A fogyatékossággal élő gyermekek ellátásának helyzetéről tartottak konferenciát Csíksomlyón

A rendezvény célja az volt, hogy hidat építsen az erdélyi és magyarországi szakemberek, intézmények és érintett szülők között, teret biztosítva a tapasztalatcserének, a párbeszédnek és a hosszú távú együttműködés kialakításának.

A konferenciát Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója nyitotta meg, aki kiemelte: ezek a találkozási alkalmak nem csupán tudást adnak, hanem erősítik a közösséget, energiát nyújtanak a mindennapi munkához, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a segítő szakmák megkapják a méltó megbecsülést. Mint mondta, a jövő szempontjából kulcsfontosságú, hogy hidakat építsenek az anyaország és Erdély között. Ezután Radomszki Lászlóné Mónika, a Belügyminisztérium Fogyatékosságügyi Államtitkárságának helyettes államtitkára, valamint Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere köszöntötte a jelenlévőket.

A megnyitó gondolatok sorát Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója zárta, aki felidézte: a szervezet 35 éve tűzte zászlajára, hogy bővítse a lehetőségeket és teret adjon a segítségnyújtásnak. Hangsúlyozta, hogy a jó segítség természetesen illeszkedik a rászoruló emberek hétköznapjaiba, és éppen ezért különösen értékes.

Előadások – rendszerek, kihívások, lehetőségek

A délelőtti előadásokban magyarországi és erdélyi szakemberek mutatták be a fogyatékossággal élő gyermekek ellátásának helyzetét, kihívásait és lehetőségeit. Villányiné Bárány Anikó és Faragóné Juhász Andrea főosztályvezetők a magyarországi támogatási rendszert ismertették, míg a romániai helyzetet Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezérigazgatója mutatta be. Előadásában hangsúlyozta: nagy szükség van elérhető rehabilitációs szolgáltatásokra, a családsegítés és nappali központok fejlesztésére, valamint a vidéki térségek szociális ellátásának javítására. Kiemelte, hogy a sérült gyermekek speciális jogainak érvényesítése mellett a korai szolgáltatások bővítése is kiemelt fontosságú.

A további előadások középpontjában a korai intervenció állt. Kereki Judit, a Gyermekút Módszertani Központ igazgatója elmondta: a gyermek fejlődése szempontjából kulcskérdés, hogy időben érkezzen a segítség, és a szakmai figyelem ne csupán a gyermekre, hanem a teljes családra is irányuljon. Hasonló üzenetet fogalmazott meg Fülöp Orsolya, a Gyulafehérvári Caritas aligazgatója, aki szerint az intervenció csak akkor lehet igazán hatékony, ha a szülők, testvérek és nagyszülők is részesei a folyamatnak.

A konferencia résztvevői kisfilmek segítségével betekintést nyerhettek a budapesti Pető Intézet munkájába. Kiss Anna főigazgató-helyettes a bemutató kapcsán kiemelte: a bizalmi kapcsolat a szülők és a szakemberek között elengedhetetlen, hiszen a mozgásprogramok nemcsak fejlesztést, hanem valódi tanítást jelentenek.

Erdély helyzetét Péterffy Csilla, az 1-es számú Inkluzív Oktatási Központ igazgatója vázolta fel. Rámutatott: Romániában több tízezer sajátos nevelési igényű gyermek él, de megyénként mindössze néhány iskola biztosít számukra megfelelő oktatást. Az oktatási rendszer legnagyobb kihívásai közé tartozik az infrastruktúra hiánya, a kevés gyógypedagógus és pszichológus, valamint az inkluzív módszerekre felkészítő pedagógusképzés elégtelensége.

Műhelymunkák és kerekasztal-beszélgetés

A délutáni programban két műhelymunka zajlott párhuzamosan: az egyik a korai fejlesztés témáját, a másik az iskoláskorú gyermekek ellátásával kapcsolatos szülői terheket és kihívásokat dolgozta fel. A résztvevők személyes tapasztalataik és szakmai nézőpontjaik megosztásával közösen kerestek megoldásokat a mindennapi problémákra.

A műhelyek eredményeit plenáris ülésen mutatták be, ahol egyértelműen körvonalazódott: szükség van arra, hogy a szülők hangot kapjanak, a szakemberek és intézmények közötti szorosabb együttműködésre, valamint rendszerszintű változtatásokra.

A nap végén megtartott kerekasztal-beszélgetésen a meghívott előadók közösen foglalták össze a tapasztalatokat. Egyetértettek abban, hogy a konferencia hiánypótló volt, ugyanakkor kiemelték: még mindig jelentős távolság van a szülők, szakemberek és intézmények között. Ahhoz, hogy valódi változás jöjjön létre, össze kell fogni, és fel kell erősíteni a szülői hangot. A résztvevők megfogalmazása szerint az egyén – család – szakma – rendszer egysége adhatja meg azt a stabil alapot, amely hosszú távon biztosítja a fogyatékossággal élő gyermekek megfelelő támogatását.

Szöveg: György Mária Angéla

Forrás és fotó: Gyulafehérvári Caritas/Romkat.ro

Magyar Kurír