Bemutatkozik a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola – KÉPGALÉRIÁVAL

KÉPGALÉRIA – klikk a képre

Hogyan épül fel a főiskola képzési rendszere?

– 2005-ben átálltunk a bolognai folyamatra. Hároméves a katekéta, lelkipásztori munkatárs, hittanár és hitoktató képzés, ami megteremti a kétéves MA képzés alapját. Idéntől a kétlépcsős rendszer fokozatosan és részben megszűnik: a nappalin a tanárképzésben visszatérünk az osztatlan képzésre. Az intézményen belül hittanár és etikatanár szakpárt kínálunk. Az új rendszer másik jellemző tulajdonsága, hogy szakpárokban gondolkodik: minden ELTE tanár szakhoz mi hittanár szakot kínálunk. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a lehetőséggel hozzásegítünk sok hittanárt ahhoz, hogy a tantestületekben komolyabban elismerjék munkájukat, valóban tanároknak tekintsék őket. Nyilván ehhez színvonalat is nyújtani kell.

Mennyiben változott képzési kínálatuk az évek során?

– A fő mozgatóelv az volt, hogy a világi hittanárok és hitoktatók, lelkipásztori munkatársak kezébe eszközt adjunk, kiegészítő képzettségeket, hogy könnyebben helyezkedhessenek el, illetve az egyházközség, iskola, katolikus intézmény keretében többféle feladatot végezhessenek. A hittanárok a család-, gyermek- és ifjúságvédelemben, illetve pasztorális tanácsadóként szerezhetnek specializációt. Ezek a területek fontossá és keresetté váltak, jelentőségüket egyre jobban felismerjük.

Számítanak változásra, miután a hitoktatás szakpárban választható tantárggyá lép elő?

– A nappalin mindenképpen. Azt már tudjuk, hogy az osztatlan hittanári csoport elindul. Az estin nem tudunk indítani osztatlan képzést, hiszen annak egyik sajátossága, hogy négy plusz egy év rendszerben épül fel, ahol a plusz egy év önállóan végzett iskolai gyakorlat. Ilyen gyakorlatot megszervezni családos, dolgozó emberek számára a legritkább esetben lehetséges. Az esti tagozaton a hittanári felkészítést továbbra is az osztott rendszerben folytatjuk. Azzal számolunk, hogy a legtöbben egy tanárszak elvégzése után jelentkeznek hozzánk MA kiegészítő képzésre. Ugyanakkor ez a képzési formánk az ELTE számára lehet vonzó, mert ott nincs esti képzés.

Milyen módon kapcsolódik még a magyar felsőoktatás rendszerébe a főiskola?

– Sikeresen zajlott az akkreditációnk, megkaptuk a maradéktalan elismerést, hogy főiskola vagyunk. Együttműködünk az említett módon évek óta az ELTÉ-vel, megállapodásunk van a Zeneakadémia egyházzenei tanszékével. Nagyon jók a szakmai kapcsolataink a Pázmány Hittudományi Karával. Nyilván nem azonos a képzési kínálatunk és célunk: nálunk civil teológusképzés nem folyik, csak a szerzetes papnövendékek számára nyitjuk meg a teológia szakot, és a hittanárképzés áll a középpontban.

Külföldi minták mit mutatnak, hogyan működnek a szerzetesrendek együttműködésével létrejött főiskolák?

– Minden szerzetesrendnek fontos életmegnyilvánulása, hogy a maga örökségét egyetemi, főiskolai szinten gondozza, ápolja, és így közkinccsé tegye, teológiailag kamatoztassa. Szerencsés helyzet, ha van egy műhely, ahol ezt együtt tehetik. Ez a fajta együttműködés közkeletű az Egyház minden régiójában, Európán kívül is. Egy teológiai tanár kinevelése nagyon sok személyi, időbeli és anyagi ráfordítást kíván. Egy szerzetesrend egy teljes tanári kart kiállítani nem tud, közös erővel viszont nagyon jól működik a dolog. Nálunk a fenntartó rendek – a bencések, piaristák, ferencesek – mellett mások is részt vesznek ebben a folyamatban. Így gyarapítják az Egyház életét mindazok, akik bekapcsolódnak ebbe a munkába, abban a mértékben, ahogy bekapcsolódnak: a domonkos nővérek, szaléziak, jezsuiták, akik tanárokat is adnak. Az elöljárókat összefogja a közös cél, hogy valami jó dolgot csináljanak együtt, sikeres az együttműködés.

A hittanár szak választása nagy elkötelezettséget kíván abban a társadalomban, ahol maga a pedagógus szakma is sokat veszített presztízséből. Milyen az érdeklődés?

– Egyértelmű, hogy aki könnyű megélhetésre, gyors meggazdagodásra törekszik, nem fog ilyen pályára menni. Egyik képzésünk sem erről szól. Ebből is látszik, hogy ez a főiskola, bár beilleszkedik az állami felsőoktatási rendszerbe, az Egyház életmegnyilvánulása. Az érettségi után idejövő fiatalokban rengeteg a lelkesedés, él bennük az eszmény, de ott a keresés és a bizonytalanság is. Mi szeretnénk segíteni nekik, hogy az Egyházban olyan helyet találjanak, ahol tenni tudnak a közösségért. Ez nem könnyű, mert sajnos az Egyház munkaadói lehetőségei nagyon korlátozottak. Ezért fontos a szakpár, a kiegészítő specializáció. Csak a hitoktatásból megélni nem mindenki képes. Sajnos ez tény.

Kik választják a Sapientiát?

– A főiskola hallgatóinak háromnegyed része esti tagozatos, a legkülönbözőbb életkorú, hátterű emberek jelentkeznek. Vannak olyanok is, akik valamilyen főiskola vagy egyetem mellett hallgatnak teológiát, és vannak nyugdíjasaink. Amellett, hogy hallgatóink jelentős része budapesti vagy környéki, lefedjük szinte az egész országot.

Bemutatkozásukban hangsúlyozzák a peremterületek felé történő nyitás szükségességét.

– A hitátadásban dolgozni azt jelenti, hogy aki az Egyházban él és tevékenykedik, megszólítja azokat, akik szeretnék megismerni a keresztény üzenetet. Alapvetően peremterületnek kell tekintetünk az új nemzedékekhez való odafordulást, magát a tanári munkát. Nagyon ide tartozik a gyermek- és ifjúságvédelem. A társadalom ezen törésvonalain működő nagyon áldozatos emberek szereznek nálunk képesítést, és hoznak be ide rendkívül értékes tapasztalatot. A pasztorális tanácsadó képzés is ide sorolható. Amikor Ferenc pápa peremvidékekről beszél, a tudást is mint határterületet említi. Ilyen szempontból a főiskola érdekes vállalkozása, hogy a gazdasági gondolkodást és az egyház társadalmi tanítását megpróbálja összekapcsolni és párbeszédbe hozni. Egy kétéves képzésünk az Egyház társadalmi tanítása és a keresztény üzenet alapján próbál más fejjel gondolkodni a társadalmi folyamatokról.

Lelkipásztorként hogyan fogalmazná meg, hogy miért érdemes mégis vállalni, hogy peremterülettel foglalkozom, mit ad ez a munka az embereknek, hiszen a világi ember munkaként fogja végezni?

– A keresztény meggyőződésből egészen sajátos társadalomszemlélet fakad. Hogyan nézem az emberi közösséget? Mi a helyem ebben a közösségben? A Krisztussal való találkozás átalakítja értékrendünket. Naponta tapasztalom, hogy vannak emberek, akik az örömüket abban találják meg, hogy segítenek másokon, felemelnek másokat, nem tudnak elmenni a szenvedés mellett. Segítenek a tudatlanságon, a hitben az élet értelmét kereső emberek mellé állnak. Ez részvétből fakad, ebben a keresztény küldetés működik. Krisztus erre minket úgy küld, hogy ebben akar minket boldoggá tenni. A főiskolának igazából az a csodája, hogy milyen sok ember megérti, hogy ez a logika tesz boldoggá. Ebből a felismerésből jönnek képzéseinkre, és keresik a módját annak, hogy az Egyházban tegyenek valamit, az emberek mellé álljanak.

Fontosnak tartják a hittudomány és az imádság kapcsolatának hangsúlyát. Milyen formákat találtak megvalósítására?

– Számunkra az imádság közeg és háttér. A teológiát nem csupán tantermi munkának fogjuk fel, ennek a legkülönbözőbb megnyilvánulásai vannak. Naponta tartunk szentmisét a főiskola kápolnájában hallgatók, oktatók, munkatársak számára. Az elsős hallgatókat lelkigyakorlatra hívjuk, ez szakmai előfeltétel. Az egyházi év időszakainak megfelelően lelki napok, közös imádságok szerveződnek, ebben a HÖK spirituális bizottsága is közreműködik. Igyekszünk ezt valóban hiteles módon képviselni, megpróbáljuk a hátterét biztosítani, illetve követelményként megjeleníteni a tanári munkában is.

Vallják, hogy a szolgálatra való felkészülést alapos szellemi és aktív közösségi munka kell hogy alakítsa.

– A papi szolgálatot végzők mellett minden hitoktató és lelkipásztori munkatárs is közösséget hoz létre az Egyházban. Ezt ápolják, gondozzák, vezetik. Az a feladatunk, hogy ehhez eszközöket adjunk a kezükbe. Magunkat is közösségnek tekintjük. Ezt megpróbáljuk nemcsak rendezvényekkel, hanem az alapállásunkban is érvényesíteni. Ahogy mondtam, a főiskola az Egyház egyik életmegnyilvánulása, ezért közösségnek kell lennie.

Együtt tanulnak a világi és a szerzetes hallgatók a főiskolán?

– Igen, ahogy később is együtt kell dolgozniuk. Ez teljesen ellentmond annak, hogy elkülönülést érvényesítsünk. Az „együtt” nem veszély, hanem gazdagság, az élet megnyilvánulása. A szerzetesek innen visszamennek kolostorukba, és ott a maguk szerzetesi életformáját folytatják, amiben szerepet kap az elkülönültség, a belső élet az egyes rendekre jellemző módon. Mindegyik szerzetesrend káptalani nyilatkozataiban arról beszél, hogy a küldetésébe be kell vonni a világiakat. A velük való együttműködést, közös munkát itt kell megtanulni. Az egyházi tanítás is azt mondja, az egyes életállapotok egymást kölcsönösen erősítik. Nem versengés vagy féltés érvényesül. II. János Pál a Vita Consecrata című apostoli buzdításában ezt meg is fogalmazta. Az is fontos tényező, hogy világi hallgatóink a keresés időszakában vannak, sokan pályaorientációs folyamaton mennek keresztül és esetleg szerzetesrendbe lépnek. Volt már erre többször példa. Otthont adunk az Iránytű elnevezéssel működő kurzusnak. Ez néhány szerzetesrend közös kezdeményezése, hogy a hivatásválasztásban segítsék a fiatalokat. Főleg az alapképzésben még nagyon mozgásban van a döntésük.

A szerzetesrendek létéből adódóan gazdag nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek.

– Tagadhatatlan, hogy élvezzük a rendek nemzetköziségének előnyeit. Kapcsolatrendszerünkben a fenntartók sajátosságából fakadóan elsőbbséget élvez a római Szent Anzelm Egyetemmel való együttműködés. Számunkra ez munkánk állandó ellenőrzését is jelenti. Július 5-én a diplomaosztón vendégünk lesz a Szent Anzelm rektora. Az Erasmus programban is részt veszünk, ennek keretében Pozsonnyal és Kolozsvárral van kapcsolatunk. Hallgatóink és oktatóink gyakori vendégek európai egyetemeken.

Egyetemekre jellemző, hogy folyóiratot adnak ki, könyvtáruk van, konferencia-sorozatokat tartanak, kiadványokkal jelentkeznek. Hogyan tudja nyújtani mindezt a Sapientia?

– Örülök, hogy ez a benyomás. Van folyóiratunk, amire büszkék vagyunk, és van könyvkiadásunk, de azért ezekben még a felépítés fázisában vagyunk, nem annyira kiforrott műhelyek ezek. A konferencia hozzátartozik az élethez, tanulmányi napunk a kezdetektől van. Az már csak odafigyelés kérdése, hogy az anyagait össze is gyűjtjük. A legutolsó, a jubileumi huszonötödik füzet ezüstborítót kapott. A könyvkiadás nagyrészt pályázatok segítségével történik tanszéki szervezésben, a kollégák aktivitásának és szakmai beágyazottságának függvényében. Sajátossága az intézménynek, hogy amit fontosnak tartunk, abban megpróbálunk többet tenni. Létrehoztuk a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézetet, ez a szerzetesség jelenségével szeretne elmélyültebben foglalkozni. Van több könyvsorozata, honlapját Tőzsér Endre SchP gondozza. Hasonlóan fontos a Családteológiai Intézet is, ahol a főiskola több ilyen irányú képzését szeretnénk összefogni. Zsúfolt nagyelőadóval folynak félévente három alkalommal a nevelés, család, házasság, életvezetés kérdéseit erkölcsteológiai és pszichológiai oldalról megközelítő előadásai. Most hozzuk létre az Etikai Intézetet is, mert az etikatanítás a nappali hittanár-etika szakpárral immár naponta jelen lesz. Úgy gondoltuk, legyen egy összefogó pontja ennek a munkának.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír