Magyar Gergely OFM Kárpátaljáról: Név szerint imádkozunk az ukrán frontra vezényelt katonáinkért

„Amikor kitört a háború, (...) Magyarországon voltam, Szécsényben teljesítettem szolgálatot, viszont volt már tapasztalatom Kárpátaljáról. A háború kitörése fájdalmasan érintett, hiszen azon a területen, amit nagyon szerettem és szeretek a mai napig, most kimondottan rossz helyzet alakult ki. Rögtön kezdtem segédkezni, a humanitárius feladatok ellátásától kezdve amiben csak lehetett. Fájt, hogy ide jutott az orosz–ukrán konfliktus – mondta Magyar Gergely OFM. – Nagyjából fél év múlva (...) újból Kárpátaljára helyezett a magyar ferences tartományfőnök szolgálatra. Ekkor öröm volt bennem. Örültem, hogy újra Kárpátalján teljesíthetek szolgálatot, azon emberek között, akiket már korábban hat évig szolgáltam.

Az egyik Szent Ferenchez kapcsolódó történet, amit valószínűleg sokan ismernek, a gubbiói farkas megszelídítéséről szól. Ez a valóságban nem egy állatszelídítést, hanem valószínűleg az itáliai Gubbio város lakosai közötti béketeremtést hivatott megjeleníteni. Assisi Szent Ferenc békéltető munkálkodásához tartozik az is, hogy amikor éppen a Szentföldön a keresztes háborúk folytak, Szent Ferenc elment, hogy találkozzon a szultánnal. (...) Történelmi tény, hogy a találkozás megtörtént. Szent Ferenc fontosnak tartotta a találkozást a szultánnal, amelynek habár kézzelfogható eredménye nem volt, hiszen a keresztes háborúk nem szűntek meg, mégis kialakult egy dialógus a keresztények és a muzulmánok között, amely a békét volt hivatott szolgálni. Harmadikként azt a történetet emelte ki, amikor Assisiben a város ura és a püspök egymásnak estek valamilyen ügy folytán; a két felet Szent Ferenc békítette ki egymással, amely történet a legkézzelfoghatóbb a rendalapító béke melletti elköteleződése szempontjából – emlékeztetett a ferences szerzetes. Hozzáfűzte: „Nincsenek és nem is voltak olyan illúzióim, hogy bárkiket is kibékíthetek, viszont számomra az tűnt fel a helyzet kapcsán, hogy a békét kell hirdetni, szolgálni. Ezen elképzeléssel kezdtem el újbóli kárpátaljai szolgálatomat.”

„1000-1500 kilométerre Kárpátaljától jelenleg is véres küzdelem zajlik, amelyben emberek halnak meg. Kárpátalján mi mégsem a valóságos háborút tapasztaljuk, hanem mondhatni a hátország szerepét érzékelhetjük, amelyre ugyancsak óriási hatással van a háború.

Minden szentmisében név szerint felsoroljuk azon katonákat, akik a helyi közösség ismerősei, rokonai közül kint vannak a fronton. Imádkozunk az eltűnt katonákért is. Így a mindennapi imádságainkban is ott vannak a háború által közvetlenül érintett embertársaink, szeretteink és ismerőseink is

– hangzott el a beszélgetésben. – A családokra és közösségekre rányomja a bélyegét a háború hatása. Ez részben abban látszik meg, hogy a háború előhozott olyan etnikai feszültségeket, amelyek békeidőben nem igazán látszanak meg, törnek felszínre. (...) A levegőben ott van a félelem és a békétlenség: félelem a háborús borzalmaktól, attól, hogy szeretteink veszhetnek el a háborúban, valamint békétlenség, amit a rossz életkörülmények előképe hoz elő az emberekből.”

„Egységes irányelv, célkitűzés létezéséről nem tudok. Viszont ami mindenképpen fontos, az a béketeremtés. Az ukrán nyelvű ferences testvéreink Belső-Ukrajnában aktívan részt vesznek a humanitárius segélyek továbbításában, de a bombázott területek mentésében is szerepet vállalnak. Mi, akik a hátországban vagyunk, a humanitárius segélyek osztásában is részt veszünk, mivel egy része ezeknek Kárpátalján keresztül jut tovább keletre, amelynek eljuttatásában mi, papok és szerzetesek is részt veszünk. De mivel nagyon sokféle a helyzet az ország különböző részein, ezért nincs egységesen kimondott irányelv, célkitűzés. Nyilván mégis egy fontos irányelv van: az evangélium, ami minden papnak és szerzetesnek támpont kell hogy legyen” – hangsúlyozta Magyar Gergely OFM. „Amit most ki kell emelnem az evangéliumból, az az, hogy Jézus egyvalamiben mindenképp forradalmian újat mond az Ószövetséggel szemben. (...) Amíg nem tudok embertársamnak megbocsátani – ez van benne a Miatyánk imádságában is –,

amíg haragot szítok ellenségem, embertársam ellen, addig vajon nevezhetem magam evangéliumi, Krisztus-követő embernek?”

„Számos eddig megszokott dolog most megváltozott. Nagyon sokan elmentek Kárpátaljáról, ami miatt a közösség létszáma megcsappant. Ez érződik a hitoktatásban, a templomi összejövetelek látogatottságában is. Ezenkívül megjelent sok menekült is, akik nem tartanak igényt annyira a lelkipásztori segítségre. Viszont a szociális ellátásukban mai napig megvolt és megvan a feladatunk, többek között a Caritas látja el ezen a téren a legtöbb feladatot” – mondta a kárpátaljai ferences misszió tagja.

Az idei húsvétra vonatkozó kérdésre válaszolva kifejtette: „Tudomásul kell vennünk idei ünneplésünkben, hogy lesz egy olyan szomorú valóság, hogy sokkal kevesebben fogjuk tudni együtt ünnepelni Krisztus Urunk feltámadását, mert a húsvétot is többen máshol fogják ünnepelni. Ha az idei húsvét üzenetére gondolok, akkor eszembe jut a tavalyi, római Colosseumnál tartott nagypénteki pápai keresztút, ahol a tizedik stációnál a keresztet egy ukrán és egy orosz hölgy vitte. Nem olvastak elmélkedést, nem beszéltek, így – ha szavak nélkül is – ők jelenítették meg a békét. Úgy gondolom, hogy a feltámadt Krisztus üzenete az: »Feltámadtam, ne féljetek!«

A hívek tekintetét erre kell irányítanunk, húsvét misztériumára, hogy a mi hazánk a mennyben van, és hogy bármennyi félelmünk is legyen az életünkben, mégis minden figyelmünkkel a legnagyobb örömre összpontosítsunk: Krisztus feltámadt a halálból.”

Forrás: Romkat.ro; SIS

Fotó: Kováts Álmos-Botond

Magyar Kurír