A pap olyan, mint egy csap – Beszélgetés Kárpáti Kázmér ferences templomigazgatóval

– 1250 óta áll ezen a helyen katolikus templom, amit nem kíméltek a történelem viharai. Melyek azok a meghatározó korszakok, események, amelyeket kiemelne a templom történetéből?

– Elsőként 1526-ot, a mohácsi vész idejét említeném, amikor a beözönlő törökök lemészárolták az itt élő ferences testvéreket, a templomot pedig felgyújtották. Az áldozatok között volt Vásárhelyi András atya, ferences költő is. Az ő nevéhez fűződik az első olyan, magyar nyelven írt költemény, amelynek a szerzőjét és keletkezésének pontos helyét és idejét is ismerjük. Ez az Angyaloknak nagyságos asszonya kezdetű Mária-himnusz (1508). Megrendítő a tudat, hogy vértanúk voltak itt elődeink között. 1743-ban fejeződött be a török pusztítás utáni újjáépítés. A másik legfontosabb dátum 1990, amikor a kommunista évek elmúltával, a negyven éven át tartó kényszerű szünetet követően végre visszatérhettek ide a ferencesek.

– Alkantarai Szent Péterről nevezték el a templomot. Van ennek valami különleges oka?

– Az újjáépítés után 1743-ban Szent Máté evangélista ünnepén szentelték fel a templomot, ami azért érdekes, mert ő az örömhír hirdetője. Alkantarai Szent Péter 1499-ben született Spanyolország és Portugália határán, ő a ferences rend egyik nagy megújítója.

A török idők elmúltával a ferences szerzetesek látták, hogy nem csak a kőtemplomot, hanem az emberek szívét is meg kell újítaniuk, lelkileg is újjá kell építeni Isten Egyházát.

Alkantarai Szent Péter a ferences rend belső reformját is szükségesnek tartotta. Szigorú aszketikus életet élt, csont és bőr volt, mégis sugárzott belőle a derű. Avilai Szent Teréz lelkivezetője, a népmissziók terjesztője volt, aki a missziós kereszt örömteli vállalását hirdette.

– Ön hogyan került a ferencesek közé?

– Sárisápról származom, Esztergom mellől. A Jóisten már nagyon korán, három és fél éves koromban megszólított. A településünkön a szent életű Rédei József atya volt a pap, egyike azoknak, akiket a kommunizmus alatt titokban szenteltek püspökké, hogy ha a többi főpásztorral valami baj történne, akkor is legyen, aki papokat szentelhet. Végtelenül alázatos, nagy tudású, remek diplomáciai érzékkel megáldott ember volt. Így utólag visszagondolva, nagyon nagy hatást tett a hitéletemre. Amikor jelentkeztem az esztergomi ferences gimnáziumba, már hivatást éreztem az egyházmegyés papságra és a ferences rendbe való belépésre is. Érettségi után jelölt lettem a ferences rendben, majd megkezdtem a teológiai tanulmányaimat.

– Szerzetesként nem érzi nehéznek a templomigazgatói feladatkört, amelyhez a gazdasági ügyek kézben tartása is hozzátartozik?

– A templomért én vagyok felelős, a közösségünk életéért pedig a házfőnök, Szerafim testvér. Jelenleg kilencen vagyunk, mindannyian részt veszünk a liturgikus szolgálatban, és az idős, nyugalmazott atyák is sok feladatot vállalnak a gyóntatásban. A templomigazgatással kapcsolatban folyamatosan visszajelzéseket kapok a rendtársaimtól, és ez nagy könnyebbséget jelent nekem, mert így korrigálni tudom a hibáimat, ha szükséges. A szerzetesi közösségben teljesen őszinték vagyunk egymással, a dicséretet és a kritikát is örömmel fogadom a többiektől. 

– A templom közismert élénk hitéletéről.

– Sokan megfordulnak a templomban, látjuk, valóban igény van arra, hogy reggeltől estig nyitva legyünk.

Mélyen elkötelezett hívek járnak ide, akik hétköznap is itt vannak már a reggel hat órai szentmisén.

Sokan még munka előtt betérnek hozzánk, hogy Istennel induljon a napjuk. Van, aki ebédszünetben jön be kicsit imádkozni. Hétköznap reggel hatkor, nyolckor, tízkor, tizenegykor és este fél hétkor kezdődnek a szentmisék. Hétvégén tíz misét tartunk. És azokra is gondolunk, akik nem tudnak személyesen eljönni a templomba, a honlapunkra mindennap felkerülnek Ágoston atya homíliái.

– Nagyon részletes, információgazdag a templom internetes oldala. Sok mindent megtudhatunk itt a templom történetéről, a ferences közösségről, a lelki- és a közösségi életről, a napi aktualitásokról. Önök készítik a friss tartalmakat?

– A honlapunk jelenlegi formájában éppen most ünnepli az ötödik születésnapját. Megnéztem a statisztikákat, és ezek szerint napi öt-hatszáz látogató keresi fel az oldalt. Ez nagy felelősséget ró ránk, szeretnénk tartalmas és minőségi tájékoztatást nyújtani az olvasóknak. Minden héten felkerül a honlapra a gyóntatási rend, a miserend, nagyböjtre a nagyböjti naptár napi igeszakaszokkal. Ha valakinek szorosabb lelki kötődése alakul ki egy-egy atyához, a miserend és a gyóntatási rend segítségével megtervezheti, hogyan találkozhat vele. Ha pedig valaki idegen nyelven szeretné elvégezni a szentgyónását, azt is látja a táblázatban, hogy melyik atya milyen nyelven beszél.

– Egész nap van gyónási lehetőség a templomban?

– Reggel nyolctól délig és délután négytől hétig lehet gyónni. Legalább két pap testvér mindig gyóntat. Döbbenetes látni, hogy a bérmálás után a fiatal felnőttek közül sokan eltűnnek a templomokból. Hála Istennek, nálunk ez a korosztály is ott van a szentmiséken, és eljár gyónni. A gyóntatószék persze nem alkalmas a lelkivezetésre, de a pap testvérek néhány mondatban a gyónás alkalmával is vigaszt tudnak nyújtani azoknak a híveknek, akik nehezebb élethelyzetben vannak.

– A pszichológusok szupervíziót tartanak, hogy könnyebben elviseljék a lelki terheket. A gyónási titok miatt a papok számára nincs hasonló lehetőség. Mi jelent nekik segítséget a lelki egészségük megőrzésében?

– A mi „szupervizorunk” maga a Szentlélek, a kápolnában bármikor megbeszélhetünk vele egy-egy nehezebb esetet. A problémákat nem mi oldjuk meg, hanem ő. Azt szoktam mondani,

a pap olyan, mint egy csap, ami lehet aranyozott vagy éppen rozsdás, a lényeg az, hogy közvetlen kapcsolatban van a forrással, és lehetővé teszi, hogy a víz átfolyjon rajta.  A forrás a mi esetünkben a Szentlélek.

Nekünk az a dolgunk, hogy közvetítsük az emberekhez a Szentlélek erejét és kegyelmét.

– Barsi Balázs atya 1991 óta a pesti ferences templomban tartja karácsony és húsvét előtt a konferenciabeszédeit. Hogyan kezdődött ez a szép hagyomány?

– Akkoriban Tornyos Kálmán atya volt a tartományfőnök, ő hívta meg hozzánk Barsi Balázst, hogy tartson lelkigyakorlatot. A templomunkban nagy múltjuk van a híres szónokoknak, akik meghatározó személyiségük révén jelentős hatást tudtak tenni a hallgatóságra. Balázs atya is ilyen karizmatikus ember, aki tűzzel beszél. 1991-ben novíciusmagiszter volt Esztergomban. Már novíciusként is hallgathattam őt, hatalmas élményt jelentettek a konferenciabeszédei, és ez ma is éppen így van, mert bár az ősz hajszálai megszaporodtak az évek során, de a szívében a tűz változatlan. 

– Híres a templom egyházzenei élete is. A zenei múltjukat böngészve Liszt Ferenc nevével is találkoztam.

– Liszt rendszeresen ide járt imádkozni, amikor el akart bújni kicsit a világ szeme elől. Az első padban van is egy emléktábla, amely azt a helyet jelöli, ahol a napi imáit végezte. A tőlünk néhány száz méterre lévő belvárosi főplébánia volt az egyházzenei élet központja, de

Liszt Ferenchez annyira közel állt a ferencesek lelkisége, hogy rendünk konfrátere lett, a szerzetesi habitust is viselhette, sokszor abban vezényelt.

– Kiknek a nevét említené még meg a templom egyházzenei történetével kapcsolatban?

– Gergely Ferenc hatvanöt éven át volt a templomunk karnagya és nagyszerű egyházzenésze. Személyesen is ismerhettem őt a kilencvenes évek végéről. Egy egész éves koncertsorozatot szenteltünk az emlékének, így tisztelgünk a munkássága előtt. Egyházzenei igazgatónk Kecskés Mónika; férjével, Deák László orgonaművésszel közösen szervezik a templomunk egyházzenei életét. Négy kórus tartozik a plébániánkhoz: a Liszt Ferenc kórus; a reneszánsz tételeket megszólaltató Greccio kamaraegyüttes; a Belvárosi Ferences Kántorátus, amely templomi kórusként minden vasárnap szolgálatot teljesít az esti szentmiséken és a népzsolozsmákon, valamint a Schola Gregoriana Budapestinensis, amely a gergorián ének csúcsát képviseli; kedd esténként hallhatjuk őket a szentmisében Sztankó Attila vezetésével.

– A templomuk orgonája is különleges. Mesélne róla?

– A miénk az ország egyik legnagyobb mechanikus orgonája. Nem egy digitális jel továbbítja a sípokhoz a hangokat, hanem egy vezeték, így a hang pontosan akkor szólal meg, amikor az orgonaművész lenyomja a billentyűt. A hangok így akkor sem mosódnak össze, ha nagyon gyors az orgonajáték. Most már a templom liturgikus teréből is megszólaltatható az orgona, az egyik oldalkápolnában helyeztünk el, hogy a liturgia alatt a kántor és a pap jobban lássák egymást.

– Milyen közösségek működnek a plébánián? 

– A templomunk kicsit olyan, mint egy autópálya: nagy a jövés-menés, rengeteg ember megfordul nálunk, de kevesen vannak a „tősgyökeres” hívők. Ennek megfelelően alakulnak a közösségeink is. Kisgyermekcsoportjaink sajnos egyáltalán nincsenek. Pál atya irányításával működik a nyugdíjas klubunk;  az idősebb korosztályból is sokan igénylik a találkozást, a beszélgetéseket, a közös imádkozás lehetőségét. A katekumenek csoportjában felnőttek készülnek fel a szentségekre: keresztelőre, elsőáldozásra, bérmálkozásra. Leopold atya vezetésével biblikus hittanra járhatnak azok, akik a Szentírás egy-egy szakaszát szeretnék mélyebben megérteni. A Ferences Világi Rend alkalmain Tihamér atya segítségével azt kutatják a résztvevők, hogy miként lehet megélni a mindennapokban Szent Ferenc lelkiségét. Mindezek mellett van rózsafüzér társulat, jegyesoktatás, és olyan, fiatal felnőtteknek szóló közösség is működik nálunk, ahol azokat szeretnénk lelkileg megerősíteni, akik tanulmányaik vagy a munkájuk miatt vidékről kerültek a fővárosba. Segítünk nekik, hogy ne érezzék egyedül magukat, ők is közösségre találhassanak az Egyházban.

– Milyen célokat, terveket szeretnének elérni a jövőben?

– A templom tetőszerkezete, a gerendázat és a héjazat is romos állapotban van, teljes felújításra szorul. A cserepek a második világháború óta nem lettek lecserélve. Évente egyszer hol itt, hol ott beszakad a tető, viharok után mindig alaposan ellenőrizni kell, hogy nem keletkezett-e nagyobb kár a szerkezetben, nem áznak-e valahol a falak.  A templom tornyáról omlik a vakolat, ez az alatta eljáró gyalogosokat is veszélyeztetheti. Terveink tehát bőven volnának, csak sajnos az anyagi lehetőségeink szűkösek. Ha találnánk rá forrást, legszívesebben cserépbe integrált napelemekkel váltanánk ki a tetőcserepeket. Ez nem csak energetikai szempontból lenne fontos nekünk.

Szent Ferenchez hasonlóan szeretnénk megbecsülni  a természet ajándékait, abban a szellemben, ahogyan Ferenc dicsőítette Istent a Naphimnuszban.

Jó volna hasznosítani a napfény energiáját, ezzel is óvva a környezetünket. S így megfelelő hőmérsékletet tudnánk biztosítani ahhoz, hogy azok is részt vehessenek a szentmisén, akik a hideg miatt nem mernek hosszabb időt eltölteni a templomban.

Szerző: Bencze Zsuzsanna

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. április 23-i számában jelent meg.