„Terítsd fölénk oltalmazó palástodat, Mária!” – Folkmise a Szent István-bazilika kisbúcsúján

A 18 órakor kezdődő szentmise előtt Mária, segíts… címmel énekes-imádságos áhítatot tartottak, mely Szűz Mária hónapjának lezárása is volt.

Az eseményen természetesen a Szent Jobb díszőrsége, a Magyar Királyi Koronaőrség is és a Szent István Lovagrend képviselői is jelen voltak. 

Imádság a békéért, esőért és a Szent István-i örökség megőrzéséért

Az imádságokat a szervezők mélyreható közösségi kérések köré csoportosították: a békéért, a nemzetért és a rendkívül súlyos aszályhelyzet miatt a bőséges esőért fohászkodtak. 

Az elhangzott imádságokban megjelent a világban dúló véres háborúk miatti aggodalom és a magyar népet megosztó belső csatározások megszűnése iránti vágy.

Szentbeszédében Kiss Géza arra hívta fel a figyelmet: államalapító királyunk ereklyéjére tekintve nem felejthetjük el, hogy a magyar nemzet számára Szent István útmutatása ma is alapvetés, amely időszerűségéből több mint ezer esztendő alatt sem vesztett semmit. Jobbja a cselekvés jelentőségének és fontosságának is a szimbóluma: mindannyiunk feladata őrizni és óvni azokat a keresztény értékeket, amelyeket eleink becsülettel, Istenbe vetett bizalommal és hazánk iránti elkötelezett szeretetből lefektettek. A Szent Jobb arra hív, hogy

vállaljuk mi is a csekekvő szeretet áldozatát és aktusát abban a hűségben, amelyre Szent István király példája hív, és amelyre az ország Szűz Máriának való felajánlása kötelezi a mindenkori magyarságot.

Az ősök emlékezete és a kutatói örökség

Az esemény tisztelettel adózott Halmos Béla ötletgazda, Kallós Zoltán – az egyházi népénekek és imádságok egyik legkiemelkedőbb gyűjtője –, a nemrég elhunyt Sebő Ferenc, valamint az éppen május 30-án született Kobzos Kiss Tamás emléke előtt; mellettük pedig az egyházzene olyan jeles kutatóiról képviselőiről is megemlékeztek, mint Dobszay László, Szendrey Janka, Rajeczky Benjámin és Domokos Pál Péter. A főszervezők hangsúlyozták, hogy ezen úttörő egyéniségek áldozatos munkája nélkül rengeteg értékes egyházi énekünk már régen a feledés homályába veszett volna.

A zenei és liturgikus struktúra összeállításában, a megszólaló dallamok történelmi és egyházzenei hitelességének biztosításában évről évre elengedhetetlen szerepe van Medgyesy S. Norbertnek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensének és a Zeneakadémia Népzene Tanszéke tanárának; az esemény főszervezői feladatait pedig Juhász Katalin, a (Magyar Tudományos Akadémia) Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának néprajzkutatója látja el.

Kárpát-medencei zarándokok és a határokon átívelő összefogás

Az 9. alkalommal megszervezett folkmise egyik legnagyobb értékét a határokon átívelő, sokszínű közösségi jelenlét adta. Az eseményen több zarándokcsoport is részt vett: a szlovákiai Nyitra megyei Zoborvidékről, Gímesről a Gímesi Villő Hagyományőrző Csoport tagjaival együtt egy egész autóbusznyi felvidéki magyar érkezett, de Hévízgyörk képviseletében a Hévízgyörki Asszonykórus tagjai is jelen voltak.

A mostani alkalom a korábbiakhoz képest azért is volt különleges, mert a népi gyűjtésű szlovákiai magyar Mária- és Szent István-énekek mellett magyarországi szlovák egyházi népénekek is elhangzottak.

A Rákoskeresztúri Szlovák Asszonykórus és az Isaszegi Asszonykórus közös csapatát Volter Domonkos vezette. A fiatal szakember a magyarországi szlovák népzene kiváló kutatója és művelője. Ő kutatta fel többek között a most elhangzott énekeket is.

A Nyitragesztén gyűjtött Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga... kezdetű népének zoborvidéki változatát a dudások mellett a gímesi „népi kántor”, Bencz Zsolt kísérte orgonán.

A határon túli magyar kultúra megőrzésének fontosságát az ő mélyen emberi története is illusztrálja: a húszesztendős fiatalember falusi kántor nagyapja irányításával tízévesen kezdett el orgonálni, két esztendővel később pedig már Nyitrában a zsérei templom magyar nyelvű szentmiséin szolgált. Még nem volt nagykorú, amikor az összes kántori feladatot átvette, így a szlovák nyelvű liturgiát is. Munkássága az ott élő szórványmagyarság számára létfontosságú, hiszen a szlovák nemzetiségű kántorok nem ismerik a hagyományos magyar egyházi népénekeket.

