XIV. Leó pápa a Katolikus Karizmatikus Megújulás tagjaihoz: Legyetek Krisztus szeretetének tanúi!

A Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata (CHARIS) céljai közé tartozik a Szentlélekben való keresztség előmozdítása az egyház tagjainak körében, Krisztus teste egységének előmozdítása, valamint a szegények, a legnagyobb testi-lelki szükséget szenvedők szolgálata.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.

Örömmel tölt el első találkozásom a Katolikus Karizmatikus Megújulással, és örömmel köszöntelek mindnyájatokat, akik itt vagytok, továbbá azokat a közösségeket, csoportokat, ima- és evangelizációs iskolákat, amelyeket képviseltek. Isten valóban számtalan ajándékkal áldotta meg közösségeiteket, köztük a lelki életerő ajándékával. Köszöntöm a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata (CHARIS) nemzeti és nemzetközi közösségi szolgálatainak vezetőit is, akik megszervezték ezt a találkozót.

A Katolikus Karizmatikus Megújulás számára a II. vatikáni zsinatot követő évek a nagy kibontakozásnak és növekedésnek, valamint az egyház életébe való beilleszkedésnek és a szolgálati struktúrák megszilárdulásának időszakát jelentették.

Tiszteletre méltó elődeim az egyház számára nagy ajándéknak ismerték el ezt a fejlődést. Szent VI. Pál ugyanis kijelentette, hogy ebben a mindinkább szekularizálódó világban semmi sem szükségesebb, mint annak a lelki megújulásnak a tanúságtétele, amelyet a Szentlélek a legkülönbözőbb térségekben és közösségekben ébreszt (vö. Beszéd a Katolikus Karizmatikus Megújulás harmadik nemzetközi kongresszusának résztvevőihez, pünkösd, 1975. május 19.).

Evangelizáció melletti jellegzetes elkötelezettségeteket hangsúlyozva Szent II. János Pál ezt mondta: „Maga a Lélek indít benneteket tanúságot tenni.” Majd hozzátette:

„Hogyan maradhatna néma és tétlen bárki, aki megízlelte Krisztus jóságát?

[…] Krisztus a mi Üdvözítőnk […]. Hogyan mulaszthatnánk el az evangelizációt? Továbbra is adjátok tovább az evangélium iránti buzgóságot azoknak, akik körülöttetek élnek!” (Beszéd a Karizmatikus Közösségek Katolikus Testvériségének tagjaihoz, 1991. december 7.).

XVI. Benedek a maga részéről az egyház számára nyújtott sajátos hozzájárulásotokról beszélt. Így fogalmazott: „a Katolikus Karizmatikus Megújulás közösségeinek egyik jellemzője és pozitív vonása éppen az, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a karizmáknak, vagyis a Szentlélek ajándékainak, és az ő érdemük, hogy az egyházban ismét ráirányították a figyelmet ezek időszerűségére” (Beszéd a Catholic Fraternity of Charismatic Covenant Communities and Fellowships tizenharmadik nemzetközi konferenciájának résztvevőihez, 2008. október 31.).

Miként Suenens bíboros a mozgalom kezdetén, úgy Ferenc pápa is gyakran beszélt rólatok mint „kegyelmi áramlatról”, amely „az egész egyházért van, nem csupán egyesekért” (Pünkösdi imavirrasztás a Katolikus Karizmatikus Megújulás „aranyjubileumának” alkalmából, 2017. június 3.).

Összefoglalóan így írta le utatokat: „evangelizáció, lelki ökumenizmus, a szegényekről és rászorulókról való gondoskodás, valamint a peremre szorultak befogadása”, majd hozzátette: „És mindez az imádás talaján! A megújulás alapja Isten imádása!” (Beszéd a Megújulás a Szentlélekben harminchetedik országos találkozójának résztvevőihez, 2014. június 1.).

Én magam is szeretném előmozdítani a kölcsönös tiszteleten, közelségen és támogatáson alapuló kapcsolatot Péter Széke és a Katolikus Karizmatikus Megújulás nagy családja között. Ezzel kapcsolatban szeretnék elgondolkodni lelki tapasztalatotok néhány alapvető eleméről: a Lélekben való keresztségről; a dicsőítő imáról; Isten igéjéről; a közösségről; a tevékeny szeretetről.

Mindenekelőtt: a Lélekben való keresztség. Közös hitbeli utatok gyökerénél a Szentlélek személyes megtapasztalása áll, mely lehetővé tette, hogy a keresztség kegyelme hatékonnyá váljon mindegyikőtökben, és elvezessen benneteket Isten szeretetének világos felismerésére. Megtérése után Szent Ágostonnak is ugyanez a kegyelmi tapasztalat volt az első mélységes élménye, amelyet ezekkel a lángoló szavakkal írt le: „Segítőm, Megváltóm, Krisztus Jézusom! Milyen édes lett hamarjában nélkülöznöm a hóbortok édességét. S aminek elveszítésétől annyira riadoztam, milyen öröm volt most lemondanom arról. Lemorzsoltad immár rólam mindezeket, te igazi és legfőbb édességem” (Vallomások, IX, 1, 1).

Ugyanígy a Szentlélek lehetővé tette számotokra, hogy megízleljétek Krisztus édességét, hiszen attól a pillanattól kezdve a ti életetek is megváltozott. Isten megszűnt puszta eszme lenni, s az atyaság valódi és végleges kifejeződésévé vált. Az ő Lelke belső megbékélést hozott, békével töltött el, megszabadított a földi ragaszkodásoktól és a bűn nyomasztó terhétől. Egyúttal új magatartást is lehetővé tett, melyet a mások és a jövő felé való nyitottság, valamint a remény jellemez, abban a bizonyosságban, hogy semmi sem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől (vö. Róm 8,38–39). A Szentlélek ezen megtapasztalásából fakad az a mély vágy, hogy tanúi és hírnökei legyetek szeretetének, és elvigyétek vigasztalását azokhoz, akiket az értelmetlenség és a magány érzése nyomaszt.

A dicsőítő ima. A Szentléleknek ebből a magával ragadó megtapasztalásából új imaélet született, amely megadta azt az új képességet, hogy spontán és őszinte módon lépjetek párbeszédbe Istennel, valamint új nyitottságot adott a dicsőítésre, az imádásra és a hálaadásra. Az imádás és a dicsőítés, melyek oly jellegzetesek összejöveteleiteken, a keresztény imádság lényegi elemei, ti pedig az elmúlt években hozzájárultatok ahhoz, hogy ezeket újra felfedezzük, és ismét előtérbe kerüljenek.

Isten igéje. A Lélek megújult kiáradása a Szentírással való élő találkozásra vezetett benneteket. A Szentlélek ihlette Isten kinyilatkoztatott igéjét, és ő az is, aki azt mindig élővé és hatékonnyá teszi az egyházban, megszólaltatva a hívők szívében, különösen pedig a liturgiában. A Szentírás ezért számotokra a lelki táplálék csodálatos forrásává vált, mely megvilágosít és megerősít. Ugyanakkor a megkülönböztetés forrásává is lett, mely eligazít mindennapi döntéseitekben, tartalmat ad a közös imának, lehetővé téve, hogy magának Istennek az ihletett szavaival forduljatok az Úrhoz.

Közösség. A Szentlélek a közösség forrása. XIII. Leó pápa több dokumentumában is arra buzdította a katolikusokat, hogy minden évben imádkozzanak kilencedet a Szentlélekhez mennybemenetel és pünkösd ünnepe között, különösen a keresztények egységének szándékára. Ti világosan értitek e felhívás jelentőségét, hiszen megtapasztaltátok, hogy az egyház egysége a Lélek gyümölcse, mert amint Szent Ágoston mondja, a Szentlélek „az Atya és a Fiú felfoghatatlan közössége” (A Szentháromságról, V, 11, 12). A Lélek teremti meg az összhangot a különféle karizmák és a Karizmatikus Megújulás összetevői között, valamint a többi keresztény felekezethez tartozó testvéreinkkel is.

És végül: a tevékeny szeretet. Szent Ágoston azt írta, hogy a Szentlélek „amikor az embereknek adatik, meggyújtja bennük a szeretet tüzét Isten és ember iránt, s ő maga is szeretet. Az ember ugyanis magától nem szeretheti Istent, csak ő adhatja meg hozzá a képességet” (A Szentháromságról, XV, 17, 31). Ezt ti magatok is megtapasztaltátok.

A Lélek megújult jelenléte a szeretet új képességét ébresztette bennetek, melyet maga az isteni szeretet ihlet. Ez a szeretet Isten és testvéreitek felé irányul, közelségre és együttérzésre indít, különösen azok iránt, akik szenvednek.

A Karizmatikus Megújulásból számos szeretetszolgálat született azok javára, akik lelki vagy anyagi szükséget szenvednek. Arra biztatlak hát benneteket, hogy őrizzétek elevenen ezt a szeretetet a szegények iránt, mert ez tárja fel Isten igazi arcát.

Kedves barátaim, köszönöm elkötelezettségeteket, és bátorítlak benneteket küldetésetek folytatására. Álljatok egyházmegyéitek és plébániáitok szolgálatába, felajánlva tapasztalataitokat és evangelizációs módszereiteket! Hűségesen kövessétek papjaitok útmutatását; közös megkülönböztetésetek során pedig hallgassátok meg a bölcs emberek szavát, akkor is, ha nem tartoznak csoportjaitokhoz. Ápoljátok a közösségeitek közötti összhangot és együttműködést, ügyelve arra, hogy soha ne engedjetek az önreklámozás vágyának, illetve a hatalom vagy a személyes tekintély keresésének! A Szentlélek legyen mindig világosság és erőforrás egyéni és közös utatokon, a Boldogságos Szűz Mária, az egyház anyja pedig oltalmazzon benneteket! Most pedig ezekkel az őszinte érzésekkel örömmel adom rátok apostoli áldásomat.

Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír