Egy éve volt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – Emlékezzünk együtt! (8., zárónap)

Hazai – 2022. szeptember 12., hétfő | 12:50

Az eredetileg 2020 szeptemberére tervezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK) a koronavírus-járvány miatt el kellett halasztani egy évvel. Így Budapest végül 2021. szeptember 5. és 12. között adott helyet a katolikus világeseménynek. A NEK zárónapjára emlékezünk vissza összefoglalónkban.

Az esemény zárónapján, szeptember 12-én Ferenc pápa – Erdő Péter bíboros, prímás és Áder János köztársasági elnök meghívásának eleget téve – Magyarországra látogatott. Személyében huszonegy év elteltével vett részt katolikus egyházfő nemzetközi eucharisztikus kongresszuson.

A Szentatyát a reggeli órákban a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren fogadta Erdő Péter bíboros; Michael August Blume SVD apostoli nuncius; Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője.

Ezt követően a pápa Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel a Hősök terére indult. Magyarországi tartózkodása során Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora szolgált tolmácsként a Szentatya mellett.

*

Ferenc pápa a Szépművészeti Múzeumban találkozott Áder János köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel. A megbeszélésen jelen volt Pietro Parolin vatikáni bíboros államtitkár is, valamint Paul Richard Gallaghar érsek, a Szentszék államközi kapcsolatainak titkára.

A felek az Egyház magyarországi szerepéről, az ország környezetvédelmi elkötelezettségéről, a családok védelméről és támogatásáról tárgyaltak.

*

Ezt követően a Szentatya a múzeum Reneszánsz csarnokában a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival találkozott.

Veres András püspök, az MKPK elnöke köszöntötte Ferenc pápát. „Óriási öröm számunkra, hogy az Ön vezetésével ünnepelhetjük ma az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét. (...) Kívánjuk, hogy nemzetünk szentjei – Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Margit és a többi szent életű elődeink – segítsék Önt továbbra is péteri szolgálatában! (...) Kérjük népünkre apostoli áldását, hogy a keresztény hit értékeinek védelmében továbbra is hűségesek maradjunk.”

A testvéri hangulatú, több mint fél órás találkozón a Szentatya többször is szabadon eltért az írásban kiadott szövegtől.

„A kenyérben és a borban ott látjuk Krisztust, aki testét és vérét adja értünk. A magyar Egyház hosszú történelme alatt, amelyet végigkísért a szilárd hit, az üldöztetések és a vértanúk áldozata, mindvégig különösen ragaszkodott Krisztus áldozatához – emelte ki beszédében a pápa. – Számos férfi és nő, sok püspök és pap élte meg azt, amit az oltáron megünnepelt: vállalták, hogy a búzaszemek módjára megőrölje őket a világ, hogy mindenki jóllakhasson Isten szeretetével; engedték, hogy a szőlőszemekhez hasonlóan összetörjék őket, hogy Krisztus véréből új, éltető nedű fakadhasson. (...) A kongresszus témájául a 88. zsoltár egy versét választottátok: »Minden forrásom belőled fakad.« Így van: az Egyház a forrásból, Krisztusból születik,

és az a küldetése, hogy az evangélium, az élő víz folyója (...) eljuthasson a világ és az emberi szív száraz területeire, megtisztítsa ezeket és betöltse szomjúságukat.”

„Legyetek az evangélium hirdetői – buzdította a püspököket a pápa. – Ne feledkezzünk el róla, hogy az Egyház életének középpontjában a Krisztussal való találkozás áll. (...) Az örömhír tanúinak és hirdetőinek, az öröm terjesztőinek kell lennetek, atyai szívvel közel lenni a papokhoz és a szerzetesekhez, gyakorolva a meghallgatás művészetét. (...) A városotokat kettészelő hatalmas folyó fölött ível át a gyönyörű Lánchíd, amelyet egy gyenge kis fahíd helyén építettek, hogy összekösse Budát és Pestet. Ha azt akarjuk, hogy az evangélium folyója elérje az emberek életét, és itt, Magyarországon is testvériesebb és szolidárisabb társadalom alakuljon ki, ahhoz az szükséges, hogy az Egyház a párbeszéd új hídjait építse. (...) Legyetek olyan főpásztorok, akik szívükön viselik a testvériséget.

A nyájnak ne gazdái legyetek, hanem atyái és testvérei. A testvéries magatartás, amelynek művelésére kérlek titeket a papokkal és Isten egész népével, váljon egy fényes jellé Magyarország számára.

Így formálódik egy olyan Egyház, amelyben főként a világiak, mindennapi életük minden területén, a családjukban, a társadalomban és hivatásukban az evangéliumi testvériség kovászává válnak.”

*

Ezt követően a Szentatya a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagjaival és a hazai zsidó közösségek képviselőivel találkozott.

„Ha együtt és egymásért imádkozunk, ha együtt tesszük a dolgunkat a szeretetszolgálat terén ezért a világért, amelyet annyira szeret az Isten (vö. Jn 3,16): ez a legkézzelfoghatóbb út a teljes egység felé” – hangsúlyozta beszédében Ferenc pápa.

„Ebben az országban nektek, akik a többséget alkotó vallásokat képviselitek, az a feladatotok, hogy olyanok legyenek a körülmények, hogy mindenkinek a vallásszabadságát tiszteletben tartsák és segítsék.”

„Ezt a világot túl sok konfliktus gyötri, és ez a legjobb tanúság, amit azoknak kell tenniük, akik abban a kegyelemben részesültetek, hogy ismerik a szövetség és a béke Istenét. (...) Megindultan gondolok számos olyan személyre, akik Isten barátai voltak és az ő fényét sugározták a világ sötét éjszakájában. (...) hadd idézzem fel itt Radnóti Miklósnak, a nagy költőnek az alakját, akinek ragyogó pályáját kettétörte az elvakult gyűlölet, amellyel őt zsidó származása miatt eleinte tanítani nem engedték, majd elragadták a családjától. (...) feltett egy olyan kérdést, amely hozzánk is elér: „Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?” (Első ecloga). A mi hangunknak, kedves testvérek, azt a szót kell visszhangoznia, amelyet az ég adott nekünk, a remény és a béke visszhangjává kell lennie.”

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tizenkét tagegyháza nevében Steinbach József református püspök köszöntötte Ferenc pápát.

*

A Szépművészeti Múzeumban tartott találkozókat követően a Szentatya a pápamobillal az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjére indult, amelyet a nyitó szentmiséhez hasonlóan a Hősök terén tartottak.

A mobiltelefonok a magasba lendülnek, ebből érzékelhető, hogy ide is megérkezett Ferenc pápa – olvasható a zárómiséről szóló utcai riportban.

Hatalmas integetés fogadja őt, miközben zúg a fülünkbe a férfikórus: „…et super hanc petram aedificabo Ecclesiam meam” – és erre a kősziklára építem egyházamat.

„Tu es Petrus” – a Krisztus oratórium egyházalapítást megéneklő műve kísérte Ferenc pápát, miközben a pápamobillal végighaladt az Andrássy úton és a Dózsa György úton, a szívében még a tegnapi eucharisztikus körmenet emlékével integető embertömeget üdvözölve. 

A több százezres tömeg három órán keresztül várakozott a Szentatyára, s ez a várakozás zenével, valamint tanúságtételekkel kísért készület volt a szentmisére – olvasható a NEK zárómiséjéről szóló beszámolóban.

A szentmise zenei világának gazdagsága annak a 2140 fős, a Magyar Állami Operaház Zenekara kíséretében énekelő kórusnak volt köszönhető, amely Varga László, az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) központi igazgatója, a váci székesegyház karnagya szervezésével kifejezetten erre az alkalomra állt össze a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola vegyeskarából, valamint a Kárpát-medencei magyarság katolikus énekkaraiból.

A szolgálat zenei rendezője ifj. Sapszon Ferenc, a kórus szervezője Varga László volt. A változatos zenei repertoárt úgy állították össze, hogy minden korosztályt megszólítson. A gregoriántól kezdve a klasszikus polifónián át a későbbi zenei korszakok számos remekműve megszólalt.

A nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat záró szentmisét XXIII. János pápasága óta nevezik Statio Orbisnak. Ez az ünnepélyes szertartás megjeleníti az egyetlen nagy közösség létrejöttét az Úr asztala körül.

Budapesten Ferenc pápával gyűltünk össze Krisztusban együtt ünnepelni; 2000 óta először történt meg, hogy a katolikus egyházfő zárómisét celebrálva részt vett a világeseményen.

„Hivatásunknak érezzük, hogy híd legyünk Kelet és Nyugat között, a különböző kulturális és vallási világok, a nemzetek között” – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek köszöntőbeszédében.

„A mai szentmise nagyon erős szimbólum, amely kifejezi egységünket Krisztus körül, Szent Péter utóda vezetésével, az egész világból ideérkezett püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel és szerzetesnőkkel és valamennyi hívővel. (...) Az ökumenikus jelenlét kifejezi közös vágyunkat minden megkeresztelt ember egysége iránt.

Külön öröm számunkra, hogy itt lehet velünk Őszentsége, I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka” – fogalmazott az esztergom-budapesti érsek.

Erdő Péter bíboros a missziós kereszt egy másolatát adta át Ferenc pápának, amely, mint fogalmazott, „régiónk boldogainak és szentjeinek emlékét őrzi”, és felkérte a Szentatyát, hogy „főcelebránsként mondja el ezt a szentmisét, amelyet láthatóan az egész Egyház nevében és az egész Egyházért mondunk, hogy betölthessük küldetésünket a világban és a világért”.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróeseményén a NEK Titkárságának tájékoztatása alapján több százezren gyűltek össze szentmisét ünnepelni Ferenc pápával.

A szentmisén mintegy száz püspök és sok száz pap koncelebrált, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai és sok vendég főpásztor.

„Az Úr ma is rászegezi a tekintetét mindannyiunkra, és személyesen felteszi nekünk a kérdést: »Ki vagyok én valójában a te számodra?« Ki vagyok a te számodra? Ez egy olyan kérdés, amely mindannyiunktól nem csupán egy pontos választ vár el a katekizmus alapján, hanem személyes, életünkkel adható választ – emelte ki homíliájában Ferenc pápa. – Ebből a válaszból születik meg a tanítványi kapcsolat megújítása. Ez három lépésben megy végbe a tanítványoknál, és mi is megtehetjük ezeket: Jézus hirdetése, döntés Jézussal, Jézus követése.”

„Sokféle ünnepléssel vehetjük körbe, de az Úr mindig ott marad, egy kenyér egyszerű formájában, és engedi, hogy megtörjük, szétosszuk és megegyük. Szolgává lesz azért, hogy üdvözítsen bennünket, meghal azért, hogy nekünk életünk legyen” – hangzott el a pápai szentbeszédben.

„Mennyire messze áll Ő, aki csendben uralkodik a kereszten, attól a hamis istentől, akitől elvárjuk, hogy erővel uralkodjon és elhallgattassa ellenségeinket! Mennyire más Krisztus, aki egyedül a szeretettel áll elénk, mint e világ hatalmas, győzedelmes és ajnározott messiásai! Jézus megráz bennünket, nem elégszik meg a hitről szóló kijelentéseinkkel,

azt várja, hogy megtisztítsuk vallásosságunkat a keresztje előtt, az Eucharisztia előtt.

Jót tesz nekünk, ha szentségimádást végzünk az Eucharisztia előtt, ha szemléljük, milyen törékeny az Isten.”

„Mit jelent Jézus nyomában járni? Azt jelenti, hogy járjuk az élet útját azzal a jézusi bizalommal, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Ugyanazon az úton járunk, mint Mesterünk, aki szolgálni jött, és nem azért, hogy neki szolgáljanak (vö. Mk 10,45). Azt jelenti, hogy mindennap odalépünk testvéreinkhez.

Az Eucharisztia indít erre bennünket, hogy érezzük: egy test vagyunk, amelyet megtörnek a többiekért.”

„Ez a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy út végét jelenti, de legyen még inkább egy kiindulópont. Ha Jézus nyomában járunk, ez arra hív bennünket, hogy előre nézzünk, hogy befogadjuk a kegyelem átformáló ajándékát” – hangsúlyozta a Szentatya.

A szentmise a pápai himnusz, a magyar himnusz és a Boldogasszony anyánk kezdetű népének eléneklésével zárult.

Az eucharisztikus kongresszus záró szentmiséjét követően Ferenc pápa vezette az Úrangyala imádságot. Az Angelus előtt elhangzott rövid beszédében szívből jövő köszönetét fogalmazta meg, és Isten áldását kérte minden magyar emberre.

„Az Eucharisztia jelentése: hálaadás, és ennek a szentmisének a végén, amely bezárja a nemzetközi eucharisztikus kongresszust és budapesti látogatásomat, szeretnék szívből köszönetet mondani.

Köszönöm a nagy magyar keresztény családnak, amelyet szeretnék magamhoz ölelni különböző rítusaival, történelmével, a katolikus és más felekezetekhez tartozó testvérekkel, akik valamennyien a teljes egység irányába haladunk.

Ennek kapcsán szívből köszöntöm Bartholomaiosz pátriárkát, testvéremet, aki megtisztel bennünket jelenlétével.

Külön köszönet szeretett püspöktestvéreimnek, a papoknak, a szerzeteseknek és szerzetesnőknek és mindnyájatoknak, kedves hívek!

(...) legyen a kereszt számotokra a híd a múlt és a jövő között. A vallásos érzés ennek a gyökereihez olyannyira kötődő nemzetnek az éltető nedve. De a földbe szúrt kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik, és kitárja karjait mindenki felé. Arra hív, hogy ragaszkodjunk gyökereinkhez, de ne elégedjünk meg ezzel; hogy merítsünk a forrásból, és adjunk inni mindazoknak, akik szomjaznak a mi korunkban – mondta a Szentatya. –

Azt kívánom nektek, hogy legyetek ilyenek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezők és másokat tisztelők. Isten éltessen!

A missziós kereszt, ennek a kongresszusnak a szimbóluma ösztönözzön arra benneteket, hogy életetekkel hirdessétek az evangéliumot, amely megszabadít; annak jó hírét, hogy Isten végtelenül gyöngéden szeret minden embert. A mai szeretetre éhes világban ez az a táplálék, amelyre minden ember vágyik.

(...) imádkozzuk el az Úrangyala imádságot azon a napon, amikor Szűz Mária nevét ünnepeljük. Régen ti, magyarok tiszteletből nem mondtátok ki Mária nevét, hanem úgy szólítottátok meg, mint a királynét. A Boldogasszony, régi nagy pátrónátok kísérjen és áldjon meg benneteket! Áldásom innen, ebből a nagy városból szeretne mindenkit elérni, főként a gyermekeket és a fiatalokat, az időseket és a betegeket, a szegényeket és a kirekesztetteket.

Veletek és értetek mondom: Isten, áldd meg a magyart!”

*

Végül Piero Marini, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke szólt az ünneplőkhöz. „A keresztény közösség itt, az Ön jelenlétének is köszönhetően, Szentatyánk, megmutatja valódi arcát: a befogadást és a nyíltságot, a kitárt karú édesanya képében, hogy befogadjon minden férfit és nőt, minden népből és nemzetből.”

„Nekünk pedig, akik eljöttünk ide, különböző kultúráinkkal és hagyományainkkal, mindazzal, ahogyan emberségünket megéljük, meg kell újítanunk a hit és a testvéri közösség egyszerű és erős gesztusát; és miután magunkhoz vettük az élet kenyerét és ittunk a kehelyből, Jézus módjára oda kell állnunk a világ elé,

és el kell indulnunk, hogy eljussunk mindenhová, mint a magok a barázdákba, új utakat nyitva, melyek Isten országa titokzatos szövetét alkotják.

El kell indulnunk, hogy gyógyítsunk, hogy a béke szavaival és a kiengesztelődés tetteivel forduljunk embertársainkhoz.

Meg kell érintenünk a világot is, amelyben élünk és dolgozunk, és tovább álmodni a nyitott kapu egyházának álmát.

Tennünk kell, abban a biztos tudatban, hogy a szeretet szentségére alapozva gondolkodásunk képes átalakítani minden keresztény közösséget – buzdított az érsek.

Fotó: Lambert Attila; Merényi Zita; MTI/Miniszterelnökség/Botár Gergely; MTI; NEK Titkárság; Vatican Media; Vatican News

Magyar Kurír
(gj)

Kapcsolódó fotógaléria