Kiemelkedő szólisták és a népzenei képzés bázisai

A közreműködők között a magyar népzenei élet legkiválóbb művészei sorakoztak fel. Maczkó Mária eMeRTon-, Magyar Örökség és KÓTA tanári díjas népdalénekest a közönség már régóta az egyházi énekek kiemelkedő előadójaként ismeri; a hazánkba látogató Ferenc pápa előtt is énekelt. Az utóbbi időszakban Joó Lajossal, a Hazai Víz-Horizontalitás (Hazavize) Program vezetőjével együtt indították el a Beimádkozott tér elnevezésű sorozatukat, melynek keretében a Kárpát-medence tájaiért, vizeiért, a föld termékenységéért és a teremtett világ megóvásáért szerveznek zenei áhítatokat. Maczkó Máriától egy tradicionális perenyei (Vas megye) esőért fohászkodó éneket hallottunk.

Veres Mihaela népdalénekes a moldvai Pusztinából került Magyarországra, és bámulatos szépséggel, autentikusan énekli a moldvai csángó és más tájegységek népdalait is.

A fiatalabb generációt képviselte Pogány Luca, aki a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium népdalos növendékeivel vett részt a liturgiában népi gyűjtésű Mária énekekkel és a legrégibb ismert esőkérő énekkel (moldvai gyűjtés szerint), mely már a 17. századi Kájoni Kancionáléban is szerepel.

A liturgikus zenei szolgálatban részt vevő intézmények a hazai népzenei képzés élenjáró képviselői. Az Óbudai Népzenei Iskola az ország első önállóan népzenét oktató intézménye, amelynek korábbi igazgatóját, Kobzos Kiss Tamást Szerényi Béla neves tekerős követte e tisztségben, akit a közelmúltban választottak meg a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata elnökévé.

Az énekes szekciókat a Budapesti Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium tanárai, Szabó Ágnes (népi ének) és Rudolf Krisztina (egyházi ének) vezették. Hozzájuk csatlakoztak a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekesei és zenészei, valamint a Kalász Alapfokú Művészeti Iskola növendékei.

A kórusok és énekesek sorait erősítették a szentmisét megelőző áhítat már bemutatott résztvevői, a Gímesi Hagyományőrző Csoport népi énekesei, a Boldog Özséb Színtársulat tagjai, az isaszegi Gaudium Carminis kamarakórus tagjai, Surmann Mária, a Gregorián Társaság tagja vezetésével; valamint a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium öregdiák egyházi énekesei és barátaik.

A hangszeres kíséretet Faragó Ákos orgonaművész, valamint a gímesi Bencz Zsolt népi kántor látta el. A népi hangszeres szekcióban közreműködött a Magyar Tekerőzenekar, Bese Botond és fia dudán,, valamint Juhász Zoltán és Sáringer Kálmán furulyán, Szabó Zoltán pedig dudán és tárogatón.

A szervezés háttere és a folkmisék terjedése

„Ez a grandiózus munka egy mély elhívás eredménye” – osztotta meg portálunkkal Juhász Katalin főszervező, akinek 2017-ben véletlenszerűen akadt a kezébe  egy pályamű elsárgult példánya, amelyet egykor még Halmos Bélával közösen írtak. Ez elindította őt azon úton, mely ma már hagyomány: a folkmisék évenkénti megszervezése. Mint megvallotta: azóta is tart ez a kegyelem, amely révén önkéntes alapon, anyagi támogatás nélkül, saját és családi nehézségei mellett végzi ezt az értékmentő és -őrző tevékenységet, és végtelenül hálás azért, hogy évről évre összeáll a zenei szolgálat csapata, állandó és újabb közreműködőkkel, ami által megvalósulhat az ünnepi esemény.

Munkáját támogatóan segíti Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, az esztergomi főszékesegyház társbazilikájának plébánosa, a Szent Jobb őre, valamint a Szent István-bazilika titkára, Juhász Adorján, akik vállalják a liturgikus füzetek nyomtatását, sőt a lehetőségekhez mérten a távoli vidékről érkező énekes- és zarándokcsoportok útiköltség-támogatását is intézik.

Az idei rendezést a fővárosi programok torlódása és az UEFA-bajnokok ligája döntője miatti lezárások is nehezítették, de a közösség ereje végül legyőzte a technikai akadályokat, a Szent István-bazilika pedig megtelt az ünnepi alkalomra.

Juhász Katalin abbéli örömét is megosztotta, hogy a budapesti folkmise népszerűsége az utóbbi években kisugárzott az egész országra: ma már rendszeresen tartanak hasonló szellemben liturgiát például a csillaghegyi Jézus Szíve-templomban, de az angyalföldi Szent Mihály- és Szent László-templomokban, valamint Isaszegen karácsonykor is volt már rá példa. (Más felekezeteknél is vannak hasonló kezdeményezések: Balogh Sándor, az Óbudai Népzenei Iskola népzenetanára egy egész albumot készített citerakísérettel eljátszott református egyházi énekekből.)

A budapesti Szent Jobb misék határainkon átívelő hatását mutatja, hogy ennek mintájára éppen ezen a napon Kolozsvárott is tartottak egy folkmisét a Kincses Kolozsvár Egyesület szervezésében.

A résztvevők a közös népénekben – amelyek évszázadok óta szinte változatlan módon szólalnak meg – és imádságban a gyökerek és az összetartozás mély, valóságos voltát tapasztalhatták meg.

Fotó: Merényi Zita

Horogszegi Lenhardt Erika/Magyar Kurír