Az ima és a művészet találkozása – Dejcsics Konrád az idei Arcus Temporumról

„A Pannonhalmi Főapátság évente visszatérően szervezi az Arcus Temporum Művészeti Fesztivált. Művészeti ágai – a zene, az irodalom, a képzőművészet és a spiritualitás – a monostor éves választott témájára összpontosítanak, kortárs és klasszikus művekből merítenek. Az ezeréves múltra visszatekintő szerzetesközösség azért tartja fontosnak, hogy a jelen művészetével párbeszédet folytasson, mert vallja, hogy Isten a jelenkor kultúráján, kérdésfeltevésén, gondjain és félelmein – azaz az »idők jelein« keresztül is szólongatja, és folytonosan változásra hívja.”

– A fesztivál meghívására számos világhírű zeneszerző megfordult már Pannonhalmán. Kiket emelne ki az elmúlt két évtizedből, illetve kiket vártak, várnak? 

– Annak idején, 2005-ben fantasztikus élmény volt nekem Szofija Gubajdulina látogatása. Ő idén tavasszal hunyt el. 2006-ban Salvatore Sciarrino, 2007-ben Valentin Szilvesztrov járt Pannonhalmán. Arvo Pärttel leveleztünk, de ő nem tudott eljönni. Ahogy sajnos Krzysztof Penderecki sem, akinek szintén terveztük a meghívását. Thomas Adèsre is gondoltunk már, meglátjuk, sikerül-e felvenni vele a kapcsolatot. Szívesen emlékezem Dukay Barnabásra, aki 2021-ben, és ugyanígy a fantasztikus Lera Auerbachra, aki 2022-ben volt a vendégünk. Az idei kortárs zeneszerzőnk a klarinétművészként is ismert Jörg Widmann; fellépését már három éve szervezzük. Különleges élmény a világhírű komponisták jelenléte Pannonhalmán.  

– Jörg Widmannhoz idén Felix Mendelssohn társul klasszikus zeneszerzőként; a programot Várjon Dénes és Simon Izabella zongoraművész házaspár szervezi. A fesztivál egyik sajátossága, hogy évről évre mások állítják össze a zenei műsort. 

– Az Arcus Temporumnak négy ága van: a zene, a képzőművészet, az irodalom és a spiritualitás. Minden területet egy-egy művészeti vezető visz. A zene rezidens irányítója Keller András hegedűművész, karmester, aki a páros években szervezi a fesztivál zenei részét. A tavalyi, huszadik Arcus Temporum Mozart és a nem sokkal korábban elhunyt Eötvös Péter munkásságát állította párhuzamba. A páratlan években – Erdődy Orsolyával, a fesztivál zenei főtanácsadójával egyeztetve – felkért művészek állítják össze a programot. Az is hagyomány, hogy a leendő zenei művészeti vezetők látogatóként vagy közreműködőként jelen vannak az Arcus Temporumon. A 2023-as fesztivált szervező házaspár, Madaras Gergely karmester és Győri Noémi fuvolaművész is előzetesen eljöttek Pannonhalmára, hogy tájékozódjanak és átéljék a programsorozat hangulatát. Várjon Dénes és Simon Izabella tavaly a nyitókoncerten léptek fel nálunk; ők alakították ki az idei zenei kínálatot. Mendelssohn adta magát, ugyanis hozzájuk hasonlóan Jörg Widmann is kiváló Mendelssohn-interpretátor. Widmann-nal egyébként a fesztivál zenei főtanácsadója, Erdődy Orsolya szintén jó kapcsolatot ápol.

– Mi lesz a mostani Arcus Temporum spirituális, gondolati vezérfonala?

– Pannonhalmán az idei a kert éve. A kertet azért választottuk témának, mert ez egy „monasztikus fogalom” is: a szerzetesközösség és épített fizikai környezete olyan, mint egy kert, mint a Paradicsom újrateremtése, a mennyei Jeruzsálem előképe. Tízéves Ferenc pápa – a teremtett világ védelméről szóló, 2015-ben kiadott – Laudato si' enciklikája. Eltelt huszonöt év a 21. századból, ami alapvetően két komoly, megkerülhetetlen kérdéskört vetett fel: a béke és háború, valamint a teremtésvédelem és klímakatasztrófa témáit. Úgy éreztem, hogy e negyed évszázadot lezárni, illetve a következőt elindítani leginkább a kert fogalmával lehet, ahol ember és ember, ember és természet – lehet, hogy csak átmenetileg, de mégis – békében van egymással. A képzőművészeti programok közül az Ösvények és átjárók című időszaki kiállításunk – Szikra Renáta kurátorságával – a kert témakört járja körül, a fesztivál harmadik napján maguk a művészek vezetnek majd végig minket a tárlaton.

Ehhez a kiállításhoz kapcsolódik két, tíz-tíz állomásos arborétumi hangséta is, amelyeket applikáció segítségével meghallgathatnak a kertben az érdeklődők: az egyik Gosztola Kitti alkotása Hangyák a labirintusban címmel, a másik az Egyek vagyunk művészeti tanösvény, amit Loránt Anikó rajzaiból Szikra Renáta, Kaszás Tamás és Schell Gergely hozott létre. Az előbbi állomásain a kerthez kötődő világiak és bencések vallomásai, az utóbbin pedig Schell Gergely pszichológus instrukciói vezetnek végig. Természetesen idén is lesz kortárs művészeti performansz: a Képzőművészeti és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói Mélyi József vezetésével három napig dolgoznak Pannonhalmán, s a fesztivál zárónapján nem kisebb témával foglalkoznak, mint a Paradicsommal. És hogy kicsit kitekintsünk: nyílik majd egy nemzetközi együttműködésben készült különleges fotótárlat is Kelet-Európa közös nyelve, a groteszk címmel, amelyet Virágvölgyi István jegyez.

– Az irodalmi vendégük Rakovszky Zsuzsa író, költő lesz. Rá hogyan esett a választás?

– Többek között a kert témájú versei miatt. Irodalmi tanácsadónk, Bazsányi Sándor ajánlotta és szólította meg őt. A főapátságnak van egy átfogó irodalmi programja, amely négy területet ölel fel. Az egyik az írórezidencia program, amit a Petőfi Kulturális Ügynökséggel szervezünk. Évente kétszer, három hétre egy-egy írót befogadunk. A vendégül látottak inspirációt merítenek az apátságból, alkotnak, és ellátogatnak a gimnáziumunkba. A gimiben napirenden van a kortárs irodalom, működik az önképzőkör, a stílusgyakorlat szakkör, rendszeresen jönnek alkotók, hogy találkozzanak a diákokkal. A Pannonhalmi Szemle című folyóiratunknak ugyancsak folyamatos a kapcsolata a kortárs írókkal, és az Arcus Temporum szintén teret ad számukra. Rakovszky Zsuzsát régóta szerettük volna meghívni. Még a tavalyi Arcus előtt vettük fel vele a kapcsolatot, és vállalta, hogy idén eljön Pannonhalmára. A fesztivál második napján Bazsányi Sándor beszélget majd vele, azt követően pedig Takács Katalin és Pál András színművészek, valamint Osztrosics Éva hegedűművész előadásában az ő verseit hallhatjuk egy felolvasószínházi előadás keretében. És minthogy említettem a Pannonhalmi Szemle folyóiratot: ugyanezen a napon a Szemle szerkesztőivel fogunk beszélgetni az Egyház és a kortárs kultúra viszonyáról az idei két számunk írásainak tükrében is.

– Az idei évad abból a szempontból is más lesz, hogy a könyvtár – amelynek éppen a kenyérbogár-invázió utáni kármentesítése zajlik – nem lesz nyitva. Sikerül kiváltani ezt a helyszínt?

