Mi köze van a Galápagos-szigeteknek az Árpád-házhoz? – Interjú Pályi Gyula modenai professzorral

Az alábbiakban Pályi Gyula modenai professzor, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia tagja a Vatikáni Rádió magyar nyelvű szerkesztőségének adott interjújából olvashatnak részleteket.

A Galápagos-szigetcsoport (Ecuador) legnagyobb szigete Isabel-szigetként ismert; névadója nem más, mint a Barcelona grófjainak családjából származó, Isabelként (Izabella) ismert királyné, akinek apai nagyanyja Árpád-házi Jolán magyar hercegnő, II. András király leánya volt. Sőt, úgy véljük, hogy keresztnevét nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet emlékére kapta, akit Izabella születésekor az Egyház már szentjei sorában tisztelt. A galápagosi szigetnév pedig jól tükrözi Izabella/Erzsébet ma is élő hatását, népszerűségét, főleg a spanyol, illetve portugál kultúrához kapcsolódó országokban. Apai ősei több generáció óta királyi méltóságot viseltek.

Szent Izabella katalán-spanyol családból származott. Édesapja, III. Pedro az akkor még független Aragónia királya volt; édesanyja a német császárokat is adó (Hohen)stauf dinasztia szicíliai ágából származott. Érdekes megemlíteni, hogy egyik anyai ősanyja Árpád-házi I. Béla magyar király Zsófia nevű lánya volt.

Aragóniai Erzsébet 1271-ben született. Már 11 évesen eljegyezték a portugál trónörökössel, a nála 10 évvel idősebb Dénessel, aki később Portugália királya lett, és uralkodásának jellegét jól jelzi ragadványneve: „Igazságos”. A házasságkötésre 1288-ban került sor. Férje 1325-ben bekövetkezett haláláig két felnőttkort megért gyermekük született: Constance, aki később IV. Ferdinándnak, Kasztília és León királyának felesége lett; majd Alfonso, aki később a portugál trónt örökölte mint IV. Alfonz. A feljegyzések szerint Dénes király házassága előtt és alatt több „balkézről” való gyermek születését is elősegítette, ezekről főleg annyit tudunk, hogy Isabel királyné keresztényi türelemmel viselte férje kalandjait. A királyné elegánsan túltette magát e magánéleti problémákon, és házasságuk légköre sokban hozzájárult Dénes sikeresnek mondott uralkodásához.

A királyné példamutatóan segítette a szegények, elesettek, betegek életét. Ilyen vonatkozásban vélhetően példaképe volt nagynénje, Szent Erzsébet.

Ezt az utóbbi kapcsolatot művészek is felismerték: Isabelt gyakran ábrázolják Erzsébet híres rózsacsodájához hasonlóan rózsákat tartva ruhája redői között.

Izabella/Erzsébet királyné élénk közéleti tevékenységet fejtett ki. Ennek dokumentált nyomai elsősorban mint békeszerzőt mutatják be. Az első híres eset a szomszéd kasztíliai királlyal kezdődő ellenségeskedés elsimításában való közreműködése volt. Két évtized múlva Portugália békéjét fia, Alfonso infáns-trónörökös lázadása zavarta meg, aki azt kifogásolta, hogy a király egyik, vele közel egykorú törvénytelen gyerekét, Alfonso Sánchezt részesíti kedvezményekben. A királyné határozott közbelépésére a törvénytelen fiú busás ajándékkal külföldre távozott, a trónörökös pedig ünnepélyes hűségesküt tett le apja kezébe. Ez az affér egyébként a gyakorlatban úgy rendeződött, hogy

a királyné egyedül, egy öszvéren a már csatára felsorakozott csapatok közé ment, és megjelenésével sikeresen oltotta ki a harci kedvet.

Izabella királyné 1325-ben megözvegyült. Ezt úgy fogta fel mint útmutatást a szerzetesi életre. Az általa Coimbrában alapított klarissza kolostorba vonult fogadalmas apácaként. Vagyonát eladta, és a befolyt összeget részben a szegények támogatására, részben pedig a kolostor továbbfejlesztésére fordította.

Néhány év múlva újból a „nagypolitika” színpadára kellett lépnie, újból mint békeszerző. 1336-ban fia, akkor már mint IV. Alfonz király vitába keveredett a szomszédos uralkodóval, Kasztíliai XI. Alfonzzal, aki egyébként Izabella veje volt. Ismét az ellenségeskedés helyszínére sietett, és sikeresen akadályozta meg a vérontást. Ezen az úton megbetegedett, és rövidesen, 1336. július 4-én visszaadta lelkét Teremtőjének.

Földi maradványai ma is Coimbrában nyugszanak, az újabb klarissza kolostorban. Emléke elevenen él a 21. században is. Kétévenként ünnepségsorozattal emlékeznek meg róla Coimbrában – legközelebb 2026-ban.

A Pályi Gyula professzorral folytatott beszélgetés ITT meghallgatható.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír