Ádámtól az iszlámig – 1300 éves keresztény világkrónikát fedeztek fel a Szent Katalin-kolostorban

Ez az egyik legkorábbi fennmaradt keresztény forrás az arab-iszlám birodalom terjeszkedéséről, amely új perspektívákat nyit meg a Közel-Kelet iszlám előtti és utáni eseményeire. Az eddig ismeretlen, 712–713 tájára datálható világkrónika a 7. század nagy horderejű változásait mutatja be, beleértve az iszlám felemelkedését és az arab–bizánci háborúkat. amelyet eredetileg szír nyelven írtak, majd arabra fordítottak.

A kiemelkedő felfedezést Adrian Pirtea, az Osztrák Tudományos Akadémia Középkorkutató Intézetének történésze tette, miközben a Sínai-félszigeten található kolostor digitalizált kéziratait vizsgálta. Az első eredményeket nemrégiben a Medieval Worlds című tudományos folyóiratban publikálták.

A krónika egyik részlete a bizánciak és arabok közötti sorsfordító 636-os jarmúki csatáról, valamint Hérakleiosz császár Szíriából való visszavonulásáról 

Egy sérült kézirat azonosítása

Az eredetileg szír nyelven íródott, később arabra fordított krónika egyetlen 13. századi kéziratban maradt fenn, amelynek lapjai sérültek és helyenként összetapadtak. Az Early Manuscripts Electronic Library (Korai Kéziratok Elektronikus Könyvtára) által készített és a Sinai Manuscripts Digital Library (Sínai Kéziratok Digitális Könyvtára) online felületén szabadon hozzáférhető, nagy felbontású digitális felvételeknek köszönhetően a tudósok most először tanulmányozhatták részletesen a művet.

„A szöveg azonosítása és kezdeti elemzése óta egyre világosabbá vált, hogy egy eddig ismeretlen keresztény egyetemes krónikáról van szó” – magyarázza Pirtea.

 Az arab hódítások névtelen krónikása

A ma „713-as maronita krónika” néven ismert műben a névtelen szerző az emberiség teljes történetét elmeséli Ádámtól kezdve egészen saját kora politikai és teológiai vitáiig. „A mű egy olyan szír keresztény közösségben született, amely hagyományosan Konstantinápolyhoz kötődött, de a teológiai viták miatt fokozatosan eltávolodott a bizánci egyháztól. Így a szöveg egyedülálló nézőpontot kínál a Mediterráneum keleti részének késő ókori és korai iszlám kori átalakulására” – mondta az ÖAW történész tagja.

Pirtea szerint a krónika történelmileg egyik legértékesebb része a 7. századdal foglalkozik. Részletesen leírja a 602–628 között zajlott bizánci–szászánida háborút, az iszlám felemelkedését, a korai arab hódításokat és a későbbi arab–bizánci konfliktusokat. Az elbeszélés a 692–693-as évekkel zárul. Figyelemre méltó, hogy a szerző nemcsak a szíriai és közel-keleti eseményekről volt jól tájékozott, hanem a balkáni, szicíliai és római fejleményekről is.

Tudományos kincs

Pirtea így helyezte kontextusba a felfedezést: „A krónika szorosan kapcsolatódhat egy másik, mára elveszett 8. századi forráshoz, amelyet több későbbi történetíró is felhasznált. Ez kulcsfontosságú lehet a kora középkori szír és arab történetírás teljes hagyományának rekonstruálásához.”

A felfedezés révén most először nyílik lehetőség közvetlenül vizsgálni egy korábban elveszettnek hitt nézőpontot a Közel-Kelet történelméről az iszlám első évszázadából. Az Osztrák Tudományos Akadémia kutatója jelenleg a krónika teljes fordításán és kritikai kiadásán dolgozik, hogy a művet a nemzetközi tudományos közösség számára is hozzáférhetővé tegye.

Forrás: Österreichischen Akademieder Wissenschaften (ÖAW)

Fotó: Sinai Manuscripts Digital Library, a sínai Szent Katalin-kolostor engedélyével, az Early Manuscripts Electronic Library (EMEL) és a University of California, Los Angeles (UCLA) együttműködésével (sinaimanuscripts.library.ucla.edu); Dr. Ondřej Havelka/Wikimedia Commons; Petr Hejna/Wikimedia Commons

Székács István/Magyar Kurír