– A magas hőmérséklet miatt már tavaly nyáron sem voltak előadások a könyvtárban. Augusztus végén olyan nagy a meleg, hogy ott nem lehet száz-százhúsz embert felelősen fogadni. Ha sokan tartózkodnak bent, a páratartalom is nagyon megemelkedik. A látogatókat és az épületet egyaránt védve és tiszteletben tartva úgy alakítottuk át a koncertek rendjét, hogy a bazilikában három, a Boldogasszony-kápolnában két hangversenyre kerül sor. Az irodalmi programok a gimnázium dísztermében zajlanak. A kerttel, illetve a klímaválsággal foglalkozva azt látom, hogy igaza van Ferenc pápának, aki azt mondta, az életmódunkban történő változtatások nélkül nem fogunk tudni hatékony válaszokat adni e súlyos problémákra. Mindenkinek a saját életében kell ezt elkezdenie. Azt, hogy a könyvtárban nem lesznek koncertnek, egy ilyen változtatásnak érzem. Úgy fogom fel, mint az önkorlátozás első, kezdeti lépését. A fesztivál tehát ilyen módon is reagál a klímaválság kihívásaira. Bármennyire szép helyszín is a könyvtár, nem klimatizálhatjuk az Arcus Temporum idejére; úgymond „elgyászoltuk”, nem számolunk vele. A fesztivál oldaláról és a szerzetesközösség részéről ez egyaránt jelentős lépés volt. Az új szellőzőrendszer ugyan a jövő évre elkészül, de a könyvtár „természetes életritmusába” legfeljebb az fér bele, hogy tavasszal és ősszel tartsunk ott egy-egy koncertet. Az oda szervezett kiállítások a jövőben is megmaradnak.

– Több programot szabadtéren tartanak. A főapátság környezetében beváltak a kinti fesztiválhelyszínek?

– Korábban terveztünk koncerteket a bazilika előtti térre is, de ezt technikai okok miatt végül elvetettük. A tavalyi – a Boldogasszony-kápolna köré szervezett – Eötvös-ösvény nagy sikert aratott. Hasonló zenei túrák továbbra is lesznek, jövőre majd az arborétumba megyünk. A fesztivált megelőzően, augusztus 20-án – immár huszonegyedik alkalommal – kerül sor a hagyományos Intelmek-előadásunkra, ezúttal a kertben. Szent István intelmeit – az uralkodó közreműködésével – bizonyíthatóan egy bencés szerzetes írta, királytükörként Imre herceg számára. Minden évben egy színész és egy improvizáló jazz-zenész „közvetítésével” hangzik el a szöveg; idén Röhrig Géza, illetve Kiss Gy. László – ez alkalommal tárogatón játszó – klarinétművész fellépésével. A huszonegyedik Arcus egy szervesen kialakult „történet”, elmondhatom, hogy jó érzésekkel készülök rá. Annál is inkább, mert a fesztivál igazgatása mellett a spirituális programok tervezése is az én feladatom. A nyitónapi orgonatúrán Kiss Zsolt orgonaművésszel és Erdődy Orsolya zenei főtanácsadónkkal sétálva nemcsak a hangszerekről, hanem az elhangzó darabokról és a főapátság kortárs gyűjteményéből kiválasztott képekről is szó lesz. A kert, gyógyítás, test téma jegyében ugyancsak ezen a napon kerül sor a Gyógyító illatok című programra: Seres Gerda moderálásával Szabó Márton szerzetestestvér és Feller Adrienne parfümőr beszélget.

De Cirill főapát úr és Saly Noémi is vezet majd egy sétát Az én kertem címmel. Szombaton az általam vezetett spirituális séta az arborétum újonnan kialakított hat kiemelt pontját, a „hallgatás útjának” hat állomását érinti. Ehhez a sétához hasonlóan a szemlélődés szerzetesi tapasztalatába vezet majd be Szilveszter atya és Palotai Gabriella pszichiáter csendmeditációja a bazilikában és a kerengőkertben. Aztán a zárónapon spiritualitás és művészet, az imaóra liturgiája és a zene különlegesen ötvöződik a napközi imaórában, ahol az olvasmány után a szent csendet Mendelssohn 6. orgonaszonátájának első tétele nyitja-zárja. Pannonhalma és az Arcus Temporum azt fejezi ki, hogy az életünk ezen valóságai, az imádság és a művészet bennünk találkoznak.

Fotó: Pannonhalmi Főapátság; Lambert Attila (portré)

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. augusztus 3-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.