Ferenc pápa válaszai a papok kérdéseire: Az egyház a vonzó példa által növekszik

Barker atya Ausztráliából: Hogyan lehet ma, egy agresszív szekularizáció közepette az evangéliumot nyilvánosan meghirdetni?

Ferenc pápa: … egyszerű, ne csináljatok prozelitizmust! A prozelitizmus az evangelizáció karikatúrája. XVI. Benedek nagyon világosan beszélt erről: „Az egyház nem a prozelitizmus révén növekszik, hanem a vonzó példa által növekszik”. Ez a „vonzás” az a szó, amivel válaszolok.

De hogyan leszek vonzóvá? A tanúságtétellel, a gesztusok nyelvezetével, melyek csodálkozást keltenek. A Szentlélek az, aki megérinti az ember szívét, és erre a kérdésre indítja: „Miért csinálod, miért csináljátok azt?” Ez a kereszténység két oszlopán nyugszik, amely a nyolc boldogság valamint a Máté-evangélium 25. fejezetében megfogalmazott példák, vagyis olyan emberekkel foglalkozni, akik nem tudnak magukról gondoskodni, akik fogyatékosok, akik betegek.

Ez az ugródeszka, ahonnét indulni lehet. Aztán ott van a nyelvezet gesztusa, amikor Péterrel együtt kérdezhetjük: „Hogyan tudtok számot adni a reményetekről?” Ne ítéljetek el senkit! Az ellenséged elbánik veled? Tégy jót neki! Ha az élet útjain találsz valakit, aki rád szorul, akkor légy irgalmas szamaritánus! Éld a boldogságokat, és a Szentlélek megoldja a többit! Légy tanúságtevő! Most Boldog Charles de Foucauld atyára gondolok… mit csinált ő? Tanúságot tett, az egész életével. Még ma is megrázza az ember lelkét!

Perui pap egy szegény plébániáról: Pásztorként hogyan viselkedjünk a remény nélküli szegény emberek tömegeivel szemben?

Ferenc pápa: A gyors válaszom ez: vesd el a remény magvait! A társadalmi igazságtalanság problémája Latin-Amerikában valójában az egész világ problémája. Latin-Amerikában ez strukturális probléma, ami pedig a szegénység és a nyomorúság. Mondhatnám, a föld déli részének a gondja ez. Tegnap a FAO képviselőinek mondtam a világ élelmezési problémájáról: északon az embernek naponta tízszer kell ennie, hogy kevesebb kalóriát fogyasszon, és ne legyen kövér; délen pedig jó, ha naponta egyszer sikerül ennie.

Ott van a ti nagy szentetek, Mongrovejói Turibiusz, aki Peru apostolaként két és félszer bejárta gyalog az egyházmegyéjét. Képzeljétek csak el Perut, Panamától egészen Patagóniáig! Úrnapja ünnepén összeszidta a drága ruhájú, ékszeres előkelő hölgyeket, akik a körmenetet föntről a balkonokról nézték. Végül egy egyszerű bennszülött törzs tagjai között halt meg, akik gondját viselték, és utolsó óráiban énekeltek és zenéltek neki, hogy békében haljon meg. Ez az evangélium! Közel kell menni azokhoz, akik szenvednek, de mindenféle megvetés nélkül, anélkül, hogy lenéznénk őket.

Segíteni kell, ahogy tudunk! Mint például Buenos Aires szegénynegyedeiben, a bevándorlók között, akik házasodni akarnak, és nincs keresztlevelük. Én azt mondom nektek, hogy ilyen esetekben készítsetek egy hivatalos okmányt, mely mintegy felment a keresztlevél bemutatása alól és amihez elegendő lenne a szülők és a keresztszülők vallomása… A strukturalizmus és a hatékonyelvűség eltorzítja az egyházat…, ne „ideologizáljátok el a dolgokat!”

Jakab, holland pap, aki a szemináriumban elvesztette a hivatását, majd Szent Ferenc révén ismét rátalált, a kelet és nyugat, az ortodox és a katolikus egyház közötti kapcsolatról kérdezte a pápát.

Válaszában Ferenc pápa Európa három nagy történelmi központjára utalt, Rómára, Konstantinápolyra és Moszkvára. Ezek a városok kulturális feszültségben éltek, néha egymás ellen harcolva. Ma ehhez egy geopolitikai feszültség is társul, amit csak dialógus révén lehet megoldani. A mostani ukrajnai konfliktus megoldása papíron készen van, ez a minszki megegyezés, amit sajnos a valóságban nem tartanak be. Ehhez a három jelképes városhoz kapcsolódik három keresztény egyház, vezetőik pedig Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka, Kirill moszkvai pátriárka és a római pápa.

Bartholomaiosz ökumenikus pátriárkával többször is találkoztam, egyek vagyunk a hitben, testvérként vagyunk együtt. Meghívtam a környezetről szóló enciklikám június 18-i bemutatójára, mert a teremtett világ nagy védelmezője. A konstantinápolyi ortodox egyházzal optimális a kapcsolatunk. Az orosz ortodox egyházzal, Kirill pátriárkával több alkalommal kapcsolatba léptünk a megbízott érsekén keresztül. Nekem Buenos Airesben nagyon jó kapcsolatom volt Latin-Amerika orosz ortodox érsekével, kölcsönösen segítettük egymást – mondta el a pápa.

Húsvét időpontjának kérdéséhez érkezve Ferenc pápa megemlítette, hogy mindnyájan meg akarják oldani ezt a problémát, de mindenütt vannak kicsi fundamentalista csoportok, melyek inkább a hagyományt akarják őrizni. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka két helyen megengedte a húsvét közös ünneplését. Így Finnországban is, ahol az ortodoxok kisebbségben vannak, és elfogadták a lutheránus keresztények húsvétját, hogy ne okozzanak botrányt a kettős ünnepléssel. – „Mikor támadt fel a Krisztustok?” – „Ma.” – „A miénk majd egy hét múlva.” Ez egy botrány!

A pápa így folytatta: már Boldog VI. Pál is komolyan kereste húsvét ünnepének az egységét. A legmeghatározóbb ebben a kérdésben, együtt Tawadros kopt pátriárkával, hogy teremtsünk egy közös, rögzített dátumot húsvét ünnepére, mert ha folytatjuk az ortodox monostorok eddigi klasszikus hagyományát, vagyis, hogy mindig a tavaszi hónap 14. napja utáni telihold, az ünnep minden évben hetenként egy nappal eltolódik majd, és végül, 60 év múlva augusztusban ünnepeljük a húsvétot... Nagyon kívánatos tehát, hogy megegyezésre jussunk. A katolikus egyház kész erre VI. Pál pápa óta, hogy lemondjon az eddigi számításról (vagyis: a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap tartjuk a húsvétot).

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír