A szellem és a lélek erejével a Közel-Keletért – Major Balázs régész missziós tanúságtétele

„Egyetemünk nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó együttműködést folytat elsősorban a Közel-Kelet országaival, ahol nemcsak közös kutatási programokat működtet, de ahonnan hallgatók tucatjait is fogadja és képezi (…) Meggyőződésem, hogy munkánkban kiemelt figyelmet kell fordítanunk a leginkább bajban lévőkre és nélkülözőkre. Mivel ősi keresztény örökségünk jelentős része ma a harcok és a nemzetközi politika által instabillá tett területeken található, fontos feladatunk annak mentése és továbbélésének elősegítése” – emelte ki a pápa előtt elhangzott tanúságtételében Major Balázs régész.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara (PPKE BTK) Régészettudományi Intézetének intézetvezető docensét Ferenc pápa távozását követően kérdeztük.

– Korábban volt már alkalma találkozni a pápával?

– Eddig nem volt személyes, közvetlen vagy akár közvetett kapcsolatom a Szentatyával. Ahogy a Vatikánnal sem, azonkívül, hogy a Szíriában szolgáló apostoli nuncius, Mario Zenari atya többször meglátogatta az ásatásainak. Megtisztelő módon az egyetem választott ki a tanúságtételre; ezúton is köszönöm, hogy a különböző fórumokon mellettem döntöttek. Az egyetemünk komolyan elkötelezett a Közel-Kelet iránt; a kutatócsoportunk az egyetlen, amelyik a százötven külföldi misszió közül kitartott Szíriában. Amiről szószólóként beszélhettem, az egy igazi csapatmunka, hiszen kollégák és hallgatók is dolgoznak kint. A magyar állam, a kormány támogatásának köszönhetően Szíria is bekerült a Stipendium Hungaricum programba, tucatszám érkeznek hozzánk, a Régészettudományi Intézetbe szír ösztöndíjasok. Szinte minden helyet számukra tartunk fent. Többségüknek ugyanis ez az egyetlen lehetőség, hogy magasabb szinten végezhessék a régészeti tanulmányaikat.

Azért is fontos ez a képzés, hogy aztán visszatérve meg tudják kezdeni hazájuk újjáépítését. Ebben próbálunk az itteni oktatással, illetve rendszeres kijárva, az ottani terepi munkákkal is segíteni nekik.

– A program különlegessége, egyedisége tehát abban is rejlik, hogy itt nem egyszerűen egyetemi összefogásról, tudományos partnerkapcsolatokról van szó, hanem a háborús országból érkezők felkarolásáról, oktatásáról és foglalkoztatásáról is…

– Ráadásul a hosszú ideje tartó háború miatt a szíriaiak most iszonyatos szegénységben, nyomorban élnek, amit továbbmélyített a februári földrengés. Azok a családok, amelyeknek a gyerekei itt tanulnak és magyar ösztöndíjat kapnak, kicsit föllélegezhetnek. A szír hallgatók egyébként éjjel-nappal dolgoznak, próbálnak mindent megtenni, hogy egy kis pénzt haza tudjanak küldeni.

Mi nem pusztán kulturálisan és kutatásügyileg igyekszünk támogatást nyújtani, hanem azzal is, hogy ténylegesen munkát viszünk/adunk a kintieknek a szíriai ásatásokhoz, helyreállításokhoz kapcsolódóan.

Tudvalévő, hogy Magyarország iskolákat, kórházakat, keresztény közösségeket karolt fel a Közel-Keleten; de ezeken kívül a Crac des Chevaliers UNESCO világörökség lelőhely feltárását is dotálva járult hozzá, hogy helyben segíthessük a helyieket.

– Margat, Crac des Chevaliers, Dwin vára, az esztergomi Szent Vid-kápolna, az egresi monostor… Korábban idáig jutottunk a munkáik bemutatásában. Csak felsorolásszerűen végigvehetnénk, hol dolgoznak jelenleg? A régi és az újabb helyszíneket…

– Természetesen mindenek origója Margat, ahol továbbra is folynak a munkák. Sőt most rá kell kapcsolnunk, mert a februári földrengés sok mindent megrongált, összedöntött a várban. Júniusban megyünk ki, hogy felmérjük az állapotokat és megtervezhessük a helyreállítást. Időközben Magyarország, a Pázmány-egyetem koncesszióként megkapta a Crak des Chevaliers-t is. Margat mellett ez volt a másik keresztes vár, amelyet II. András állandó évjáradékkal látott el, s amely annak idején a johannita (máltai) lovagrend erődje, főhadiszállása volt. Ott a háborús károk felszámolása, illetve a freskók stabilizálása zajlik. Intézetünk folytatja a kurdisztáni munkát, a Dwin vára melletti késő antik, kora muszlim karavánszeráj kutatását, Libanonban pedig a menjezi johannita birtokközpont feltárását. Ezek a főbb közel-keleti megbízatásaink.

– Hogyan hatott Önre Ferenc pápa „nevesítő viszontválasza”? Biztatás, bátorítás, megerősítés a folytatásra?

– Hatalmas élmény, elismerés volt ez a találkozás nekem, a Pázmány csapatának és annak a több mint száz magyar önkéntesnek, akik részt vesznek az említett munkákban.

Újult erővel folytatjuk a kinti és a magyarországi feladatainkat. A terepi jelenlét mellett nagyon fontos az oktatás; az egyetemközi Erasmus együttműködéseink alapján Libanonban, Szíriában és Iraki Kurdisztánban is tanítunk. Emellett fogadunk is az ottani egyetemekről vendégoktatókat. Ez főleg a szíreknek óriási lehetőség. Azért is, mert így a saját, itt tanuló hallgatóikkal is felvehetik, tarthatják a kapcsolatot. Igyekszünk minél több vonalon együttműködni, mind több szálat összekötni, hogy ezzel is erősítsük, segítsük a hazatérőket. Tényleg elképesztőek a viszonyok Szíriában. Gondoljunk bele, egy megyényi területért felelős régészeti főigazgató havi fizetése 27 dollár; és az élelmiszerárak pedig magasabbak, mint nálunk. Naponta csak egyórányi az áramszolgáltatás; a mosógépet, hűtőt jobb elfelejteni. Ebben kell élnie húszmillió embernek. Romok között. És erre jött még a földrengés. Több mint háromszázezren váltak földönfutóvá. A legtöbben nem mernek visszaköltözni ingatag házaikba.

Évről évre rosszabbak az állapotok. De csodálatos a szírek méltósága, ahogyan mindezt viselik. Emberként, keresztényként is rengeteget lehet tanulni tőlük.

Fotó: Lambert Attila

Pallós Tamás/Magyar Kurír