez olyan belső béke, amelyet nem tud a világ elvenni. Mert akinek ez lakik a lelkében, az mindent eltűr, mindent elvisel, és nem engedi, hogy bármi a világ hatalmasságaitól hasson rá.

Ma a háború híreire irányul minden figyelmünk, és szeretnénk, ha mihamarabb vége lenne ennek a szörnyű helyzetnek, de a béke a szívünkben kezdődik, a családjainkban és a nemzetünkben. Az imádság hathatós eszköz arra, hogy béke legyen ne csak bennünk, hanem a népek között, az egész világban – hangsúlyozta a főpásztor. Majd arról is beszélt, hogy a vértanúk és az imádkozó emberek békéje Isten ajándéka. Velük együtt hinnünk kell az imádság erejében, mert az igaz ember imádsága sok rosszat képes megszüntetni, jobbá tenni. „Békét kérünk az Úrtól, hogy mentsen meg a háború borzalmaitól és hozzon áldást életünkre. Be kell fogadnunk a békét a lelkünkbe, hogy béke legyen a családjainkban, hogy örömünket mások örömében találjuk meg. És örülnünk kell Isten dicsőségének az életünkben, együtt örülni az Egyházzal, a szentekkel.”

Spányi Antal végül a családi élet jelentőségéről szólt, amelyben az öröm mellett az egységet kell mélyen megélnünk. „Az imádság elsimítja az ellentéteket, a szívből jövő szeretet megújítja az egymás mellett való elköteleződést. A közös ima békéje erősíti a család életét a nehézségekben is. Ha béke van a szívünkben, akkor felelősen gondolkodunk, a nemzet nagy családjának békéjéért is. Ne engedjünk a manipulációnak, ami a társadalmi csoportokat, közösségeket egymás ellen hangolja, amely egymás ellen fordítja az embereket. Látjuk, amikor a történelem során egységes volt a nemzetünk, akkor fejlődött és erősödött igazán és tudta megvédeni magát az ellenségtől. Amikor letértünk az egység útjáról, az mindig nemzeti tragédiát, szenvedést hozott. A mi utunkat Szent István jelölte ki, amikor családjával ezen a szent helyen imádkozott a nemzetért. Hazánk legjobbjai is mindig hittel érezhették a Magyarok Nagyasszonya oltalmát.”

A püspök a Szűzanya békéjét hozta példaként, amely az Istenre figyelő csendből táplálkozott, és amely átjárta a názáreti otthont. „Mária elfogadta Isten akaratát, bízott benne akkor is, amikor a Golgotára követte Fiát, de pünkösdkor is, amikor a Szentlélek egészen betöltötte. Az ima és a hála csöndje uralkodott a Szent Család otthonában, és ezt a békét és áldást kérjük a mi családunkba, a mi életünkbe is. Ha béke lesz lelkünkben, akárhová is vezet a sorsunk, Isten áldásában éljük meg a problémákat, a nehézségeket. Az Úr békéje a szív békéje, ami békességet hoz mindannyiunknak, a nemzetünknek és a világnak.”

A szentmise végén ünnepélyesen kihelyezték az Oltáriszentséget, majd a főpásztor imájában hálát adott a bennünk élő békevágyért. Imádkozott, hogy a szeretet uralkodjék a világban, amely megszünteti a meg nem értést, a bizalmatlanságot, és összefogja a nemzeteket.

„Nyisd meg szemünket, hogy mindannyian együtt akarjuk a békét, hogy mindenki meglássa, mennyien gyötrődnek, halnak meg értelmetlenül a békétlenség miatt. Jöjj el minden nemzethez, és hozd el a Te igazságodat, hogy visszhangozza az egész Föld a Te dicséretedet!” – hangzott el az imádságban.

A zarándoklat az adoráció után ünnepélyes körmenettel folytatódott a zarándokudvaron. A szentséggel a kegytemplomba érve a bodajki Szent Szűz kegyképe előtt imádkozott a székesfehérvári megyéspüspök a háború megszűnéséért.

Máriával együtt kérünk, Istenünk, szólj a népek sorsáért a felelős vezetőkhöz, Lelked által adj ösztönzést új megoldásokra és párbeszédre a nemzetek között. Add meg korunknak a béke napjait, add nekünk a Te békédet!”

Az adoráció a litániával zárult.

A zarándoklat a Kálvárián folytatódott, Spányi Antal megyéspüspök vezetésével, Ugrits Tamás pasztorális helynök, a világ békéjéért szóló imádságaival.

A keresztút állomásait a háborútól, a széthúzástól szenvedő emberekért, családokért és gyermekekért ajánlották fel.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír