Jézus Krisztus mindenre választ ad – Interjú Kerényi Lajos piarista szerzetespappal

„Mindig volt három dolog, ami nagy örömet okozott nekem. Egyrészt, hogy van, ahol megszólíthatom az ifjúságot, a szalóki vagy a nagymarosi találkozókon, hittanórákon (...) Másrészt, mivel majdnem orvos lettem, szívügyem a betegek is. Szeretem őket nagyon. Viszont valóban korlátozva van az egészségi állapotom. Így a harmadik recept a kétségbeesés elkerülésére, hogy igyekszem megválaszolni a lét nagy kérdéseit. Egyfelől sokat gondolkodom és írok is mostanában a nagy dolgokról, az emberiség örök témáiról: honnan jöttem, hová megyek, miért a sok bűn? Miért a rengeteg szenvedés? Miért a halál? Folytatódik az élet? Minden kor filozófusa és gondolkodója ezen töri a fejét. Ebből vannak a világnézetek, (...) ezekből mindig veszekedés van, meg háború. Az ezekre való válaszadás foglalkoztat nagyon. Görföl Tibor professzor a Vigilia folyóirat 2025. februári számában idézi az első lapszámot 90 évvel ezelőttről, 1935-ből: »Bárhová tekintünk, […] mindenütt szűk pártszempontok uralkodását látjuk és az univerzális emberi, szellemi, etikai és vallási értékek megvetését. […] Ha végiggondoljuk, hogy ilyen irányítás következtében milyen szellemi és lelki értékek vannak Németországban veszélyben, valóban okunk van a legnagyobb fokú aggodalomra.«”

„A legfontosabb kérdésekre sokféle válasz van. (...) Annyi sok szerzővel foglalkozunk, eszmei emberrel, ...ők is ezekkel a nagy kérdésekkel foglalkoztak, ...de egyik sem ad olyan választ az emberiségnek, amelyik ennyire reményteljes, derűt keltő, embert felemelő lenne, mint Jézus válasza. Ő mindenkit megszólít. Az ő tanaiban benne van a szenvedés és a vigasztalás, amelyek a legfontosabbak az ember számára.”

„...nagy ügyem, (...) hogy az emberek ne veszítsék el önmagukat, tehát el ne kárhozzanak. Tudjanak megmaradni ezen az eszmei síkon, a célt szem előtt tartva, az optimizmust el nem felejtve: (...) Van feltámadás! Aggódás és kétségbeesés helyett boldogan kürtölöm világgá: hiszek Jézus Krisztusnak a lét roppant kérdéseiben! És mindig igyekszem hozzá kapcsolódni. Jézus legörömtelibb tanítása így hangzik: »Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.« (Jn 14,1–3)

Jézus mondta a tömegeknek, hogy »olvassátok a régi írásokat, azok rólam szólnak.« Látták a csodáit, a szemük láttára váltotta valóra a jövendöléseket, és végül még a halálból is visszatért. Nekünk megadatott, hogy megértsük:

Jézus igazolta magát. Az a küldetésünk, hogy ezzel szólítsuk meg az embereket, szegényeket és gazdagokat, kicsiket és nagyokat. Mert az embereknek ez megnyugvást ad, nincs ok a végső elkeseredésre.

És ha az ember ezt megéli, még akkor is, ha (...) sokat szenved, akkor ez a környezetének is sokat jelent, és végső soron önmagának is. Én tudom, hogy kinek hiszek, hiszen igazolta magát. Jézus Krisztus mindenre választ ad.”

„...látom a haldoklókat, félelmetes, milyen érzékennyé válik olyankor a lélek. Igazi lét-ügyek megoldása felé hajlik mindenki az utolsó órákban. (...) adom a szent kenetet: »E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével…« Hogy aztán ott mi történik, az már nem az én területem, hanem az Úr tartománya, a lélek mélyén zajlik.”

„Utolsó tatai évemben tört ki a háború, így érettségi előtt engem is besoroztak, kiképeztek géppuskásnak, még lövészárkot is ástunk, (...) Kemény volt a front, sokat is írok róla, de mindig mondom, hogy azért az nagyon megtépett. Utána két-három héten keresztül szögesdróttal lezárt marhavagonokban szállítottak minket a Donyeck-medencébe, (...) a 45 közül hárman-négyen jelet kaptunk. Arra kaptunk ihletet, hogy a vörös csillagot győzzük le a kereszt jelével. Ezért mi nem káromkodtunk, Jézust hívtuk naponta, és fejünkbe vettük, hogy megtérítjük a Szovjetuniót. A nyakunkban lógó feszületet cérnára kötve, kívül hordtuk a rabruhánkon, mutatva őt az »ateista« népnek, az őrök szeme láttára. Sok orosz fogvatartónk odajött, csókolgatva a feszületet ilyeneket mondott »Jesus Christus vivat«. Olyan erős volt ez a tapasztalat, hogy odajött az egyik fiú, és remegő hangon mondta, hogy »fogolytársak, itt van az Isten. Győzött a kereszt«. Istennek hála, életben maradtunk. Hazatérve pap lettem, és tovább üldöztek. De Jézus akkor sem hagyott el.”

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya (PRMT)

Fotó: Barlay Vince/PRMT

Magyar Kurír