Megtöretik, de meg nem osztható – Áldozópappá szentelték Dévai Marcellt Nyíregyházán – KÉPRIPORT

Nagy számban gyűltek össze a hívek, a rokonok és a paptestvérek a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban.

Dévai Marcellt több mint húsz áldozópap kísérte el szentelésére – egykori szemináriumi társak, elöljárók, munkatársak és barátok.

Jelen volt Janka György borbányai esperes-parókus, aki mellett Marcellnak gyermekkorában hivatása ébredt, valamint barátja, György Alfréd kamilliánus szerzetes, akivel a szociális szférában dolgoztak együtt.

Jelen volt továbbá a szentelés előtti lelkigyakorlatot vezető Verdes Miklós atya; a belvárosi egyházközség közössége, családtagok, továbbá a Szent Kamill Rehabilitációs Központ sok ellátottja és dolgozója.

A szertartás kezdete előtt Szabó Tamás parókus ismertette a papszentelés főbb mozzanatait.

A szentelés a nagybemenetet követően kezdődött.

Gánicz Tamás irodaigazgató, diakónus és Zoltán György fődiakónus a királyi ajtóig kísérték a jelöltet.

Szabó Tamás atya és Janka György atya kíséretében a szentelendő háromszor csókolta meg az oltár négy sarkát, kinyilvánítva hűségét.

Oltárra hajtott fejére tette a kezét Szocska Ábel püspök, átadva a Szentlélek kegyelmét.

A papság és a nép az „Axiosz!” – azaz „Méltó” – felkiáltással énekelt; közben az újszentelt magára öltötte a papi öltözékeket és jelképeket, amelyeket az egyházközség adományozott számára.

A liturgia során az újonnan szentelt pap első alkalommal tarthatta tenyerében Krisztus átváltoztatott testét, melyet a liturgia során megtörnek, és az áldozásnál a hívek magukhoz vehetik.

E megtöretést állította szentbeszéde középpontjába a főpásztor, párhuzamot vonva az emmauszi tanítványok történetével, akik a kenyértörésben ismerték fel a Feltámadottat.

„Az Isten Báránya, ki megtöretik, de meg nem osztható, ki mindenkor eledelül szolgál és soha el nem fogyasztható, ki a benne részesülőket megszenteli” – idézte fel az átváltoztatási ima szavait tanításában Szocska Ábel püspök. Kiemelte:

ez a megtöretés adja meg a papi hivatás legmélyebb értelmét a mindennapi életben.

A bizánci teológiára utalva rávilágított:

míg a földi eledel elfogyasztva megsemmisül és átalakul bennünk, a mennyei eledel – Krisztus Báránya – soha el nem fogy. Nem mi alakítjuk át őt, hanem ő alakít át és szentel meg minket.

A főpásztor rámutatott az újszentelt korábbi szolgálatára is, tekintettel a szociális területen végzett munkájára. „Te egy különleges érzékenységgel vagy megáldva azok iránt, akik megtörettek – szólt a mellette álló Marcellhez. – Hiszen a szolgálatodat is a megtört, elesett embereknek szentelted.

Kedves Marcell atya, neked ez lesz a feladatod, ez lesz a küldetésed, hogy papként odalépj az emberek elé, és próbáld őket vigasztalni, bátorítani, segíteni.”

A megyéspüspök külön szólt az újszentelt feleségéhez, kérve őt, hogy legyen támogató társ a küzdelmekben.

Zárógondolatként egy lengyel karácsonyi hagyományt idézett fel, amely szerint a családtagok felkínálják egymásnak az ostyát megtöretésre. „Talán nekünk, keresztényeknek ez a feladatunk:

amikor megtöretik az életünk, az Úr Jézus vigasztaló kegyelméből merítve keressük a kiengesztelődést és a megbékélést.

Ez az az evangéliumi szeretet, amelyet Krisztus ránk bízott” – fogalmazott Szocska Ábel püspök.

A Szent Liturgia folyamán Dévai Marcell immár áldozópapként első alkalommal áldoztathatott.

Elsőként feleségét, Dévainé Markos Kittit és másfél hónapos kislányukat részesítette a szentségben.

A szertartás végén az amboni imát is ő mondta el; majd miroválással, olajkenettel adott egyéni áldást a jelenlévőkre.

Az újszentelt köszöntőjében mély hálával tekintett vissza a papsághoz vezető útra, felidézve egy korábbi elgondolkodtató beszélgetést: „Az egyik Szent Liturgia előtt Tamás atyával a szentélyben szemben álltunk a Titkos vacsora képével, és feltette a kérdést: »Kicsinyhitű, miért kételkedtél?«

Visszatekintve az életemre azzal tudom kiegészíteni ezt, hogy az Úr gondoskodik.

Az elmúlt félév különösen megtanított arra, hogy

a nehézségek közepette – legyen az betegség, lelki mélypont vagy az élet egy zsákutcája – Isten ott van, és gondoskodik.”

Dévai Marcell atya köszönetet mondott Szocska Ábel püspöknek a belé vetett bizalomért és az atyai támogatásért. Egyedi ajándékként egy üveg bort nyújtott át a főpásztornak, amelynek címkéjén életének legfontosabb állomásai szerepelnek.

Szeretettel szólt feleségéről, kislányáról, édesanyjáról, nagyszüleiről és testvéréről, valamint a hivatását formáló lelkipásztorokról.

A szertartás végén elhangzott a kinevezés is: Dévai Marcellt a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyház segédlelkészévé nevezte ki a megyéspüspök.

Az esemény a templom előtt, majd a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában folytatódott szeretetvendégséggel.

*

Dévai Marcell 1995-ben született Nyíregyházán. A teológiát Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte el 2020-ban.

Hivatása alakulásában meghatározó volt szociális munkája: a Szent Kamill Rehabilitációs Központban dolgozott segítőként, majd 2022-ben az intézmény vezetője lett. 2022-ben hittanár-nevelő tanári oklevelet, 2025-ben egyházi vezetés és gazdálkodás szaktanácsadó diplomát szerzett.

2025-ben kötött házasságot Dévainé Markos Adrienn Kittivel. Kislányuk Anna. Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök 2026 márciusában szentelte diakónussá.

Pappá szentelését szeptember 6-án ünnepelték Nyíregyházán. Papi szolgálatát a nyíregyházi székesegyház segédlelkészeként kezdi meg.

Szöveg: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra, Zadubenszki Norbert/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír