Életadó sebek – Berhidai Piusz OFM írása a Szent Sebekről való elmélkedéshez

A ferences imaiskola egyszerű, de mély lelki utat kínál: az Ige, az Eucharisztia és a testvéri szeretet által formálódunk kisebb testvérré. Ferenc példája arra hív, hogy a sebeket – legyenek azok személyesek, közösségiek vagy akár az egész Egyházat érintők – szeretetből hordozzuk, és így tanúságot tegyünk az evangéliumról. Berhidai Piusz OFM  Életadó sebek – Segédanyag egyéni vagy közösségi elmélkedéshez a Szent Sebekről című írása segít olyan lelki utat bejárni, amely nem menekül el a sötétség elől, hanem Krisztusra szegezi tekintetét.

Az alábbiakban részleteket olvashatnak a ferencesek.hu oldalon közzétett írásból.

*

„Egyik reggel ugyanis, a szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepe körül – két évvel halála előtt, mialatt egy magas hegy, Alverna lejtőjén imádkozott, s a szeráfi nagy lángolástól és a résztvevő szeretet édességétől Isten felé szárnyalva szinte egészen beleolvadt abba, aki nagy szeretetében keresztre feszíttette magát – egyszerre egy szeráf jelent meg előtte, szárnyai közt egy keresztrefeszített gyönyörű férfi alakját mutatva. A jelenés kezei és lábai keresztalakban ki voltak feszítve, míg arca Krisztus Urunk ragyogó képét mutatta. Két szárnyával ugyanis fejét födte be, kettő repülésre, a másik kettő pedig egész testének befödésére szolgált.

A látomás elmúltával a szent szívében a szeretet csodálatos heve maradt vissza, de még csodálatosabb volt az Úr Jézus Krisztus szentséges sebhelyeinek feltűnése testén. Isten embere, amennyire csak tehette, egészen haláláig gondosan rejtegette, mivel nem akarta nyilvánosságra hozni az Úr titkát. Egészen azonban mégsem sikerült eltitkolnia; úgyhogy legalább bizalmas barátai előtt nem maradt rejtve.” (A három társ legendája 69.)

A jászol és a kereszt: Ahol az Isten az emberrel egyesül

A Szent Sebek szemlélése, Jézus Krisztus passiójának és Assisi Szent Ferenc kompassiójának szívünkben forgatása Alvernán ugyanolyan lelki útra terel, mint a betlehemi jászol feletti szentmise Greccióban. Szent Ferenc stigmatizációjában ugyanúgy az Isten és ember közötti csodálatos cserének az újrafelfedezése történhet meg számunkra, mint ahogy a grecciói karácsonyban, ahol feltárult a jelenlévők számára a feledésbe merült misztérium. Isten emberré lett, hogy mi istenivé lehessünk („Isten gyermekeivé”, „Isten országának polgáraivá”). Ez ugyanakkor magában foglalta azt is, hogy az istenember Jézus a saját emberi sebeit isteni szeretettel fogadta el, hordozta, s így minden emberi seb isteni sebbé, minden emberi szenvedés isteni szenvedéssé, vagyis szeretetben elhordozott, az örök életbe felemelő szenvedéssé válhat. 

Szent Ferenc a Keresztrefeszítettet szemléli megtérése kezdetétől (...) Alvernán, megélve a maga emberi tapasztalatait kora Egyházában és saját testvéri közösségében, újra a keresztre tekint. A testén megjelenő sebek már nemcsak a rendkívüli misztikus élményt igazolják – amelynek történetiségét a vonatkozó források miatt nehezebb volna cáfolni, mint elfogadni –, hanem az ember legnagyobb lehetőségét: Ugyanazzal a szeretettel szeretni, mint Isten, belépni Isten szeretetének világába úgy, hogy egyesülök a legnagyobb szeretettel, amely a szenvedésben nyilvánul meg. (...) A kiengesztelődöttség és belső, igazi öröm nem felvett póz, nem mentalitás vagy lelki alkat, hanem a kegyelem műve, ezért erőltetni nem lehet, de küzdeni érte, a rá való vágyakozást ápolni önmagunkban szükséges (vö. Az igazi és tökéletes örömről).

Tudatosan és szándékosan, egyedül és csendben, ahol elkötelezzük magunkat újra Istennel való kapcsolatunkban, a testvérünk szeretetében, önmagunk elfogadásában és odaadásában. A szentségekben minden kegyelmet megkapunk ehhez.

Ugyanazon az úton léphetünk be tehát a Szentháromságos Egy Isten életébe, amelyen ő közeledett hozzánk a jászlon és a kereszten át. Ezen az úton válhat hitünk, isten- és emberszeretetünk szenvedélyessé, s lehet miénk az az öröm, amelyet nem vehet el tőlünk senki (vö. Jn 16,22).

Alverna: ferences imaiskola

Ennek a titoknak a szemlélése, szívünkben forgatása és a ránk bízottakkal való megosztása valódi lelki program, belső út, amely megjelölte számunkra a 2024-es naptári évet. (...) 

A szent sebekről való elmélkedés találkozás lehet számunkra Istennel, egymással, önmagunkkal.

Ferenc alvernai tapasztalatába belehelyezkedni valójában ugyanolyan nehéz és mégis egyszerű, mint a betlehemi jászolhoz közelíteni. Az alvernai kép – a betlehemi történethez képest – kevésbé lett „negédesítve” az európai évszázadok alatt. Legalábbis a kortárs társadalomban kevésbé „eladható”, hiszen a szenvedés tapasztalata megkerülhetetlen benne, és a fogyasztói (individuális, atomizálódó stb.) társadalom (és benne a világhoz hasonuló önmagunk) nem tud mit kezdeni vele, sőt irtózik tőle, mint Ferenc a leprástól, mielőtt mélyebb hitre jutott.

A ferences imádság útja egyszerű evangéliumi út: a teremtett világ s benne önmagunk elfogadásával, az Ige és az Eucharisztia által Jézus Krisztus követésével, testvérként élve, kisebb testvérré formálódva.

Ennek az evangéliumi útnak emblematikus epizódjai jelennek meg előttünk az alvernai tapasztalatban. (...)

Szeretetből hordozott sebek

Amikor egy nehézséget, kisebb vagy nagyobb szenvedést szeretettel elfogadva hordozok, ez azt jelenti, hogy meghallom és követem azt a meghívást, amely a Jézussal való egységre hív a legkülönbözőbb sebek elhordozásában. (...)

Berhidai Piusz ferences tartományfőnök írása teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Ferences Sajtóközpont

Magyar Kurír