„Csupán eszközök vagyunk” – Szeretetszolgálatok zarándoklata Máriapócson

A résztvevők az ország számos településéről érkeztek: Egertől Füzesabonyon keresztül Nyíracsádig – a Hajdúdorogi Főegyházmegye, a Miskolci Egyházmegye és a Nyíregyházi Egyházmegye intézményeiből és parókiáiról.

Az esemény fő szervezője Bodnár-Szabó Ildikó, a Nyíregyházi Egyházmegye Szociális Irodájának vezetője, valamint az iroda munkatársai és Szabó Tamás pasztorális helynök voltak.

Bodnár-Szabó Ildikó kiemelte, hogy a jelenlévők nagy száma is mutatja: „Van igény arra, hogy a szociális terület dolgozói közösen adjanak hálát a Jóistennek, a Szűzanyának, a munkájukhoz segítséget kérjenek.”

A nap nemcsak lelki táplálékot, hanem a test táplálékát is kínálta: a meleg ételeket a szakolyi Szent Heléna Görögkatolikus Integrált Szolgáltató Központ, valamint a hodászi Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon munkatársai szolgálták fel.

A két intézmény munkatársai az ellátottak által készített kézműves termékeket is árusították a templom előtt felállított sátrakban.

A Szent Liturgia előtt Dévai Marcell, a Szent Kamill Rehabilitációs Központ igazgatója a mindennapi szolgálat nehézségei közepette megtapasztalt örömökről beszélt. A szociális szférában dolgozókat megszólítva feltette a kérdést:

De hogyan is tudnánk örülni az Úrban? Örülni, amikor oly sok fáradtságot, fájdalmat, szenvedést, magányt látunk nap mint nap a szolgálatunkban.”

Hétköznapi tapasztalatokon keresztül nyolc erőt adó szempontot osztott meg, amelyek segítenek átlendülni a mélypontokon. Ezek között említette a család jelenlétét, mely „sokszor erőt ad a következő naphoz, mert tudom, hogy van, aki mindig meghallgat az Istenen kívül és rajta keresztül is”. 

Kiemelve a figyelmes meghallgatás jelentőségét, felidézett egy történetet, amikor egy gondozott problémáját aktív figyelemmel hallgatta meg, amiért a gondozott öleléssel fejezte ki háláját. „Megosztotta velem, adott az ő nehézségéből, az ő keresztjéből. Kérte, hogy segítsek egy kis időre hordozni a keresztjét.”

Sokszor csak a bibliai négy barát egyikeként segíthetünk – fogalmazott tanúságtételében a rehabilitációs központ vezetője. –   

Csupán eszközök vagyunk abban, hogy a bajban lévő eljusson a gyógyulás forrásához, Jézushoz.

Az egyik legfontosabb erőforrás az, hogy a gondozottakban, munkatársakban is meglássuk Krisztust – mondta Dévai Marcell. Hozzátette, hogy ez nehezen megy, de ilyenkor eszébe jut Jézus tanítása: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

A legfontosabb forrás, hogy „tudatosítsam magamban azt, hogy szeretve vagyok. […] Ha nem érzem azt, hogy szeretnek, hogy akarom a szeretetnek a szolgálatát végezni?” Ezt a feltétel nélküli szeretetet megtapasztalva lehet csak „örülni az Úrban, szüntelen” – hangsúlyozta az intézményvezető.

A Szent Liturgiát Gánicz Endre főhelynök vezette Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök elnökletével, nyolc pap koncelebrálásával.

A közös imádságban a különböző egyházmegyék papjai és szeretetszolgálatainak dolgozói együtt adtak hálát.

A szertartás alatt a kegytemplom körül több paptestvér gyóntatott.

„Eljöttünk, hogy tanuljunk a Szűzanyától, hogy ellessük tőle, hogyan viselkedett” – fogalmazott szentbeszédében Szocska Ábel püspök.

A főpásztor az ellátottak, püspöktársai és az egyházmegyék nevében köszönetét fejezte ki a szeretetszolgálatban dolgozóknak: „Nagy hálával a szívemben gondolok a munkatársakra.”

A keresztény szolgálat abban különbözik a más karitatív szervezetekben végzett szolgálattól, hogy nemcsak a feladatot teljesítjük, hanem

a mindennapokban Krisztussal a szívünkben végezzük a látogatást, a szolgálatot, ahogy Mária tette”

– emelte ki a főpásztor.

Szűz Mária és Erzsébet találkozására utalva a szeretetszolgálatról kifejtette: a látogatás igazi hatása akkor érezhető, ha Krisztust viszik az ellátottak felé.

Ha „Krisztussal a szívünkben szolgálunk, akkor azoknak a szívében is megdobban valami, akiket szolgálunk”. Az ellátottak pedig így fogadják a segítőket:

Maga Krisztus látogat el hozzánk azoknak a személyében, akik segítenek nekem.”

A nap programját párhuzamosan tartott négy előadás színesítette, amelyek a spirituális megerősödést szolgálták.

Kocsis Dániel atya Tényleg boldogabb leszek, ha imádkozom? címmel a hit és a boldogság kapcsolatáról; az imádságról mint az ember boldogságának legfőbb zálogáról, illetve legbiztosabb segítőjéről beszélt az Emmanuel Ház emeleti termében.

Az imádság, az Istennel való kapcsolat „az igazi boldogságot, az igazi válaszokat, valamint mindazt megadja az életünkben, amit keresünk”

– hangsúlyozta.

Szabó Tamás pasztorális helynök a Családvár földszinti termében Zakariás és Erzsébet házában címmel tartott előadást. 

„Erzsébetben sokszor azokra a munkatársakra ismerhetünk, akik a hétköznapokban, munkájuk során segítik, gondozzák az elesetteket, a támogatásra szoruló embertársaikat, ahogy annak idején ezt Erzsébet Máriával szemben is tette” – mondta.

Pindzsu István atya a Zarándokház előadóteremben „Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21) címmel arról beszélt, hogy

Krisztus az, aki építi ezt az országot a ránk bízottakkal együtt, velünk és általunk”.

Személyes tapasztalatok alapján mutatta be, hogyan építi Isten az országát a betegek, haldoklók és a gondozóik által.

A negyedik helyszínen, a fatemplomban a kegyhely és a csodás könnyezések történetét ismerhették meg a jelenlévők, Gorcsa György főkántor segítségével.

A zarándoklat résztvevői feltöltődve, lelki és szellemi útravalóval térhettek haza, megerősödve abban, hogy szolgálatuk nem csupán munka, hanem Isten szeretetének közvetítése, amit „Krisztussal a szívünkben” végezve valódi örömforrássá válik.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír